Think Outside The Box

Transindex rovatok


Aktualitás | 26.7.2012

Projekt Baltica: így lehet jó buli is egy környezetvédelmi akció

Fotó: Marcin Zajda via Facebook

Mi késztet néhány frissen érettségizett diákot arra, hogy pillepalack-tutajt készítsenek és 860 kilométert hajózzanak vele a Visztulán, ahol a víz szennyezettsége igencsak magas? Lengyel fiatalok jó bulinak és környezetvédelmi akciónak egyaránt bevált útra indultak, Projekt Baltica néven.

Rácz Tímea

Hazaérkezésük előtt néhány nappal hírt adtunk arról, hogy a krakkói diákok újrahasznosítható hulladékból építették fel tutajukat, mert szokatlan vízi túrájukkal a környezetvédelem szükségességére kívánják felhívni a lengyelek figyelmét. A diákok nemcsak utaztak, hanem víztisztasági méréseket is végeztek, partokat takarítottak és az út egyes állomásain előadásokat tartottak a céljaikról.

A környezetvédelmi akció Zuzanna Lukasik, a tutaj kapitányának ötlete volt – hazaérkezésük után őt kérdeztük az expedícióról.

Az utóbbi időben többen indultak útnak különféle hajókon, hogy a környezetvédelem fontosságára felhívják a figyelmet (pl. a Plastiki-expedíció vagy a Turanor). A ti projektetek beilleszkedik-e tudatosan ezek közé, vagy spontán ötlet volt?

A mi utazásunk fő ihletője Mike Horn és a Pangea Fiatal Felfedezők Program négyéves expedíciója volt. Tavaly nyáron én is részt vettem benne, és azon szerencsések közé kerültem, akik felfedezhették a kanadai Nunavut vidékét. A Pangea hajót 100%-ban újrahasznosított alumíniumból építették. Az expedíció alatt sokat tanulhattam a természetről, az ökoszisztémák egymásra utaltságáról és úgy éreztem, okosan kell felhasználnom ezt a tudást a környezet javára. Úgy gondolom, egy szokatlan hajóút nagyon jó módszer az emberek figyelmének felkeltésére, ugyanakkor nagyszerű lehetőség annak a területnek a felfedezésére, amelyet védeni akarunk.

Milyen nehézségekkel találkoztatok az út alatt?

A legnagyobb nehézséget az időjárás jelentette. A Baltica tutaj nem egy profi, luxusjármű, csak egy amatőrök által tervezett lebegő csónak, így nem tudtuk a szelet a saját javunkra fordítani. Az erős szél gyakran kisodort a partra, néha pedig árral szemben is hajóztunk!

Milyen volt egy szokványos nap a tutajon? Ott aludtatok, ettetek?

Hú, mennyire hiányzik egy átlagos nap! A tutajt egy hatfős legénységre terveztük, de néha tizenketten is voltunk rajta… Hárman a parton, egy sátorban töltötték az éjszakákat, hárman pedig a tutajon állandó jelleggel felállított sátorban. Reggel néhányan elmentek kocogni, vagy ha szükség volt rá, vásárolni, pl. kenyeret. A reggelit általában a vízen költöttük el. A tutajon volt egy gáztűzhely és egy asztal is. Megpróbáltunk “fenntarthatóan” étkezni, pl. olyan termékeket vásárultunk, amelyeket a lejárási datum miatt nemsokára kidobtak volna. Ugyancsak a hajón mosogattunk, de nem lehetett a Visztula vizét használni, annyira káros az egészségre.

Napközben hármunknak mindig “szolgálatban” kellett lenni, megfigyelni a vizet, evezni… a többiek pihenhettek, olvashattak, játszhattak, vagy kajakon fedezhették fel a folyót. Néha extra programjaink is voltak, pl. találkozunk a helyi iskolákkal vagy megálltunk egy-egy madárrezervátumban.

Az estéinket tábortűz mellett töltöttük beszélgetéssel. Nem szabad elfeledni, hogy az expedíciót egy baráti társaság szervezte, hasonló érdeklődésekkel és szenvedélyekkel, tehát nemcsak tudatosítási kampányt folytattunk, hanem remekül is szórakoztunk.

Mesélj kicsit a legénységről: mit tanultatok, mi érdekel még benneteket? Tagjai vagytok-e esetleg valamilyen szervezetnek?

Összesen 27-en vettünk részt a projektben, többnyire most végeztük a középiskolát és kezdjük az egyetemet. Én magam orvosira szeretnék menni. Tagja vagyok néhány krakkói jótékonysági szervezetnek és nyiván a Pangea Fiatal Felfedezők közösségének. A legénység nagyrészét is itt ismertem meg.

Vízmintákat is gyűjtöttetek, megfigyeltétek a folyó életét – melyek a fő következtetéseitek a Visztulára nézve?

A Visztula völgye valószínűleg a legalulbecsültebb vidék Lengyelországban. Pedig lélegzetelállító tájak, természeti csodák vannak itt. Az emberek viszont nem törődnek vele, mert nem látják, mennyire értékes ez a víz és mennyire érdekes lehet a folyó. A legnagyobb szennyezési faktor egyenesen a háztartások szennyvize. Látni és szagolni lehet; pl. a fülpálcikák, amelyeket a vécékbe dobnak, nem tűnnek el nyomtalanul… A folyó teljes hosszának mintegy 60%-án a víz egyetlen minőségi kategóriába se sorolható be, egyszerűen mérgező.

A tutaj felépítése is nagy kihívás lehetett. Mit élveztetek legjobban belőle?

Az együttműködés és a csapatszellem nagyszerű volt! Az építkezés maga csak tíz napig tartott, de az megfeszített tempóban. Mindnyájunknak együtt kellett működni, megbeszélni, segíteni… Nagyszerű csapatépítő élmény volt!

Mi lesz a tutajjal most, hogy vége az utazásnak?

A tutajt Gdanskban július 9-én lebontottuk. Miután résztvettünk egy showban a Motlava folyón, lehorgonyoztunk egy kikötőben, majd a tűzoltóság és önkéntesek segítségével lebontottuk. Teljesen újrahasznosítható: a kupakokat külön gyűjtöttük, az üvegeket és zacskókat is, és a fa- és fém részeket is újrahasznosítóba vittük. Azóta már új életet élnek…

Hogyan akarjátok a hangotokat hallatni most, hogy vége lett az utazásnak?

Felvesszük a kapcsolatot a lengyel sajtóval, fesztiválokkal és klubokkal, és előadásokat tartunk. Megvolt már az első bemutatónk a gdanski Zajman hajóklubban a tutaj bezúzásának napján. Fotókiállításokat is szervezünk és nevelési kampánykörutakat iskolákban. Most, hogy a Baltica ismert lett, magasabb szintre szeretnénk vinni a projektet. Jövő nyáron lehet, hogy ökotábort rendezünk lengyel gyerekeknek, hogy fejlesszük felelősségtudatukat a Visztulával kapcsolatban. De az is lehet, hogy építünk egy másik hajót.

A fotók a Projekt Baltica honlapjáról és Facebook-oldaláról származnak.

Címkék: , , , , , ,

0 hozzászólás

Szólj hozzá!