Think Outside The Box

Transindex rovatok


The Caveman Project | 15.4.2010

Harc a többi “énnel”


Fotó: Daniel Y. Go/flickr.com

Ma távirati leszek, nem tudok kibontakozni, élvezni az írást, mert Kolozsváron vagyok delegációban, divatfesztiválon. Itt futkorászom a modellek után, pedig egyik sem volt soha példaképem. Carmen Movileanu kolléganőmet az őrületbe kergettem, a szobában az ő felén világosság van, sok lámpa, rádió, tévé, tiszta karneváli forgatag – míg az én felemen nyugalom, csend, sötét, egyetlen égő és egy könyv, csak úgy odadobva. Kellemetlen része: a választóvonal nem egyértelmű, de harcolok. Carmen meggyújtja a középső lámpát, én lekapcsolom, elegáns mozdulatokkal, és barátságosan győzködöm, “nincs rá szükség, elég fény jön kívülről.” A következményekről inkább nem beszélek.

Gianina Corondan

Meséljem el, mi történt. Bukarestből elégedetten indultam, mert legyőztem a kísértéseket. Úgy terveztem, hogy hősiesen elindulok reggel ötkor, gyalog, nem tudtam, jár-e a metró, busz, vagy hogy milyen órarend szerint. Előtt tíz perccel megkörnyékezett a bűnös gondolat: mi lenne, ha mégis autóval mennék, ki tudja meg?

De összeszedtem magam, távozz, Sátán! Nem jó ez, még egy hetet sem bírok ki, kit verek át végülis, mért, a lábam nem bírja? Jó, nem a saját autómmal, de …taxival negyedóra alatt odaérnék, korábban indulnánk, világosban érkeznénk, nem használnánk a lámpákat. Elindultam a tömbházak között, három rend csomaggal: táska, hátizsák, bemondói cuccok egy zacskóban, éjszaka van; mit csinálok, ha nem járnak az autók és gyalog kell mennem egészen a Dorobanti-ig, nagyon messze van. Nem normális ez egy csajnak, brrr. Koncentráltam, sóhajtoztam, bekapcsoltam a telefont, kikapcsoltam, szépen végigcsináltam a filmekben látott lelkiismeretfurdalás-sorozatot.

Végül győzött a barlang. Megmarkoltam a csomagokat és vitézül elindultam a tévé felé, hatra ott kellett lenni, hogy a szolgálati kisbusszal elinduljunk. Nem semmi út volt. Tömbházak között – hangulatos, a fáradt vagy lusta emberek nyugalma, nincs kiabálás, kellemes hűvös van, de kedves nézőink, a kabátom alatt tíz percen belül forró, mondhatni égető helyzet alakult ki. “Hot” akarsz lenni? – gyalogolj vastag télikabátban.

Viszont valaki sohasem alszik – az okosabbak Istennek nevezik. Neki köszönhetően amikor kiértem a főútra, éppen arra jött a 133-as autóbusz, amely a Barajul Dunarii út felé megy. A szám ismerős volt – megható flash-back –, rájöttem, hogy a Foisor-hoz érkezik. Felugrottam rá, tiszta üres, hely minden korosztálynak és minden csomagomnak, esküszöm, csoda történt, haza akarom vinni ezt a buszt. Ha netán jelöltetné magát elnöknek, megválasztom. Egészen a Romana térig vitt az édes, onnantól semmi a TVR épülete, és időben érkeztem – félóra alatt –, és nem is szegtem meg a szabályokat. Mindenki sajnálattal nézett rám, én meg elégedetten vigyorogtam, mint ahogy most is, mert rávettem Carment, hogy kapcsolja ki a tévét, mivel túl sok a reklám. Hihi, beveszem őt is a projektbe.

A bejegyzés eredetije a Hotnews TOTB-n itt olvasható. Fordította: Rácz Tímea

Címkék: , , , ,

2 hozzászólás

  1. A hozzászólás szerzője: boszor
    Közzétéve: 16.4.2010, 10:27 am

    Hm. Gondolom a bukaresti buszvállalatnak is van honlapja, menetrendekkel. Szerintem nem lett volna bűn azért internetezni, hogy Gianina ezt megnézze:)

  2. A hozzászólás szerzője: V10R1C4
    Közzétéve: 19.4.2010, 7:49 am

    Tetszik:) de tényleg, ebbe a történetbe a tömegközlekedés belefér, nem? És akkor azért nem kell mindenhova úgy menni, mint egy strucc:) azért Bukarestben (ugye ott vagy?) vannak távolságok. Nyíregyházán és úgyszólván csak gyalog járok, de Pesten már én se…

Szólj hozzá!