Think Outside The Box

Transindex rovatok


Urban Legend | 27.4.2012

Ha a méhek kipusztulnának, még négy évünk lenne hátra: mi ebből az igazság?

Fotó: Maggie Ostenberg/flickr.com

Amennyiben a méhek kipusztulnak a Földről, az emberiségnek még négy éve lenne hátra – mondta állítólag Einstein. A mézelő méh valóban nagyon fontos szerepet tölt be az élővilág fennmaradásában, de vajon ennyire? És egyáltalán mi köze ehhez Einsteinnak?

R. T.

A kijelentés megjelenik például M. Night Shyamalan The Happening című – többnyire negatív kritikákat kapott – thrillerjében, ahol ez az idézet vetíti elő baljós jelként a természet megbolondulását; a furcsa, öngyilkosságra késztető kór terjedését. (A film „tanulsága” az, hogy az ember túl sokat ártott a természetnek, ezért annak „immunrendszere” most az emberi fajt akarja kivetni magából.) De idézik több újságcikkben is (HVG, Daily Mail, a Snopes.com legendavadász oldal szerint pedig 1994-ben, egy brüsszeli méhésztüntetés röpirata révén kezdett először elterjedni.

A Snopes nem tudta eldönteni, hogy ez a kijelentés valóban Einsteinnak tulajdonítható-e, de minden eddigi bizonyíték (pontosabban azoknak hiánya) afelé mutat, hogy nem hangzott el. Az oldal szerkesztői azt a következtetést vonják le, hogy „valószínűleg ismét arról van szó, hogy egy hasznos idézetet egy híresség szájába adtak, politikai célokból”. A tekintélyelv nagyon is tud működni – emlékszünk még a Cousteau-történetre? –, azonban most nem az a kérdés, hogy ki mondta, vagy mondta-e, hanem hogy mennyi az igazságtartalma egy ilyen előrevetítésnek.

Ebben a formában szinte semmi – mondta el megkeresésünkre Markó Bálint biológus, a BBTE tanársegédje. „Számtalan méhfaj van a világon, amelyek közül csupán egy a házi méh vagy mézelő méh (Apis mellifera), habár az ember szempontjából kétségtelenül a legfontosabb. A mézelő méh egyik legősibb háziállatunk, számos tenyésztett fajtája ismert (olasz méh, fokföldi méh, stb.). Természetesen, ha ebben a kijelentésben a méheket a virágbeporzó szervezetek, és azon belül is csak a rovarok egyfajta általános, szinte népies címkézésének tekintjük, akkor már beszélhetünk arról, hogy mekkora lenne a virágbeporzó szervezetek általános kipusztulásának negatív hatása” – mondta a biológus.

Fotó: staflo/flickr.com

A méhekkel kapcsolatos, világméretű aggodalom az elmúlt hét évben keletkezett, amikor először az Egyesült Államokban, majd Nagy-Britanniában kezdtek el rejtélyes módon eltűnni egész méhkolóniák. Az okokat máig nem lehet pontosan tudni, gyanakodtak már a mobiltelefonokra, rovarirtókra, kórokozóra, tömeges immunrendszer-gyengülésre a méheknél, de egyikre sincs egyértelmű bizonyíték. Ha egy-egyet megcáfolnak, vagy egy másik okkal szemben kisebb jelentőségűnek ítélnek, mint például a vegyszereket, rögtön megjelenik az ellenvélemény, amely érdekkonfliktust kiált. Így a szakemberek még mindig csak találgatnak és vélekednek, mások pedig az “Einstein-idézettel” apokalipszist jósolnak.

A mézelő méhek szerepét nem szabad alábecsülni, de az is túlzás, hogy csak egyedül ők végzik az élet fennmaradásához szükséges beporzást. “Az egész élővilág általában nagyon függ a beporzóktól, hiszen a virágos növények evolúciós sikerét többek között a rovarok, no és más lények (pl. denevérek, kolibrik) általi aktív beporzás tette lehetővé. Ez ugyanakkor egy kölcsönösségen alapuló, korántsem érdekmentes kapcsolatrendszer, ahol a beporzók nektárt kapnak „cserébe” szolgálataikért. A maga során e könnyen és nagy mennyiségben elérhető, gyorsan kiaknázható táplálékforrás számos rovarfaj megjelenéséhez, elterjedéséhez járult hozzá. Poszméhek, darazsak, cincérek, hangyák és jó néhány más lény függ ettől a táplálékforrástól kisebb-nagyobb mértékben, tőlük meg a beporzandó növények. A kölcsönhatás erőssége változó, de egy globális „beporzó-katasztrófa” nyilván beláthatatlan káros hatásokkal járna, hiszen a beporzandó növények eltűnését eredményezhetné. És ez persze fordítva is érvényes” – magyarázza a biológus.

Fotó: cipovic/flickr.com

A méhek, és általában a beporzók csökkenésének egyik legnagyobb ellensége pedig nem a rovarirtók vagy a telefonok, hanem a mezőgazdasági monokultúrák. Ezek rovására eltűnnek a virágos rétek, amelyek a táplálékot és a lakhelyet biztosítják a rovaroknak. Egy agrártáj, bár jól „működik” és gazdagnak „álcázza” magát, valójában sajnálnivalóan szegény.

Mi történne, ha – elméleti szinten – bekövetkezne az „apokalipszis”, és eltűnnének a méhek? Minden valószínűség szerint van esély arra, hogy más faj, rokon méhfajok vagy beporzó rovarok teljesen átvegyék a szerepüket – véli Markó. Viszont aligha fenyeget minket a mézelő méh teljes eltűnésének veszélye, legalábbis egyelőre nem. Persze csak akkor, ha tájaink megfelelően heterogének, rétekkel, erdőkkel tarkítottak, bármilyen nemű biodiverzitás-krízis esélyét jelentősen csökkenthetjük.

Általában véve tehát oda kell figyelni a beporzó rovarok fogyatkozására, akkor is, ha hirtelen és csak a méhek rovására írható pusztulásra nem kell számítani. “Figyelmeztető jelek már vannak: az intenzív mezőgazdaság negatívan hat a rovarközösségek diverzitására, s bár az emberek többsége nem bánja, ha az idegesítő „bogaraktól” megszabadulunk, azt kevesen gondolják át, hogy valójában ezeknek az „ökoszisztéma szolgáltatóknak” elengedhetetlen a jelenléte.

Az Amerikai Egyesült Államokban a beporzó rovarok „szolgáltatásainak” évi értékét körülbelül 1,25 billió dollárra becsülik. A beporzók eltűnése a termesztett növények közül elsősorban a rózsaféléinket érintené, mint az alma, körte, szilva, cseresznye stb., de a hüvelyesek is veszélyeztetettek. Durva becslések szerint az Európában termesztett növények 84%-a lehet veszélyeztetett a beporzó szervezetek mennyiségének csökkenése esetén. És természetesen a vadon élőkről még nem is beszéltünk” – állítja a biológus.

Címkék: , , , , ,

0 hozzászólás

Szólj hozzá!