Think Outside The Box

Transindex rovatok


Aktualitás | 29.1.2013

Kapitalizmus-kritika az erdő mélyéről: egy dán család lekapcsolta magát a civilizációról

2011-ben a Hejlskov család a fogyasztói társadalom és rohanó világ elől kiköltözött egy svéd erdőbe, ahol az életnek igazi életíze van. Andrea Hejlskov férjével és négy gyerekével szó szerint kivonult a világból: ekkor költöztek el Dániából a vadon kellős közepébe. Távol a stressztől, kifizetetlen számláktól, időhiánytól és attól a mindennapi kényszertől, hogy több és több pénzt keressenek, és többet és többet fogyasszanak.

A család felépített egy faházat – az elején áram, víz, melegítés és internet nélkül. Így kezdték: mindent az alapoktól és lekapcsolva a világról. Az ő választásuk volt, de kényszerválasztás is egyben: a frusztráció előli menekülés. Ma van a házban internet és napelem a tetején, de továbbra is nagyobb háztartási gépek nélkül élnek, ahol mindent házilag próbálnak megoldani – és soha nem terveznek visszaköltözni Dániába.

“Rájöttünk arra, hogy feladtuk legalapvetőbb értékeinket. Rájöttünk arra, hogy a modern életstílus nem nekünk való, és hogy sem mi, sem pedig a gyerekeink nem érezték jól magukat abban az életformában. Elengedhetetlen volt, hogy arra a nem-jól-létre reagáljunk, de hosszú időbe telt, amíg a tényleges lépést megtettük. Világosan emlékszem, hogy akkor még el sem tudtuk képzelni, hogy egy olyan házban éljünk, ahová sem áram, sem víz nincs bevezetve. Teljesen irreálisnak és lehetetlennek tűnt – annak ellenére, hogy a világ lakosságának 90%-a ezt nagyonis lehetségesként éli meg nap mint nap. Számunkra ez egy óriási ugrás volt a szakadékba: kivonulni az ismeretlen kellős közepébe” – mesélte Andrea.

“A legnagyobb aggodalmunk az volt, hogy szabad-e ilyet csinálnunk? Mi lesz a gyerekeinkkel? Hosszú idő kellett ahhoz, hogy belássam, társadalmunk értékei és normái mennyire mélyen belémivódtak, és hogy mennyit ostoroztam magam amiatt, hogy én igazából soha nem passzoltam bele abba a rendszerbe” – tette hozzá.

Ma Andrea két idősebb gyermeke középsuliba jár, a legkisebb, aki két éves, otthon van, a középső fiú pedig, Silas, egy svéd általános suliba jár. Egy év után a vadonban a család úgy döntött, hogy ily módon visszacsatlakozik a társadalomhoz. A következő interjú Annegrethe Rasmussen tollából az Information című dán magazinban jelent meg.

Nagyon divatos mostanában a takarékoskodás és az ehhez hasonló akciók. Például sok női ismerősőm már csatlakozott a “nem vásárolok új ruhát a következő évben vagy félévben” nevű Facebook-csoporthoz. Lehet, hogy ti is csak ennek az új őrületnek vagytok a része?

A. Hejlskov: – Igen, egészen biztosan az ún. autenticitás-mozgalom tagjaiként vagyunk elkönyvelve, ami nagyon idegesítő számomra, mert épp ettől az egész őrülettől szeretnénk távol maradni. Azoktól a trendektől, amelyek azt diktálják, hogyan éljünk tartalmas életet. Az autenicitás fogalma nagyon sokat foglalkoztatott engem még akkor, amikor tanácsadóként és egyetemi tanárként dolgoztam. És világosan látom, hogy mennyire nevetségesnek és hamisnak tűnhet ez az egész. És azt is, ahogyan az autenticitás a fogasztás új formájává válik: egy üres életformává, amit szintén meg lehet vásárolni, és ami jól mutat.

De mindezek mellett van néhány szívből jövő gondolat is emögött az autenticitásmozgalom mögött. Az Occupy-mozgalom vagy az Anonimous-mozgalom alapvetően arról szól, hogy próbáljuk meg visszaszerezni az irányítást valami fölött, amiről úgy érezzük, hogy kicsúszott a kezünkből. És ez szerintem nagyon szép gondolat, amelyet én magam is szívesen követek. Én hiszek abban, hogy mindenki maga kell felelősséget vállaljon saját életéért, és abban is hiszek, hogy cselekednünk kell.

Gondolod, hogy valami nagyobbnak vagy a része? Egy keresésnek a nyugati posztindusztrialista társadalomban, ami nagyobb környezeti tudatossághoz és törődéshez fog vezetni? Vagy inkább egy keskenyke, művelt, unatkozó nyugati réteghez tartozol, akinek ez az új életforma nem más, mint egy extrémsport?

– Azt hiszem, hogy egy olyan jelenségnek vagyunk a része, amit a nyugati értelmiségi rétegnek egy keskenyke szelete imád gyűlölni vagy szeretni. Egyetemi előadóként dolgoztam több éven keresztül, de amikor a mi radikális életstílusváltásunkról kezdtem előadásokat tartani, egy addig ismeretlen jelenséggel találkoztam: a hallgatóság egy kis hányada szörnyen felháborodott.

Nagyon összezavart, hogyan lehetséges az, hogy az én személyes választásom ennyire durván provokatív néhány ember számára. Arra a következtetésre jutottam, hogy nem vitázom többé, és nem tűröm el a beszólásaikat. Elsősorban a magasan képzett, önmagát progresszív gondolkodásúnak tartó értelmiségiekét nem, akik mindent dekonstruálnak, ami a saját status quójukat sérti, mert igazából nem is haladó gondolkodásúak, hanem konzervatívak.

Én imádom a zöld Beetle-met vezetni: nyitott tetőablakkal és hangos zenével száguldozni amerikai utakon. Ilyenkor szabadnak érzem magam, még akkor is, ha ez a fajta szabadság azt jelenti, hogy egy rakás pénzt kell keressek. De a pénz szabadság: az ember akárhová elutazhat, és akárhol vásárolhat, nemcsak olcsó szupermarketekben. Vajon meddig tarthat még az az állapot, hogy ugyanazt a svéd napot, tavat és erdőt tartja az ember a legcsodálatosabbnak, elsősorban ha valaki olyan keményen dolgozik a mindennapokban, mint ti?

– Száz százalékosan értem, amit mondasz – főként mert én is imádom a vezetés adta szabadságérzést. Igen, mi nem nemcsak az anyagi jóllétről mondtunk le ezzel a választásunkkal, hanem a világunkat is beszűkítettük. Ha megtehetném, akkor szívesen elmennék a gyerekeimmel világot látni. De hát ilyen az élet. Az ember nem kaphat meg mindent – választanunk kell! Nekem semmi bajom másokkal, akik azt az életstílust választják, amit te. Te is tudatosan választottál. Egyetlen dolog van, ami zavar: az öntudatlanság, amikor az emberek hagyják, hogy sodorja őket az élet.

Fordította: Szabó Annamária. A cikk teljes terjedelmében az Information című dán magazinban olvasható.

Címkék: , , , , , ,

13 hozzászólás

  1. A hozzászólás szerzője: emoke
    Közzétéve: 29.1.2013, 3:41 pm

    Andrea és Joós István http://think.transindex.ro/?p=18195 ugyanarról beszél. Remélem, egyre többen beszélünk ugyanerről.
    Jól kiválasztott interjúk.

  2. A hozzászólás szerzője: emoke
    Közzétéve: 29.1.2013, 3:41 pm

    ja, és hogy nemcsak beszélünk róla :)

  3. A hozzászólás szerzője: Tik
    Közzétéve: 30.1.2013, 7:01 am

    “ha a drasztikus klimavátozás bekövetkezik, vagy a gazdaság összeomlik, én akkor is akarok majd tudni gondoskodni a családomról és a szomszédaimról.”

    Ugyan már, akkor anarchia lesz…. az egész évben keserves munkával megtermelt javaikat majd 10 perc alatt széthordja a csőcselék. Már most így működik, igaz, hogy csak kicsiben.

  4. A hozzászólás szerzője: Ervin Lazar
    Közzétéve: 30.1.2013, 10:16 am

    A minap olvastam ezt a cikket az Information-ban. Igazán imponálóan jó és gyors fordítás. No és elgondolkodtató téma.
    Jómagam ugyan inkább a mindent, mindenütt megmérgezô pénztekerészetet tüntetném el, és mindjárt élhetôbbé válna a város is…hm?! 😉

    Üdv

    Ørvin

  5. A hozzászólás szerzője: PsiHolo
    Közzétéve: 30.1.2013, 11:05 pm

    Semmi baj nem lenne a civilizációval, ha azt civilizált emberek vezetnék.

  6. A hozzászólás szerzője: Zoé
    Közzétéve: 30.1.2013, 11:49 pm

    Még nem látszik tömegesen, de már elég sokan gondolkoznak így. Általában több év eltelik az első gondolattól, mire az ember elszánja magát a változtatásra, és a tettek mezejére lép. Addig nézegeti mások példáit :) Ezért még kevés látszik belőle, és van, aki fokozatosan csinálja, van aki hirtelen..mindenki a maga tempójában. Én sokat gondolkoztam (amiből nem sok látszott kifelé, legfeljebb az írásaimban), azután hirtelen ugrásokkal léptem, hogy ne legyen ideje az elmémnek meggondolni magát. :) Ma már elég közel élek ahhoz, mint amit kívántam magamnak….persze nem vagyok a végén. És ismerek néhány embert, aki szintén elég bátor volt feladni az “egzisztenciáját”, és kilépett a mókuskerékből, hogy egyszerűbben éljen, de azt tegye, amit szeret, amit élőnek érez. Jó tudni,látni, hogy a világ minden táján ugyanez zajlik, ami egy markáns átalakulást jelez a tudatban. Köszönöm a cikket.

  7. A hozzászólás szerzője: Én
    Közzétéve: 31.1.2013, 10:57 am

    Nincs olyan,hogy civilizáció,ez egy emberi kirohanás csak.A természet az egyensúlyra törekszik,előbb utóbb visszaállítja azt,ha kell erőszakkal.Aki ezt nem várja meg,az már most találja meg a helyét a valódi értékek világában!

  8. A hozzászólás szerzője: SoulSeer
    Közzétéve: 31.1.2013, 1:59 pm

    Nos, valóban nagyon tanulságos a riport. Egyre többet lehet hallani ilyen esetekről és szellemiségről akár egy család, akár kollektív (pl. öko-közösségek) értelmében. Viszont részemről ez is egy végletesség. Én úgy érzem, hogy maga az elv és ok, amit közvetíteni akar, az valóságos és lényeges. Ami kicsit inkább szélsőségesség érzetét kelti bennem, az az eszmefuttatásban található. Valóban elmentünk egy olyan irányba, ami kizsákmányoló, butító, és vélt kényelmet biztosító, stb. De nem minden rossz benne, csak ha kikiáltjuk annak, mert abban a rendszerben található, amiből ki akarok vonulni. Ez a (kapitalista, fogyasztás orientált) rendszer azért biztosít olyan eszközöket, amik akkor is megkönnyítik életünket, ha a rendszer más (főleg eszmei) aspektusát nem akarom használni, az életem részének tudni. Sosem az eszközök, annál inkább azok értelmezése és használata az, ami hibás. Alapban mindig csak az egészséges emberekre szabjuk a kivonulást. Pedig vannak sokan, akik pl. mozgásukban korlátozottak, vagy gyengék (pl. öregek vagy fájósak). Arra nem is gondolunk, hogy mink is leszünk egyszer öregek és fáradtak.
    Extrém példa. Automata mosógép. Nem ellenem van. De felhasználhatom rosszul is. Ha pl. olyan mosószert, öblítőt, folttisztítót alkalmazok a mosáshoz, ami a környezetemnek ártalmas, vagy nagy energiába kerül azokat a használat után környezetbaráttá tenni. Helyes használat pl. időt tud nekem spórolni, arról nem is beszélve, hogy az ízületeim sem koptatja, van éppen elegendő más munka-mozgás, ami enélkül is azt teszi. Amíg az mos, a felszabaduló időm a gyermekeimre, kiskertemre, más munkákra, hobbimra, stb, tudom fordítani…
    De ezen kívül lehet bármely eszközt felsorolni pro és kontra módon.
    Jelenleg pl. az autó is státuszszimbólum. Merci kontra Trabant.
    Eszköz a hibás? – nem hinném. Ha én a Trabantot kedvelem, akkor ne legyen már annak a jelzője, hogy én sikeres vagyok, vagy sem.
    Merciket nem szeretem, mert nekem az ülésük túl puha
    Miért kellene lemondanom a vezetésről és az utazásról?
    Ha egyedül, remete módon élek így, akkor nagy valószínűséggel valóban le kell mondanom dolgokról, tevékenységekről. De ha kollektív módon, hasonló gondolkodásúakkal élem ezt a fajta életmódot, máris lehet úgy termelni, alkotni, hogy jusson is, maradjon is bármire. De ha az eszközöket és azok használatát jól választom meg, még magam is tudok olyan értéket teremteni, ami (akár csere, akár pénzes de inkább is-is) kereskedelemben és kereskedelemmel megteremtem a lehetőségét, hogy utazhassak.

    Politikában csalódottak.

    Nos, egyre többen vagyunk így ezzel. Valójában ha kilépünk az utcára otthonunkból, máris politizálunk. Minden választásunk saját politikánk eredménye, ami kihatással van a közéletre. A választásunk valamit és/vagy valakit erősít. Ezzel arányosan a másikat gyengíti. Vagyis, politizálhatunk úgy is, hogy az igényt a kereslet-kínálaton belül elkezdjük mi megszabni. Jelenleg is azért lehetséges pl. fosszilis anyagokkal meghajtani az autókat, magyarul az otto motor azért élhet még, mert igény van rá. Miért van rá igény? – mert a rendszer azt biztosítja és kevésbé az alternatív lehetőségeket.
    Ha volna valós és erős igény olyan meghajtással kapcsolatban ami nem árt de inkább használ a környezetnek, már rég az lenne.

    Ha nem csak nyelnénk és legyintenénk a politikára és politikusokra (főleg moráljukra), már régen más lenne a politika. Még elhisszük, hogy minden változás és változtatás pénz és annak befolyása kérdése. Ez így is van! Miért? mert mi hagyjuk, hogy így legyen.
    Sir Winston Leonard Spencer Churchill a II. világháborúban a az angliai csata csúcspontján, a helyzetet értékelő beszédében mondta a hősiesen harcoló brit pilótákról: „Soha még az emberi konfliktusok történetében nem köszönhettek ilyen sokan ilyen sokat ilyen keveseknek”.

    Most én mondom a XXI-században: Soha még az emberi konfliktusok történetében nem szenvedtek ilyen sokan ilyen sokat ilyen kevesektől.
    Mert a pénz meghatározó világban nagyon kevesen irányítanak nagyon sokakat.

    Egyre nagyobb és nagyobb az a társadalmi egység, amely ki akar vonulni ebből a társadalmi és politikai helyzetből.
    Ez a szám lassan eléri a kritikus tömeget. De ha ezek az egyének és kisebb csoportok nem találkoznak – és ezért érdekeiket nem megfelelően képviselik-, akármeddig elhúzhatja a fennállását ez a most meglévő és meghatározó rendszer.
    Ki lehet és talán kell is vonulni, de azt lehet okosan és minél hathatósabban megtenni. Ezzel hatni a politikára és érdekcsoportokra. Mindezt nem legyintéssel és struccpolitikával, hanem valós és hathatós számonkérésekkel, az igények, ezen belül a kereslet és kínálat globális megváltoztatásával…

  9. A hozzászólás szerzője: Cerveza
    Közzétéve: 31.1.2013, 5:02 pm

    Ezt az eltorzult,kifordított világot (ahol sokan nem merik kimondani,hogy a feminizmus egy betegség)az emancipált (agymosott és manipulált) “nőnek” köszönhetjük.Térjünk vissza az egészséges értékrendhez,egészséges nemi szerepekhez,kövessük Izland példáját ( http://greenr.blog.hu/2012/10/25/izlandi_referendum_80_voksolt_a_termeszeti_eroforrasok_nemzeti_kozkinccse_tetelere ) és gyermekeinkkel együtt egy jobb világban élhetünk!

    • A hozzászólás szerzője: bajszos nő
      Közzétéve: 1.2.2013, 10:56 am

      MIVAN?!

    • A hozzászólás szerzője: Minnacica
      Közzétéve: 1.2.2013, 5:00 pm

      Cerveza, kifejtenéd bővebben, hogy mi köze van az emancipációnak az általad említett “eltorzult, kifordított világ”-hoz?

  10. A hozzászólás szerzője: csak Jen
    Közzétéve: 3.2.2013, 11:43 am

    2-3 éve találkoztam ezzel a témával először. (Otthagyni a civilizációt és elölről kezdeni a természet lágy ölén.) Már innen láthatjátok, hogy ironizálom az ötletet – nem egyezek bele, hogy ez a megoldás.
    A fenti példa rémesen tévútra vezető. A magyarázatok tömérdek apróságra nem térnek ki, apróságok, amiknek mégis döntő szerepük van. Igaz, hogy a téma teljes leírása szinte lehetetlen, akkora. Kinek volna ideje napokat eltölteni olvasásával ? A riport szinte minden sorával hadakozni tudnék annyira felületes és falcs. Az az érzésem a kérdezőben is ezek az érzések motoszkálnak, azért nem annyira mélyrehatóak a felvetett problémák. Ez az eset nem illik semmilyen mozgalomba: vélhetőleg Andrea valja be az első válaszban miszerint … mennyit ostoroztam magam amiatt, hogy én igazából soha nem passzoltam bele abba a rendszerbe. Tehát itt egyéni esetnek adnak nagyobb súlyt mint kellene. Pár sorral alátámasztom véleményemet és azzal már azt is kell mondjam, hogy tál van tárgyalva ez az eset.
    A család kiköltözött egy svéd erdőbe …
    Csak úgy elfoglaltak egy területet és letelepedtek ? Nem kellett megvásárolni ? Nem kellett engedély az építkezéshez ? Esetleg hónapokig utazgattak, keresgéltek, kiválasztották melyik tetszik a legjobban, melyik felel meg legjobban céljukak. Erről az apró részletről nem tájékoztattak.
    Távol … a kifizetetlen számláktól …
    Voltak tényleg kifizetetlen számláik vagy csak olyan szokványos kifejezésként szerepel a kérdésben ?
    Családomra gondolok. Mi spórlósan élünk, hogy kifizethessük minden hónapban számláinkat. (Volt már felfüggesztve a telefonszolgágtatásunk, mert nem volt elég pénz a számlán.) Hó végén figyelmeztetem a családtagokat ellenőrizzék perceiket ! Nem 3 liter vízzel mosok kezet csak kb.fél literrel. Néha biciklivel megyek dolgaimat elintézendő még akkor is ha sok csomagot kell hordozzak. Télen gyapjúzoknit és meleg felsőt használunk, hogy ne tüzeljünk mód felett. Mindenütt takarékos égőt használunk. A tv bérletünk sem a legdrágábbik. Sajna a fogorvoson tudunk a legjobban sporolni. Tehát, mi is volt amit ők nem tudtak kifizetni ?
    Távol … az időhiánytól.
    Őszintén kérdezem, van ilyen ? Vagy ez is csak úgy be volt oda téve a helyzet leírásába, hogy hosszabb legyen a mondat.
    Legtöbbször úgy fejeződik be a nap, hogy 2 tucat dolgomat még mindig nem intéztem el de lelkiismeret furdalásom csak akkor lehet ha elhenyéltem a napot. Ha végig tevékenykedtem, akkor már csak az időm és eszközeim jobb kihasználásán morfondírozhatok és ha már ezen is átestem megpróbálok elégedett lenni és a pohár teli felét látni. Bevallom ez nem mindig így volt, fiatalon megfordult eszemben, hogy tehénpásztor mellé szegődök és megszabadulok minden sikertelenségtől … (brr mennyire hasonlít a svéd erdőbe kivonuláshoz) Tehát mire nem volt idejük ? Őszintén dicsérem, hogy 4 gyereket válaltak, már csak türelem kell, sok munka és gyötrelem s fel is nevelik őket. Jobban megy ez az erdőben ? Mitől ?
    Nem is folytatom, mert nincs mit. Egy rosz irányban haladó beszélgetésben főleg téves felismerések sokasodnak.
    SoulSeer ! Jól mondod, tegyed bátrabban, hangosabban.
    A kivonulásról, mint jelenségről szivesen olvasok de mondhatom nagyon sok a félrebeszélés. Nagyon kell figyelni, hogy ki mondja amit mond. S hogy kicsit vidáman fejezzem be:
    Bolond likból bolond szél fúj.

  11. A hozzászólás szerzője: szinisztra
    Közzétéve: 3.3.2016, 11:56 pm

    Svédországban, ahol – pláne az északibb részeken – fél évig sötét van, hogyan élnek és fűtenek napelemekkel télen? Nem mondom, hogy ez kamu, de amennyi itt le van írva, az alapján ez a modell nem működhet. Nincs egy kicsit bővebb bemutatása ennek az életközegnek?

Szólj hozzá!