Think Outside The Box

Transindex rovatok


The Caveman Project | 23.4.2010

Miért akartam ezt az egészet

Fotó: remuz/flickr.com

Sokat gondolkoztam, töprengtem, a barátaim kifogási néha sarokba szorítottak. Mire jó ez az egész; egyesek emlékeztettek az időszakokra, amikor nem volt választásod, akarva-akaratlanul – főleg akaratlanul – a világmegváltók táborába kerültél.

Gianina Corondan


Mások szerint fontosabb dolgok is vannak a világon. Megint mások azt gyanítják, valami szektába keveredtem: “hát fantasztikus, hogy nem kapcsolod be a tévét, azt az érdekes interjút adják, tudod, amiről beszéltem”… Mindenki várja, hogy véget érjen a hónap: “amint lejár a büntetésed, elmegyünk ide vagy oda”, “alig várom, hogy vége legen a böjtödnek, egyél te is rendes kolbászt, én csináltam.” Böjtnek nevezik, büntetésnek, gyötrelemnek, őrületnek, hülyeségnek.

Tudom, hogy mi sarkall arra, hogy olyan útra lépj, amelyben csak részben hiszel, amelyet valaki hirdet, mások meg elleneznek. Tetszik az ember, és bízol benne. Így történt velem is, amikor írt ez a Magor gyerek, mondom, apukám, mit ki nem találnak ezek az egyetemisták, nem tudnak egy helyben ülni, ahogy nem figyelsz oda, egyszerre blogot, fórumot, konferenciát, fesztiválokat, találkozókat, mifenét csinálnak. De emberünk nem az egyetemisták köréből jön, hanem a politikából, helló!? Onnan, ahol nem divat betartani a szavukat, ahol egyet beszélnek, és másra gondolnak, és tettek nincsenek is. Néhány szóban és példával bemutatta a projektet, tetszett a mozgástér, valamivel több “zöld” és ötlet volt benne, mint ami most dívik. Mondom, lássuk mi lesz ebből, meghívtam oda, ahol aznap éppen járkáltam, gyalog érkezett, megmagyarázta a dolgot, minden kérdésemre tudott válaszolni, egyesek már korábban megfogalmazódtak bennem, néhány szabályt eddig is követtem, szóval csapj bele, elfogadom, nem lehet olyan nehéz, legalább egy ember reagáljon. Tetszett, meggyőzött. Jó hogy nem akart valamit el is adni. Így vettem egyszer az utcán egy órát, pedig sejtettem, hogy át akarnak verni. Sok szélhámosság alapszik ezen. Eléd áll egy meggyőző, kellemes, megbízhatónak tűnő egyén. Szemrebbenés nélkül magyaráz, érvel, és elveszi a pénzedet, becsületedet, sárba tiporja az eszmékhez való ragaszkodásod. Nem így működik néhány alapítvány, egyesület, fiktív gyerekeket gyógyító kórház, nem így kéreget néhány könnyes szemű anyóka, és amikor kenyeret adsz neki, káromkodik?

Csakhogy itt nincs, amit elvegyenek tőlem. Ez a szép ebben a projektben. Sok szabályt a kommunizmus alatt is alkalmaztam, kötelező módon. Kényszerítettek, hogy sok-sok kilónyi papírt, parafadugót elvigyünk, találjunk üvegeket, ha nem volt elég. A szándék ugyanaz volt, de a módja más: az örökös alárendeltségi helyzet. Ettől megőrültem. Ma ugyanezt teszem, de szabad akaratomból és szívesen. Mert az én döntésem, tudom követni a folyamatot, tudom, hogy számít, bármilyen apró, szabad szemmel alig látható változás is. Tudom, itt is lehetne valami gonosz szellem, aki mindent kitervelt, az emberek érzékenységét és hatalomféltését figyelembe véve, azaz mézesmadzagon vezetve ugyanoda lyukadunk ki az összeesküvés-elméletek szerint, elfoglalnak és az érdektelen dolgokra irányítják a figyelmünket, hogy ne lássuk az igazságot. Na, lehet, de ha rossz szándék is, talán mégis humánusabb.

Summa-summarum, meg akarok változni. Mindig tetszett a változás játéka. Magamon kezdtem, lelkiállapotokat, kinézetet váltogattam, frizurát, munkahelyet, sapkákat, főnököket. Most robotlétemet akarom konkrét megoldásokra cserélni, állítható hibahatárral. Persze, nem fogok teljesen átalakulni…habár…van valakinek ötlete? Izgalmas a tetteid súlyát másképpen értelmezni, legalábbis számomra. Legyenek a tettek is másak. Ne automatikusan, hanem öntudatosan cselekedjünk, és élvezzünk minden elhatározást. Kezdjük a napot más körülmények között, viselkedjünk önmagunkként, de más paraméterek szerint. Nem mi változunk, hanem a világunk.

Pszt… ne mondjátok el senkinek, de végül mi is. Egy csöppet.

A bejegyzés eredetije a Hotnews TOTB-n itt olvasható. Fordította: Rácz Tímea

Címkék: , , , , ,

0 hozzászólás

Szólj hozzá!