Think Outside The Box

Transindex rovatok


Reply | 26.11.2012

Libanoni madármészárlás: újból időszerűvé vált a nemzetközi összefogás

A libanoni madármészárlás sajnos nem egy új keletű dolog; a jelenség már évtizedek óta ismert. Libanon a legtöbb európai és számos ázsiai vonuló madárfaj vonulási útjába esik úgy az őszi, mint a tavaszi költözés során.

Daróczi J. Szilárd, Milvus Csoport

Bár Libanon területén történik az egyik legbrutálisabbnak nevezhető mészárlás, nem kell megfeledkeznünk azonban más, fontosabb vonulási útvonalakon történő hasonló jelenségekről sem. Tudnunk kel, hogy kontinensünk madárállományát ezrével pusztítják évente Grúziában és Máltán is. Az elsősorban lőfegyverrel és különféle csapdázási módszerekkel évente elejtett több ezer vagy tízezer madár szinte mindegyike a védett, veszélyeztetett, vagy fokozottan védett kategóriába sorolható, némelyiküket a kipusztulás fenyegeti.

>>Válogatás nélkül mészárolnak vándormadarakat is Libanonban >>

Sajnos az elpusztított madarak nagy hányada ragadozómadár, mely madárcsoport minden faja a világon mindenütt védett. Továbbá sok olyan madárfaj esik áldozatul a kíméletlen és válogatás nélküli mészárlásnak, melyek világállománya az elmúlt évtizedekben a felére vagy kevesebb, mint a felére csökkent.

Nemzetközi szervezetek több esetben fogtak már össze, hogy megakadályozzák vagy visszaszorítsák az ilyen jellegű tömeges madárgyilkolásokat, több-kevesebb sikerrel. Sajnos Libanon nem írta alá a Bonni Egyezményt, mely konvenció a vonuló állatfajok védelmére vonatkozik. Ez nem jelenti még azt, hogy egy adott ország nem kell betartson bizonyos nemzetközi törvénykezéseket, azonban a törvény betartása érdekében tett hatásgyakorlás egy egyezményt nem aláírt állam esetében aligha lehetséges.

Ugyanakkor a CITES egyezményt, mely a védett és veszélyeztetett növény- és állatfajokkal való kereskedést szabályozza, a világon mindössze 17 ország nem írta alá, melyek között Libanon sem. Érthető tehát, hogy az ilyen jellegű természetkárosítások igencsak nehezen visszaszoríthatók, mivel Libanon nem támogatja az ilyen fajta egyezményekhez való csatlakozást.

Az, hogy olykor egy-egy mészárlási esetről a nemzetközi sajtó vagy valamely fórum értesül, az közel sem nyújt pontos képet a valóságról. Tudnunk kell, hogy elsősorban az őszi és tavaszi időszakban naponta több száz vagy akár ezer madár esik áldozatul, és ez így megy évtizedek óta. Arról még nincs tudomásunk, hogy az itteni tömeges madárpusztítás milyen negatív hatással van a hazai madárállományokra, azonban van néhány adat az egyes európai fajokra vonatkozóan. Itt említenénk meg, hogy a ragadozómadarakra előszeretettel vadászó libanoniak több száz vagy akár ezer békászó sast lőnek le az őszi vonulás során. Emellett természetesen sok száz egerészölyv és más ragadozómadár is áldozatul esik.

Hogy ezt még érzékelhetőbbé tegyük, megemlítenénk egy korábbi adatot, miszerint, Németországban jelölt négy békászó sas közül kettőt Libanonban lőttek le. Továbbá úgy tűnik, hogy 1984-től a békászó sas világállománya körülbelül 30%-al csökkent. Ehhez, az élőhelyváltozáson kívül nagy arányban járult hozzá a vonulási útvonalakon történő madármészárlás (elsősorban Libanonban). Ezen adatok jól szemléltetik a tényt, hogy a rendszeres illegális vadászat milyen nagymértékben járulhat hozzá egy adott faj rohamos állománycsökkenéséhez. Ez azért is jó példa, mivel a békászó sas egy viszonylag kis területen elterjedt faj, és állománya eléggé jól ismert, az állományváltozás így jobban érzékelhető. Gyakori fajok esetében hasonló változások lehetnek ugyan, de az adott fajok gyakorisága miatt ez talán nem ennyire kimutatható.

Korábban (de elképzelhető, hogy napjainkban is) a katonák a ragadozókon végezték a lövészeti gyakorlatokat és tesztelték célzási tehetségüket. A különböző magasságokban és nagy számban itt átvonuló madarak jó lehetőséget nyújtottak az ilyen jellegű katonai gyakorlatokhoz. Mára már az sem mondható el, hogy a madarak vadászata egy helyi, ősi hagyomány vagy megélhetési lehetőség, hiszen azok más elveket követnének. Itt tisztán látható, hogy mindez csupán egy érdektelenségből és gyilkolási vágyból történő, öncélú élvezet.

Sajnos, a jelenlegi helyzet ismeretében egy nemzetközi összefogás és közös erővel történő fellépés a probléma kezelésére újból nagyon időszerűvé vált, azonban egy eredményre vezető út megtalálása nem könnyű feladat. Az európai országok és EU-s tagállamok kötelessége, hogy orvosolja a jelenlegi helyzetet, hiszen az évek során áldozatul eső sok tízezer madár a mi állományainkból származik, sokuk védelmét és fennmaradását igen komoly nemzetközi pénzalapok támogatása és áldozatos munka révén értük el eddig.

Közismert tény, hogy egy adott fajt nem elégséges védeni a költőterületen, egy hatékony védelem érdekében indokolt megteremteni a feltételeket a biztonságos vonuláshoz és teleléshez is. Ez a legtöbb esetben meglehetősen nehéz, de nem lehetetlen.

Azt, hogy miként lehet megváltoztatni innen az öreg kontinensről egy másik földrajzi tájegység eltérő törvénykezés és értékrend által diktált ideológiát, az talán még a jövő titka. De valamit tennünk kell, bízzunk benne, hogy lehet, és ne adjuk fel. Próbálkoznunk kell, amíg még van madár az égen… amíg még nem túl késő.

Címkék: , , , , , ,

0 hozzászólás

Szólj hozzá!