Think Outside The Box

Transindex rovatok


Urban Heroes | 7.9.2012

“Most már boldog ember vagyok”: Osváth Richárd szatmári paralimpikon


Osváth Richárd mutatja bronzérmét a 2012-es londoni paralimpián az Excel Csarnokban, szeptember 4-én. MTI Fotó: Beliczay László

A sérülések sok sportoló karrierjét törték már derékba, de vannak ellenpéldák is: amikor a megváltozott képességű ember nem nyugszik bele abba, hogy kész, ennyi, vége, elvágták a filmet. A szatmárnémeti születésű Osváth Richárd is közéjük tartozik. A törvívó három év szünet után tért vissza élete sportjához, csupán másfél évet gyakorolta a kerekesszékes vívást, és most szeptember 4-én bronzérmet szerzett a londoni paralimpián, a férfiak A kategóriájában, egyéniben. A 27 éves sportoló a magyar kerekesszékes vívócsapat tagjaként versenyzik; Romániában nincs paralimpiai csapat e sportág művelői számára.

B.D.T.

Ricsi 9 évesen, 1994-ben kezdett el vívni, 10 évet vívott Szatmárnémetiben. Ifi-válogatott volt, országos és Balkán-bajnokságokon nyert. „Kiskoromban is az volt az álmom, hogy vívó leszek, ha megnövök. Ám egy térdsérülés miatt több műtétem volt, aztán 2008-ban ráestem a műtött lábamra. Elfertőződött, és azóta merev a térdem. Nem vagyok kerekesszékes, csak mozgássérült – de sokan azt hiszik, hogy kerekesszékben élem az életem” – mesélte a TOTB-nek.

A kerekesszékes vívásban két kategória van. A sportolók kategorizációs vizsgálaton esnek át, több orvos megvizsgálja őket, és ennek függvényében kerülnek be egyik vagy másik kategóriába. Az A kategóriába tartoznak a mozgásszervi betegségekben szenvedők vagy amputáltak, a B kategóriába a gerincsérültek.

„2006 körül vált világossá, hogy nem fogok tudni az épek közt versenyezni. Szerettem volna edző lenni, elvégeztem közben a testnevelési egyetemet, de aztán 2008-ban jött ez az esés. Emiatt 2011-ig már nem is foglalkoztatott a gondolat, hogy tanár vagy edző legyek. Férfifodrászként dolgoztam egy ideig” – idézi fel ezt az időszakot Osváth Richárd. Nehéz periódus volt, hiszen hatalmas hiányérzettel maradt az ígéretes sportkarrier derékba törése után. „Nem úgy fejeztem be a vívást, ahogy én akartam, hanem egyszercsak megszakadt az egész, mint egy film, és nem lett semmilyen vége.”

2011-ben merült fel, hogy Ricsinek meg kéne próbálnia a kerekesszékes vívást, ám Romániában erre nem volt lehetőség. Magyarországon viszont már szakmai kapcsolat is került: szatmári edzőnője, Lengyel Éva gyerekkori jó barát a mostani edzőjével, Beliczay Sándorral (aki egyébként a nagyszülei révén szintén szatmári származású). „Felvettük vele a kapcsolatot, és utána már sínen volt minden.” Osváth Richárd immár magyar színekben 2011 júniusában második lett a kerekesszékes világkupán, illetve Európa-bajnokságot nyert.

Ez az első paralimpiai részvételed. Mit éreztél, mikor megszerezted a döntő győzelmet?

Abban a pillanatban nem éreztem, hogy akkor ez most egy bronzérem, hanem hogy megnyertem egy asszót, amit meg kellett hogy nyerjek. Amikor kihirdették az eredményt, akkor éreztem igazán, hogy ez mit is jelent. Az volt az a pillanat, amikor tudtam már mosolyogni.

Számítottál éremszerzésre?

Úgy jöttem, hogy jó lenne érmet szerezni, de azért ez egy összetett dolog, nem úgy működik, hogy eltervezzük, és meg is szerezzük. Bennem volt, hogy tudok érmet szerezni, de sok tényező össze kellett jöjjön. Szerencsém is volt, mert nem volt olyan nagyon nehéz a csoportom. De azért meg kellett küzdeni azért a bronzért.

>> Osváth Richárd adatlapja a 2012-es londoni paralimpián >>

A magyar paralimpiai vívók egy jó, eredményes csapatot alkotnak. Hogy találtad meg a helyed köztük, mikor Magyarországra kerültél?

Szekeres Pali (többszörös paralimpiai bajnok tőr- és kardvívó – szerk.megj.) már 1991-ben elkezdte a kerekesszékes vívást Magyarországon, tehát ennek a versenysportnak van már múltja, és a csapat is egy kialakult közösség. Örültek, hogy jöttem, hamar belerázódtam, főleg hogy két-három verseny után már hoztam egy-két eredményt. Tárt karokkal fogadtak. Tudni kell, hogy nincs olyan sok kerekesszékes vívó Magyarországon, és a mozgássérültek is nagyon nehezen fognak neki sportolni.

Szatmárról, de egész Erdélyből nagyon sokan megosztották a hírt, hogy bronzot nyertél, van itt Romániában is egy hátországod.

Igen, aznap láttam is, hogy mennyien írnak, gratulálnak, nem is gondoltam volna, hogy ennyi embert meg tud ez mozgatni. Azt hittem, a közeli ismerősök fognak csak írni, de nem, olyan is volt, akivel 10 éve nem beszéltem, és ő is gratulált (nevet). Aznap éjszaka nem is nagyon tudtam aludni, jártak a gondolataim, hogy valóban nem kis dolog ez. Jóleső érzés volt. Annál jobb szerintem nem kell egy ember életében, hogy az otthoniak ennyire szorítanak érte.


Osváth Richárd (jobbra). MTI Fotó: Beliczay László

Hogy tudod megosztani az idődet a sport, versenyekre készülés, munka és a család között?

Havonta egyszer próbálok hazalátogatni, mert otthon töltődöm fel igazán. Hétköznaponként dolgozom, edzek, mindennek megvan a rendje. Család Budapesten még nincs, a barátnőmmel vagyok fenn. Négyórás munkaidőm van, mert másképp nem nagyon lehetne megoldani; irodai munkát végzek a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségnél. Magyarországon sem lehet csak a sportból megélni, muszáj mellette dolgozni, mert nem kapunk akkora összegeket jutalomként. Amúgyis kell szerintem egy munkahely, mert lehet most valaki jó sportoló, de az az idő is eltelik egyszer, kell a civil életben is valami, amiben ki tudsz teljesedni.

A munkatársaid hogy viszonyulnak ahhoz, hogy te néha kimaradsz a versenyek miatt?

Nagyon rendesek, én néha szégyellem is magam, hogy nem vagyok annyit ott, sokat hiányzom, de ők mindig mondják, ne törődjek semmivel, csináljam a dolgomat. Tehát úgy érzem, kedvelnek, és mindenben segítenek, például most, hogy az olimpiára készüljek. Nagyon sok edzőtáborban voltunk, és mondták a munkatársaim, ne is gondoljak a munkahelyre, az olimpia az első. Jó, támogató csapat van a munkahelyemen is.

Az elkövetkezőkben mik a terveid?

Megtanultam, hogy annyira előre nem akarok az életben tervezni, mert úgysem az lesz. A következő négy évben viszont szeretnék felépíteni egy olyan vívást, amivel csillogóbb érmet lehet nyerni. Másfél évem volt arra, hogy megtanuljam a kerekesszékes vívást, aminek teljesen más a taktikai része. Vannak lényeges eltérések, nem kimondottan a vívásban, de a szék használatában: meg kell szokni az ülő helyzetből való vívást.

Ezt a másfél évet nagyon gyors léptekkel kellett felépíteni. De négy év múlva szeretnék jobb eredményt. Persze, addig még sok van, s ha ki is jutok majd Rióra, akkor sem biztos, hogy éremmel fogok hazajönni. Ha most olimpiai bajnok lennék, akkor azt szeretném, hogy megvédjem a címet: mindig van egy további cél, amit el szeretne érni az ember. Én most kezdtem valamit elérni ebben a sportágban, tehát az biztos, hogy nem fogom szögre akasztani a tőrt. (nevet)

Tavaly tavasszal úgy kezdtem vívni Budapesten, hogy szeretnék kijutni a paralimpiára, azóta nem igazán voltak átlagos napjaim. Minden nap azzal a céllal vívtam, hogy kijussak, aztán mikor megszereztem a kvótát, akkor azon kezdtem dolgozni, hogy érmet szerezzek.

Egy napom abból áll, hogy felkelek, dolgozom, munka után edzésre megyek, 3-3,5 órát, utána haza, és ez nagyjából kitölti a napot, hétvégén volt időm egy kicsit pihenni. Most persze jön egy hosszabb pihenési időszak.

Hogyan szoktál kikapcsolódni?

Szeretek mindenfajta sportot, ha időm van, asztaliteniszezek, vagy kosarazok. Amúgy kevés időm van, például olvasni jó lenne többet, de arra csak akkor van lehetőségem, ha utazunk. Most az utóbbi másfél hétben a pihenés volt a hobbim, nem kellett jönni-menni, mászkálni, versenyre vagy edzőtáborba utazni. De amúgy azt hiszem, valójában a vívás a hobbim. (nevet) Ezt szeretem csinálni. Persze van, amikor nehéz, de én így kapcsolódok ki, a vívóteremben, vívóversenyen. Boldog ember, aki azt csinálja, amit szeret.

Most már boldog ember vagyok, de volt egy olyan időszak, amikor nem találtam a helyem a világban. Arról a három évről van szó, amikor férfifodrászként dolgoztam. Amikor az ember sportol, és megszokja, hogy van siker az életében, a sikerélményre mindig vágyni fog. És nekem ez nem nagyon volt meg abban a három évben, és nagyon hiányzott. Akkor voltak tényleg időszakok, mikor boldogtalan voltam. De nagyon sokat segített, hogy a barátnőm mellettem volt, akivel most is együtt vagyok, ő is segített kimászni abból az állapotból. Most már boldog vagyok, és ha nem sikerült volna érmet szereznem, akkor is azt mondanám, hogy az vagyok, hiszen kijutottam, és felkészültem becsülettel.

A szüleim gyerekkorom óta támogatták, hogy sportoljak. Amikor elkezdtem újra vívni, immár kerekesszékben, ugyanúgy örültek, mint én, mert tudták, nehéz volt az a három év kimaradás, sokszor kedvetlen voltam, megértették, hogy nem találom a helyem. Vagyis próbáltam helyt állani, de nem olyan lelkesedéssel, mint amikor sportoltam. Aztán jött a lehetőség, hogy Magyarországra menjek, és mindent megtettek, hogy Budapestre járhassak edzésekre.

Nehéz volt nekik elfogadni, hogy Magyarországra kell költöznöm, mert a nővérem sincs otthon, Franciaországban él; novemberben költöztem el otthonról. Ha hazamegyek, örülnek, és azért sírnak, mikor vissza kell menjek, akkor meg azért. Mindig megríkatom őket, és ez rossz, hogy csak havonta egyszer találkozunk. De megértették, hogy én ezt szeretném, és látják azt is, hogy valamilyen szinten jó vagyok benne. Úgyhogy mint minden szülő, azt nézik, hogy nekem jó legyen.

Az olimpia vagány, a kínaiak kemény ellenfelek

A londoni paralimpia teljesen más, mint egy világ- vagy Európa-bajnokság, valóban csak a sportolókról és a sportról szól; mindenki nagyon kedves, segítőkész, a kaja kitűnő – mesélte a TOTB-nek Osváth Richárd. Bár a vívást lehet, hogy a kívülállók közül sokan nem értik, mégis a vívóteremben egy műsorvezető srác show-t csinált belőle, bevonta a közönséget. „Nagyon vagány, tetszik. Szeretnék majd még több ilyen élményben részesülni, további olimpiákon résztvenni.”

Szeptember 8-án csapatversenyen mérkőzik meg a magyar paralimpiai vívócsapat. „Elsőként Kínával játszunk az első négy közé jutásért, nagyon nehéz lesz. Tudni kell, hogy az én kategóriámban az első és a második helyezett versenyző is kínai volt, a Szekeres Pali kategóriájában pedig az aranyérmes volt kínai. De odatesszük magunkat, aztán meglátjuk, mire lesz elég. Ha más nem sikerül, megcélozzuk az ötödik helyet” – vázolta az esélyeket a sportoló.

Címkék: , , , , , , , , ,

0 hozzászólás

Szólj hozzá!