Think Outside The Box

Transindex rovatok


The Caveman Project | 8.5.2010

Nesze neked, Franz

Fotó: Alex E. Proimos/flickr.com

Hogy őszinte legyek, eltöprengtem azon, hogy lesznek-e kritikák, negatív megjegyzések egy olyan projekt kapcsán, amely csak egyes embereket érint; azokat, akik hajlanak a kimondottan ökológiai szemléletre, akiknek többé-kevésbé sikeres sorsuk van, akik valójában egy kisebb közösség eszméit képviselik. Úgy gondoltam, hogy nem, ilyen nem fordulhat elő, elvégre nem a Steaua-nak vagy a Dinamo-nak szurkolok, nincs tétje valamiféle irigykedésnek.

Gianina Corondan

Elméletileg ez egy közös kaland, egyesek a pálya széléről elemzik, mekkora távot tettél meg, mikor és miért akadtak nehézségeid, arra a lehetőségre, ha ők is megpróbálnák. Igazából nincs mit ellenezni, csúszdázás ez, mindenki sorra megy, ahányszor akar, ahogyan akar, hason, háton, magzatpózban. Ki lehet annyira gonosz, hogy más csúszásába belekössön?

Nézem, hogy akadnak kritikák. Csakhogy én nem veszem fel. Írhattam volna kevésbé őszintén, ragyogó színekben festhettem volna le magam, arkangyal-glóriásan, bemutathattam volna olyan helyzeteket, amelyekből makulátlanul kerülök ki, győztesen, mint a reklámok hősei, akiket az engem szidalmazó aranyoskák talán istenítenek hamis mivoltukban. Higgyétek el, hogy írhattam volna nekem kedvezően, úttörősen, kommunista módra, ami nagyon kedves a szemellenzőt viselőknek (ezúton is bocsánatot kérek a lovaktól, akik ebbe a helyzetbe kényszerültek). Táncolhattam volna egy körben cigányokkal, svábokkal és horvátokkal egyaránt, de az adott helyzetben csak az elsőkről volt szó (előző bejegyzése eredetijében a szerző cigányokról ír a Vitan-piaci sétája kapcsán, de a fordításban finomítottunk – szerk.megj.)

Rasszista semmiképpen sem vagyok, sőt, feltételezhetően van valamennyi cigány vér bennem, de semmi esetre sem bosszantom magam mellett az undorítóan bűzlő embereket, nem szitkozódom, nem is ijesztem meg őket még egy hirtelen mozdulattal sem. Nem volt alkalom bővebben kifejteni, de az illető fekete egyén mellém telepedett, én meg reszkettem, hogy nehogy valamivel megzavarjam, és felém irányítsa a tüzérségét. Miért reszkessek vagy rejtsem rögtönzött szavak alá a lelkiállapotomat, ami mindenkinek tetszik, de nem mond semmit?

Nem akarok úgy írni, végig versenyben akarok maradni önmagammal, elmondani, amit átéltem, ahogyan ezt a projekt kezdeményezőjének megígértem, elmesélni azokat a helyzeteket is, amikor tehetetlen voltam, szervezetem ellenállásait, gondolataimat, megtorpanásaimat és ötleteimet, csüggedéseimet és felfrissülésemet, kíváncsiságaimat és az apró butaságokat, amit a barlangi ember útján szereztem. Mindezt azért, mert egyeseket érdekel, mi történik az emberrel adott körülmények között. Nekik írtam le ezeket a dolgokat, amelyek néha rinyálósnak tűnnek. Én vagyok, és kész. Legközelebb valaki más lesz, biztosan ügyesebb és edzettebb, könnyebben találja meg a megoldást, ügyesebben beszél és alkudozik. De ebben a hónapban én voltam, és nem énekeltem egyáltalán, mint ahogyan valaki említette, hogy ebben tehetséges lennék. Sejtem is, hogy ki volt, nevezzük Franznak, és kérem, hogy legközelebb, ha kiadok egy számot, figyelmeztessen, ne viseljek zöldet, mert sápaszt. De ne feledje, mert ennyi csak a dolga.

Nem énekeltem, nem lettem politikus, pénzt sem kerestem – lehet egyesek majd kényszert éreznek piszkálkodó kérdéseket feltenni –, kipróbáltam magam, kísérleteztem és emberekkel kommunikáltam. Ennyi. És erre Franz: nyamvadt, te kis antipatikus, húúú, csak ennyi?

Most íme a mérleg, egy hónapnyi szabad visszavonulás a mindent válogatás nélkül ledaráló világból.
A közlekedésre nagyon keveset költöttem, ételre szintén, könnyű ételeket ettem, a kenyeret otthon sütöttem, a teát csapvízzel főztem, nem vettem palackozott vizet vagy üdítőt otthonra, csupán a városban győzött néha a szomjúság, de csak román vizet vettem.

Nem jártam egy hipermarketben, mall-ban vagy szupermarketben. Kétszer mentem be a Miniprixbe, nem vettem semmit, ajándékot kerestem. Végül könyvesüzletben találtam meg. Tévét egyáltalán nem néztem, nem tudom, mi trendi most, azt mesélik, hogy egyre rosszabb, az emberek egyre jobban vetkőznek, a show-k egyre jobban hasonlítanak a rádiós beszélgetésekhez. Lehet túloznak, majd meglátom.

Nem láttam egy filmet sem, bár néhányszor megpróbáltak elcsábítani, elmehettem volna moziba, de legyőztem a kísértést.

Sok időt töltöttem a szabadban, barátokkal, gyerekekkel és ismeretlenekkel, akikkel idővel összehaverkodtam.

Hallgattam a rádiót.

Nem használtam mosógépet.

Egy fél hónapig nem használtam hűtőt.

Csak takarékos izzót kapcsoltam fel.

Nem ettem húst.

Elolvastam egy csomó könyvet.

Csak seprűvel, szemétlapáttal, portörlővel takarítottam.

Nem ültem autóba, egyetlen délutánt kivéve, amikor édesapámat kellett az autóregisztrációs hivatalba vinnem.

Egyszer ellenőrzött a RATB és megfeleltem.

A kellemetlenségekről már beszéltem, most jövök rá, hogy az új életforma hozzám nőtt, és sokkal egyszerűbb új életmódokat keresni. Szeszélyeimet, tehetetlenségemet és egyéb, mélyen beivódott szokásaimat nehezen győztem le, gyakran minden frusztrációba hajlott. De most minden derűs, a buszt könyvvel a kézben kell várni, fülhallgatóval, türelmesen, amíg egy kevésbé zsúfolt fut be, amely nem hordoz magában amorf tömeget. Minden vonalra érvényes bérletet kell vásárolni, mert olcsóbb, mint a jegy, és nem kell a gépcsipogást hallgatnod.

A gyaloglás többé nem ijeszt el, a távolságtól függetlenül, hacsak nem szorít az idő, igaz, hogy a városházák által rendezett tér nem túl előnyös erre. Beállítottam ezt az órámat is, tudom, hogyan kell nem elkésni, már egész jól megsaccolom, hogy mennyi időbe telik valahová tömegközlekedéssel eljutni. Optimizáltam az útjaimat, csak a legfontosabbakat teszem meg. Értékes időt nyertem, ami alatt ha nem szenvedélyeimnek hódolok, akkor alszom, így is rosszul álltam alvás terén. Némely új szokásomat nagyon szeretem és meg is tartom, például román termékeket vásárolok, nappal gyalog közlekedem, takarékos izzót használok és sepregetek porszívózás helyett. A vasalót meg soha többé nem használom. Mert megérdemlem.

Igen, még fogok kormányhoz ülni. És be fogom kapcsolni a tévét, lehet csak filmekhez, és azért hogy folyamatosan követhessem és elemezhessem a jelenséget, amíg a területen dolgozom. És ééééééééééénekelni is fogok, lálálá!

A bejegyzés eredetije a Hotnews TOTB-n itt olvasható. Fordította: Rácz Tímea

Címkék: , , , ,

Egy hozzászólás

  1. A hozzászólás szerzője: Laszlo
    Közzétéve: 9.5.2010, 11:50 am

    Nagyon orvendetes,hogy a fomuftik (a juropien juniobol) ra jottek a cianos kitermeles karos hatasara es javasolyak ennek a modszernek a mellozeset.Itt a kerdes mar csak az,hogy ki halgat rajuk!

Szólj hozzá!