Think Outside The Box

Transindex rovatok


Védett fajok | 30.7.2011

Vízi tündérek a kert végében

Tavaszi pajzsosrák levedlett bőre. Fotó: Juhász Ágota

Komolyan mondom: Lajos Károly bácsi kertjében, Csíkszereda ipari negyedében, a düledező traktorgyár és a tömény malátaszagú sörgyár között vízi tündérek élnek. Egészen pontosan tündér rákok, legalábbis angolul így nevezik az egyik legősibb élő rákcsoport képviselőit (fairy shrimps). Magyar nevük prózaibb, a tócsarákok vagy csupasz levéllábú rákok neveket kapták. Népi nevük nincs, talán mert annyira ritkák, hogy nem volt érdemes elnevezni őket.

Demeter László

Akinek alkalma van ezeket az élőlényeket közelebbről szemügyre venni, megértheti a(z angol) név okát. A tócsarákoknak mindene megvan, ami egy átlagos tündér jellegzetessége: szépség és különleges képességek.

Nőstény Hankó-tócsarák. Fotó: Juhász Ágota

A felnőtt tócsarákok viszonylag nagy méretűek, elérhetik a 2-3 cm-es nagyságot, ami számunkra kicsi, de az állóvízi lebegő szervezetek (plankton) többségéhez képest óriás. Kecsesen a hátukon lebegnek a vízben 11 pár lábukat hullámzásszerűen mozgatva. Lábaik sokfunkciós szervek: úszásra, légzésre és a táplálék kiszűrésére szolgálnak, levélszerű lebenyek és mértani pontossággal rendezett szőrök vannak rajtuk. Kevés édesvízi gerinctelen állatról mondható el, hogy színpompás, de a tócsarákok azok: narancs, kék árnyalatai, citromsárga, fűzöld, bíborpiros csak néhány a nálunk is megfigyelhető fajok színeiből.

Vízi tündérek Csíkcsicsóból. Fotó: Juhász Ágota

A tócsarákok számára az időutazás nem a tudományos-fantasztikus kategóriában van, hanem a „mindennapok része”. A nőstények tartóspetéket képeznek, amelyek bírják, sőt igénylik a kiszáradást, és hihetetlenül ellenállóak a szélsőséges hőmérséklettel szemben: egy kísérletben felfőztek, majd lefagyasztottak tócsarák petéket, amelyek ezt követően még életképesek voltak. A tócsák üledékében több év vagy esetenként évtized várakozás után is képesek kikelni és tündérrákká válni.

A tartóspeték egy része még akkor sem kel ki, hogyha a feltételek kedvezőek, ezt nyújtott nyugalmi időszaknak nevezik, szerepe a túl rövid kedvező időszak elkerülése (pl. száraz időjárás esetén a tócsa még azelőtt kiszáradhat, mielőtt a rákok szaporodnának). Mert ha már egyszer fejlődésnek indul egy tartóspete, nincs visszaút: vagy eléri a felnőttkort és szaporodik, vagy kár volt kikelnie.

Ennek a nyújtott nyugalmi időszaknak a következménye a petebankok kialakulása. Hasonlóan a növényi magvakhoz, amelyek magbankokat képeznek a talajokban, a tócsák üledékében peték és más nyugalmi formák halmozódnak fel. Ezek egy része nem is kel ki, hanem az üledékben marad és elindul a fosszilizáció útján. A pete és magbankok amellett, hogy lehetővé teszik egy-egy életközösség gyors regenerálódását, értékes információkat szolgáltathatnak a múltbeli élővilágról a kutató számára.

Hím zöld tócsarák. Fotó: Juhász Ágota

Nőstény zöld tócsarák. Fotó: Juhász Ágota

Tavaszi pajzsosrák és kagylós levéllábú rákok. Fotó: Juhász Ágota

Mint említettem, a tócsarákok az egyik legősibb rákcsoport: hozzájuk hasonló felépítésű lények már a Kambrium végéről ismertek (több, mint 500 millió évesek). Az ilyen ősi felépítésű élőlényeket élő kövületeknek nevezik. Feltételezik, hogy a vizek félelmetes ragadozóinak, a halaknak a megjelenése szorította ki őket az állandó vizekből a földtörténet során, és ma többnyire olyan élőhelyeken fordulnak elő, ahol a halak nem képesek huzamosabb ideig megélni. Ilyenek az időszakos állóvizek, tócsák, pocsolyák, illetve a szélsőségesen sós vizek, például az Erdélyi-medence sós tavai. A Medve-tóban fürödve például például milliónyi sóféreg társaságát élvezhetjük, amelyek a tócsarákok körébe tartoznak (kivételesen nem tócsalakók).

Tócsa egy épülő szálloda árnyékában. Fotó: Demeter László

Ha vízi tündérlesre vágyunk, Európában nem is kaphatnánk jobb helyet, mint Románia. Oroszországot követően itt van a legtöbb tócsarák, összesen 26 faj, amelyből Erdélyben 18 él. A 26-ból három romániai bennszülött faj, azaz máshonnan nem ismert, és további hat kis vagy szigetszerű elterjedésű kelet-európai faj. Az igazi tócsarák-paradicsomot a száraz klímájú alföldek és a nagyobb folyók árterei, teraszai jelentik (nálunk a Román Alföld), a magas hegyvidéken nálunk csak egy faj ismert.

Székelyföldön kilenc faj ismert, ezek közül három csak a székelyföldi medencékben fordul elő Románián belül. Ilyen a magyar nevű Hankó-tócsarák (Hankó Béla zoológusról nevezték el), amelynek alig több mint egy tucat élőhelye ismert Csíkból és Háromszékről.

Jelentéktelennek tűnő tócsa öt tócsarák fajjal. Fotó: Juhász Ágota

A vízi tündérek balszerencséje, hogy az ember előszeretettel telepedett meg fő elterjedési területükön: folyók mentén, sík vidékeken, és az utóbbi fél évszázadban esztelenül építkezett mindenfelé, a sekély vizes területeket csak akadálynak tekintette és egyszerűen feltöltötte.

És majdnem elfelejtettem: a vízi tündérek nem védettek Romániában. Hargita megyében ugyan szerepelnek a helyi védett fajok listáján, de a gyakorlatban ez nem jelent semmit. Úgyhogy sok esetben számukra nem marad más megoldás, mint az időutazás.

A szerző biológus, Sapientia EMTE Csíkszereda
www.tocsa.eu
www.mountainhaymeadows.eu

Irodalom:
Brendonck, L. 1996. Diapause, quiescence, hatching requirements: what we can learn from large freshwater branchiopods (Crustacea: Branchiopoda: Anostraca, Notostraca, Conchostraca). Hydrobiologia 320: 85-97.
Demeter L., Stoicescu A. 2008. A review of the distribution of large branchiopods (Branchiopoda: Anostraca, Notostraca, Spinicaudata, Laevicaudata) in Romania. North-Western Journal of Zoology 4(2): 203-223.
Eder, E. 2009. Large branchiopods – living fossils.
Simovich, M. A., Hathaway, S. 1997. Diversified bet-hedging as a reproductive strategy of some ephemeral pool anostracans (Branchiopoda). Journal of Crustacean Biology 17(1): 38-44.
Walossek, D. 1993. The Upper Cambrian Rehbachiella and the phylogeny of Branchiopoda and Crustacea. Fossils Strata 32: 1–250.

Címkék: , , , , ,

11 hozzászólás

  1. A hozzászólás szerzője: Hartel Tibor
    Közzétéve: 30.4.2010, 12:37 pm

    Gratula az erdekes cikkhez! Tteszik az “idoutazas” megfogalmazas is. Ez a csoport siman beillik az “okologiai memoria” kategoriaba, legalabbis annyira, amennyire en ismerem ezt a fogalmat. Elkepzelem az embert, aki kolonizal egy tajat, epit egy tanyat vagy lakonegyedet es egyszer csak egy durvabb esozes utan szamos tocsa keletkezik a kornyeken megmaradt be nem epitett teruleteken, amelyek megtelnek ezekkel a fura, de gyunyoruseges lenyekkel – elojottek a multbol. Az ember csak all, nez, es gondolkodik, mi lehet az oka…

    Hogyan latod ennek a csoportnak a vedelmet? Ember dominalta vilag. Az embernek tobb problemaja van, tobbek kozott nem kepes eligazodni a ter-ido skalakon. Ezeknek az allatkaknak a vedelmehez pedig, ahogy en atlatom a dolgot, nagy szukseg van arra jogy a ter-ido problemat is maskepp kezeljuk.

    Sok sikert a munkadban, meg egyszer gratula ezert a cikkert is!!!

    • A hozzászólás szerzője: Demeter László
      Közzétéve: 30.4.2010, 10:08 pm

      Az időutazást használják a diapauza (nyugalmi életszakasz) biológiájának kutatói, elsősorban azokra a szervezetekre talál ez, amelyek hosszabb ideig nyugalmi állapotba kerülnek, akár több évtizedig is, tipikusan magvak, de gerinctelen állatok, baktériumok stb. Ez az élővilág egyik csodája és titka a sok közül, amit eddig még nem sikerült leutánozni, bár sokan nagyon szeretnék.

      Igazad van, a tócsarákok története emberi ésszel felfoghatatlanul hosszú. Hogy magyarázd meg egy embernek, aki évtizedekben gondolkodik, hogy ne építsen ide vagy amoda, mert itt van egy petebank, amelyikből minden második, de lehet hogy ötödik vagy többedik évben kikel egy különleges, ritka, ősi 2 cm-es állatka. Egy ilyen élőlény védelméhez minimum buddhistának kell lenni, a mi európai gondolkodásunkkal nem fér össze az időszakos tócsák védelme.

      A legegyszerűbb védelem az lenne, ha egy természetvédelmi szervezet felvásárolná az összes ismert ilyen élőhelyet, mint Angliában a National Trust. Az időszakos tavakat viszonylag olcsón meg lehetne venni, mert kicsik és sokszor nem a legalkalmasabbak emberi használatra.

      Az állami védelem azért nem tud igazán hatékony lenni, mert erős konfliktusban van a magántulajdon sérthetetlenségével, ami viszont a demokrácia egyik alapköve.

  2. A hozzászólás szerzője: Juhasz Anna
    Közzétéve: 2.5.2010, 4:58 pm

    Kedves Dome,
    Nagyon teccenek a cikkeid,elvezet olvani, Ago fotoival egyutt. Tovabbi jo munkat es barangolast mindkettotoknek. Anna

  3. A hozzászólás szerzője: Dr. Balázs Lajos
    Közzétéve: 2.5.2010, 9:24 pm

    Engem mint folkloristát lep meg a rákocska igen szép, metaforikus neve. Aztán a szépen leírt tulajdonságai (amihez ismét gratulálok), melyek feljogosítják e név viselésére. Amivel adós maradt a tisztelt szerző, kutató: a jó vagy rossz, avagy gonosz tündérek jellemzőit hordja? Ez már etno-biológiai téma lehetne, vagy marad az én tréfámnak?
    Üdvözöl: Balázs Lajos

    • A hozzászólás szerzője: Demeter László
      Közzétéve: 2.5.2010, 9:52 pm

      A név az angolok (vagy németek?) szépérzékét dicséri, nem tudom hogy sikerül-e bevinni a magyar szótárba. A kérdés jogos, bennem is felmerült :) A pajzsosrákok tudnak “gonoszak” is lenni, mert mindent megesznek ami az útjukba kerül. De a lebegő tócsarákok a legártalmatlanabb állatok közé tartoznak, a vízből kiszűrt algákkal, baktériumokkal táplálkoznak.

  4. A hozzászólás szerzője: Nick Jakabffy
    Közzétéve: 2.5.2010, 9:32 pm

    Elképesztő! Gratulálok – és nagyon köszönöm, hogy (véletlenül?) rátalálhattam! Ez a téma nem igazán érdekelt soha, de végignézve és olvasva elképesztően csodás! Megerősít: felmérhetetlenül többet nem tudunk a világról, mint amennyit tudunk és -sajnos- az emberiség hangosabb része hirdet, hogy tud a tudomány… Hiszen emlékezzünk: csak a Mindenható végtelen! -és az emberiség (nagyobbik fele) a legjobb úton halad, hogy a csodák nagy részét elpusztítsa. Reményem: a csöndesebb rész a nagyobb! A további hasonlóan érdekes közlésekhez & sikerekhez jó egészséget, áldást kívánok!

    • A hozzászólás szerzője: Demeter László
      Közzétéve: 3.5.2010, 2:17 pm

      Köszönöm, örülök hogy tetszett az anyag. Csak egy rövid, vázlatos bepillantás volt a tündérvilágba. Egyetértek azzal amit az ismert és ismeretlen arányáról ír. Viszont nagyon sok tudás ott lapul a szakkönyvekben, szakcikkekben, amihez az emberek többsége nem fér hozzá. Ha a biológusok nekiállnának nem csak egymásnak publikálni, a szájunk tátva maradna.
      Ha a Mindenhatót említette, a vallás és a papok nagyon sokat tudnának segíteni a minket körülvevő élővilág csodáinak tiszteletben tartatása területén. Nagyon egyszerű a logika: ha a Teremtő hozta létre az élőlényeket, miért nem hagyjuk létezni őket? A teológiákon sokkal több taxonómiát és természetvédelmet kellene tanítsanak. Én szívesen vállalnék pár órát :)

  5. A hozzászólás szerzője: hartel tibor
    Közzétéve: 3.5.2010, 2:30 pm

    @Nick Jakabffy – Erdekes bejegyzes. Valoban keveset tudunk, es ugy tunik, a konzervacio biologia atcsapott inkabb elmeletbe (azaz arra jok vagyunk, hogy modellekkel stb. megmondjuk: ez a populacio csokken, ez es ez miatt es esetleg ezt kell csinalni, hogy leallitsuk… igy volna jo…). Sajnos egyre nagyobb a szakadek az elmeleti tudas es a gyakorlat(i tudas) kozott. A hagyomanyos agrartajak emberi kozossegeiben lenne talan ez a tudas es gyakorlat nagyon kozel egymashoz, igy hat, ha sikerulne vedeni azt a szocialis “miliot” amely vonzova teszi az ember szamara a hagyomanyos falusi eletet (beleertve tajhasznalatot is) talan a biodiverzitas vedelmenek egy jo resze megoldodna, legalabbis az agrartajakon. De sajna amig a jelszo a “go west”, es nem lesz lehetseges es elkerulhetetlenul tanui leszunk a biodiverzitas rohamos csokkenesenek. Nagyon “ciki” helyzet.

    A tudomany: erosen szep. Nem kell mindent tudjon, es nem fog soha mindent tudni. Nem is kell elvarni tole. Nagyon hasznos “tool” a mindennapi eletunkhoz.

    Ami az ember terjeszkedeset illeti: szigoruan (polulacio, stb.)okologia szempontbol, ez nem mas, mint a tobb millio faj kozul az egyik aki hihetetlenul jol ki tudja hasznalni a forrasokat. Szamos mas fajt kinyir, termeszetesen, de ez ot nem erdekli. Pont ugy nem erdekli mint ahogy szamos mas allatfajt sem, amikor elindulnak “rabolni” (hangyak, mehek stb. teszik ezt.).

    Ha az, amit az ember lemuvel, nem mas mint az allatvilagban (es az elovilagban) a “sikeres faj” jele akkor igazabol a nagy kihivas: (i) tudatositani azt, amit teszunk es (ii) gyakorlatilag kiirtani belolunk az allati osztont,ami ezen az uton tart minket. Ez pedig, szinte lehetetlen:)

  6. A hozzászólás szerzője: hartel tibor
    Közzétéve: 3.5.2010, 2:35 pm

    Ps: egyetertek Domevel abban, hogy a vallast lehetne hasznos eszkozkent hasznalni a biodiverzitas vedelmere.

  7. A hozzászólás szerzője: Alpar
    Közzétéve: 4.5.2010, 9:07 pm

    Itt az ideje nem csak szamolgatni es cikekket irni egy ket teruletet egy evben meg is lehetne vasarolni amig nem keso. Magan kezbe is lehetnek ertekes teruletek!!!

Szólj hozzá!