Think Outside The Box

Transindex rovatok


Aktualitás | 29.4.2010

Megoldja-e a “slow-food” Afrika éhezőinek problémáját?

Ruandai farmer. Fotó: jon gos/flickr.com

Nem kétséges, hogy a modern biotáplálkozás szorgalmazói tele vannak jóindulattal. Meg akarják menteni a Földet. Segíteni akarnak a helyi termelőkön. Egyszerre harcolnak a klímaváltozás és a gyerekkori elhízottság ellen. Azonban a nyugati “elit”, a tudatos fogyasztók nem fogják megoldani a szegény országokban dúló éhínséget. A divatos hozzáállás éppen az éhínség elleni harc hatékonyságát ásta alá – állítja egy, az amerikai Foreign Policy folyóiratban megjelent cikk. A TOTB eddig elsősorban a biogazdálkodás pozitívumaira fektette a hangsúlyt – lássuk az ellenpólus érveit is.

A “fenntartható” – más szóval organikus, helyi, “slow” étkezés promoválása nem megoldás a súlyosan nélkülözők szemszögéből. Napjaink élelmiszerkrízisét is rossz szemszögből próbálják megérteni; egyetlen szempontot, a globális élelmiszerárak változását veszik figyelembe. 2008 áprilisában, amikor a rizsexport költségei mindössze félév alatt háromszorosára emelkedtek, egy New York Times-ban megjelent cikk “világméretű élelmezési válságnak” nevezte a helyzetet.

Ma a nemzetközi rizsárak 40%-kal kisebbek, mint egykori legmagasabb értékük, mégsem mondhatjuk, hogy nincsenek problémák. A 2008-as drágulások előtt 850 millió ember élt krónikus alultápláltsági körülmények között, és a tavalyi gazdasági válság miatt ez a szám csak növekedett. A valódi krízisállapotot most éljük.

Az élelmiszerárak tehát nagyon keveset mutatnak meg a világ éhínségéből. Az alultáplált emberek 62%-a Afrikában és Dél-Ázsiában él, elzárva mindenféle árfolyam-hullámzás elől. Afrikában a vidéki lakosságnak több mint kétharmada nem jut el a legközelebbi városi piacokra sem, mert például félórai járásra laknak a legközelebbi, minden időben járható úttól.

Az afrikai éhínség elsődleges forrása a farmerek munkájának alacsony jövedelmezősége miatti szegénység.

A tragikus az, hogy tapasztalatból már tudjuk a probléma megoldását. Ahol a vidéki szegények hozzájutottak utakhoz, vetőmaghoz, olcsóbb tápanyagokhoz, elektromos áramhoz, iskolákhoz és kórházakhoz, a produktivitás és a jövedelem jelentősen megnőtt. Manapság viszont az ilyen jellegű kezdeményezéseket aláássák a mezőgazdasági modernizációját és a külföldi segélyeket elutasító törekvések.

Európában és az Egyesült Államokban élő trend, hogy az őstermelőket elzárják a nemzetközi piactól. Befolyásos írók, étterem-tulajdonosok mantrájává vált a fenntartható: “organikus, helyi, slow” élelem. Viszont ha belegondolunk, a rurális Afrikában pont ez létezik – és nem működik. Nagyon kevés helyi termelő használ kémiai vegyszereket, tehát a termékeik organikusak. A magas szállítási árak helyi eladásra kényszerítik őket. A termelés és elkészítés pedig fájdalmasan lassú. Az eredmény: napi 1 dollár átlagos bevétel és minden harmadik ember alultáplált.

Ahhoz, hogy valóban megoldhassuk a világméretű éhínséget, fel kell hagynunk az iparosítás előtti mezőgazdaság romantikus szemléletével. A modern, tudományközpontú mezőgazdasági rendszer olcsó és biztonságos élelmet biztosít.

Sokan a Zöld Forradalmat okolják az éhínség megnövekedéséért. Hogyan is zajlott ez a világ különböző tájain? A ’60-’70 es években világszerte szétosztott magas hozamú búza- és rizsmagok Ázsiában farmerek millióit emelte ki a szegénységből. India 1967 és ’70 között megkétszerezte a búzatermelését, és ’75-ig végleg megszűnt a nemzeti élelmezési segélytől függeni.

Latin-Amerikában, ahol a társadalmi csoportok között hatalmas egyenlőtlenség állt fenn, az új technológiák bevezetése csak elmélyítette ezeket. A közép-amerikai “földesurak” olcsón vették bérbe vagy vásárolták fel a földeket, ami óriási jövedelmet hozott nekik, a vidéki lakosság jórészét pedig slum-lakossá tette. Még így is Latin-Amerika éhezőinek száma 2005-ig a felére csökkent .

Ázsiában a Zöld Forradalom által bevezetett vetőmagok egyformán jól szerepeltek kis és nagy farmokon. A nagyobb mennyiségű termés több munkást foglalkoztatott, így a mezőgazdaságnak és a társadalmi igazságosságnak is hasznot jelentett. Afrika pedig – egyszerűen csak több befektetésre lenne szükség, és szintén hasznot lehetne húzni a technológiából.

Az amerikai nutricionista-írók “mumusa” a ipari szintű termelés. Valóban sok aspektusa kifogásolható, viszont biztonságosság szempontjából vezető helyzetben van. A hagyományosan előállított és forgalmazott termékeket nem hűtik és csomagolják megfelelő körülmények között. Az ellenőrzött élelmiszerek elterjedésével azonban 2000 óta majdnem a felére csökkent a kólibacilusos fertőzések száma. Afrikában viszont, ahol a fő vásárlóhely szabadtéri, hagyományos piac, becslések szerint évi 700 ezer ember hal meg víz- és ételfertőzések következtében az amerikai 5 ezer esethez képest.

Az organikusan, azaz műtrágya és rovarirtó használata nélkül nevelt zöldségekkel kapcsolatos mítoszok sem állják meg a helyüket – állítja a Foreign Policy cikkének írója. Tavaly az American Journal of Clinical Nutrition folyóiratban ötven év 162 tudományos dolgozatának összefoglaló tanulmánya jelent meg, amelynek végkövetkeztetése az volt, hogy az organikus semmivel sem táplálóbb, mint a konvencionális. A vegyszerek kezelte zöldségek fogyasztása pedig jelentéktelen veszélyfaktort mutatott ki: inkább a farmon dolgozókra jelent munkahelyi ártalmat, mint a fogyasztókra.

Ami a környezetvédelmet illeti, a nitrát alapú műtrágyák szennyezték a folyókat és a Mexikói-öbölben “holt terület” keletkezett, viszont ezeknek az elutasítása az organikus mezőgazdaságban súlyosabb környezeti problémákat okozhat. Hogyan? Jelenleg az Egyesült Államok mezőgazdaságban felhasznált területének mindössze 1%-kán folyik okleveles organikus termelés. Ha a többi is organikusra akarna áttérni, akkor jóval több állati eredetű komposztra lenne szükség, és az Államok marhaállománya durván ötszörösére nőne. Mivel ezeket a maguk során szintén organikusan kellene nevelni, a termőföld nagyrészét legelővé kellene átalakítani.

Nemcsak arról van szó, hogy az organikus mezőgazdaság sem annyira környezetbarát, mint ahogyan hirdetik, hanem a korábbi technológiát hasznosító termelés sokkal fenntarthatóbb. A “high-tech” farmok mára sokkal kevésbé szennyezőek, mint az 1960-as években. Rachel Carlson írónő kritikája miatt az akkori veszélyes rovarirtókat kisebb koncentrációjúra cserélték, és ez csak a “zöldebbé válás” kezdete volt. A “precíziós mezőgazdaság”, vagyis a fejlett technológiák egyre szélesebb körű bevezetésével a termelt mennyiséghez viszonyítva jelentősen csökkent a mezőgazdaság ökológiai lábnyoma, gondoljunk itt például a csepegtetős öntözőrendszerekre, amely a vízpocséklást számottevően csökkenti.

Öntözéses mezőgazdálkodás Malawiban. Fotó: Bakk Zsuzsa

Az afrikai táplálékkrízisnek pedig nem az az oka, hogy a lakosság gyorsabban növekszik, mint amit a termelési rendszer elbírna. Valójában a termőföld kihasználatlanságáról van szó, alig használnak trágyát, az öntözőrendszer hiányzik, a tudatos vetőmagtermesztés sincs jelen, és emiatt a gabonahozam csak töredéke annak, ami lehetne.

A kudarcok egyik oka a nemzetközi segélyek csökkentése. Az Egyesült Államok például nem ismerte fel a mezőgazdasági fejlesztésekbe való befektetések jövedelmezését, és 1980-2006 között egynegyedére csökkent a segélyre szánt összeg. Nem az élelmiszersegélyekkel, hanem a mezőgazdasági technológiák fejlesztésével lehet valóban megoldani a helyzetet. És ez a valódi alternatíva: India sem boldogult volna külföldi segély nélkül, de ez befektetésekben nyilvánult meg és nem élelmiszercsomagokban.

A cikk eredeti verziója itt olvasható: Robert Paarlberg: Attention Whole Food Shoppers

Címkék: , , , , , , , , ,

5 hozzászólás

  1. A hozzászólás szerzője: dfgdfgdfgdf
    Közzétéve: 29.4.2010, 2:11 pm

    hiszi a piszi.

    Csusztatasokkal van tele, pl. ha marhatragyaval tragyaznak mesterseges anyagok helyett az amerikai foldeket, akkor nem a marhatermeles none meg, hanem a most a folyokba kerulo szennyezes csokkenne (mindaz a tragya, ami most felhasznalatlanul elfolyik). A bio mezogazdasag evezredekig mukodott, meghozza a monsanto-fele cegek pr-hatalma nelkul…

  2. A hozzászólás szerzője: Boromir, a laikus
    Közzétéve: 29.4.2010, 2:38 pm

    Nem beszélve arról, hogy a fejlett világban termelődő iszonyú mennyiségű háztartási szemetet komposztálva egyrészt hasznosíthatnánk ezt a fajta hulladékot, és még a termőföldnek is jó lenne. Azt mondjuk elhiszem, hogy ez Afrikában nem áll, ott nem pazarolnak az emberek, de itt nálunk is már iszonyú, ami folyik. A biotrágya-alapanyag pazarlása.
    Pl. azt a sok levelet, füvet, lemetszett gallyat a kertekből, amit nálunk elégetnek, mert a kutyának se kell, Afrikának is adhatnánk… 😀

  3. A hozzászólás szerzője: Pesta
    Közzétéve: 29.4.2010, 6:36 pm

    Igen, az egyre nyilvanvalobb, hogy vilag problemait a mutragyak, novenyvedoszerek, a hatekony elelmiszertermeleshez elengedhetetlen kooolaj egyre nagyobb leptekben torteno felhasznalasaval tudjuk megoldani.
    Igen, minden azt jelzi, hogy ez igy van…. Csak igy tovabb…
    A Fold nem egy kanaan, ha tul sokan tul sokat akarunk egy ido utan nem jut senkinek sem eleg.
    Lehet hogy vannak helyek a foldon, ahol egyszeruen nem lehet mezogazdasagbol megelni, csak kis lelkszamu nepesseget tud eltartani az a terulet, ugy ahogy eltartotta mar 1-2-3 millio eve.

  4. A hozzászólás szerzője: Pesta
    Közzétéve: 29.4.2010, 6:38 pm

    HATAROK vannak HATAROK, itt semmit nem nekunk “teremtettek”. Azt kell szeretni ami van.

Szólj hozzá!