Think Outside The Box

Transindex rovatok


Filmek | 2.2.2012

Ha egy fa kidől: Oscarra jelölt dokfilm a legnagyobb ökoterroristákról

Fotó: T.J.Watt

Az idei Oscar-díjra jelölt dokumentumfilmek között egyetlen környezetvédelmi témájú szerepel. Az If a Tree Falls: A Story of the Earth Liberation Front című dokfilm elsősorban egy történetet emel ki az ökoterroristáknak nevezett környezetvédők tetteiből: Daniel G. McGowanét, aki városi gyerekből lett radikális zöld. Az ő sztorijából bontakozik ki aztán az amerikai „terroristasejt” felszámolásának folyamata, a 2000-es évek közepi nagy letartóztatáshullám.

Rácz Tímea

Az ELF-fel nem lehet csak úgy találkozni (egyszer megfordult a fejemben, hogy interjúzni kellene egy taggal, de rögtön ki is nevettem magam az ötletért), ugyanis nem tudni, ki tartozik a szervezetbe. Kódokkal kommunikálnak, könyvekből adnak meg oldal-, sor- és szószámokat, amelyekből összeáll az üzenet, és lebukás esetén nem fedik fel a tettestársakat (kivéve persze, ha az FBI vádalkut köt velük, mint a filmben is látható).

A film a New York Times kritikája szerint kiegyensúlyozottan mutatja be az extrém környezetvédelmi akciók mindkét oldalát. Úgy gondolom, néha ez mégis átbillen kissé Daniel hősként való kezelésébe, különösen amikor az esküvőjéről beszélnek: mindjárt börtönbe kell mennie, talán egész életére, és mégis feleségül veszi a szerelmét. Aki természetesen nyilatkozik, hogy mindenben támogatja Danielt.

A film legnagyobb kérdése persze az, hogy arányos-e a büntetés a cselekedettel. Azt nem vonja kétségbe, hogy a gyújtogatás bűncselekmény és nem biztos, hogy az egyetlen megoldás – maga Daniel is elismeri, hogy van, amit megbánt. Az épületek, illetve autók, amelyeket felgyújtottak, mind üresek voltak. Személyek nem sérültek meg, csupán anyagi kár keletkezett – az viszont nem kevés. Azonban az ítélőszék eleinte az angolszász jogrendszer által engedélyezett abszurd büntetések tarsolyából húzott elő egy életfogytiglant, plusz 335 évet terrorizmusért, amiből az együttműködések és beismerő vallomás után végül hét év letöltendő lett.

A rendőrök által alkalmazott erőszak nyers megjelenítése viszont tényleg önmagáért beszél. A környezetvédők fákhoz láncolják magukat, hogy ne vágják ki, mire a rendőrök utánuk másznak, felvágják a ruháikat is, hogy a paprikaspray még kínosabb legyen. Végül a fát is kivágják, amely aktivistástul zuhan a földre. Néhány évvel később egy békés tüntetésen szintén sprayt vetnek be a teljesen ártalmatlan tüntetők ellen. És vallatáskor is egyenesen a szemükbe fújnak, a lehető legkegyetlenebb módon.

Fotó: Roy Milburn

A filmből részletesen kiderül, hogyan szervezték meg a gyújtogatásokat, mit használtak hozzá, és hogyan tettek meg minden óvintézkedést. Négy évig sikerült is titokban tartani a kilétüket, míg végül az átfogó helyett egy koncentráltabb nyomozással egyiküknek a nyomára bukkantak: a többi már kiderült menetközben.

A cím különben a George Berkeley-től származó, közismert filozófiai gyakorlat kérdésfeltevésére utal: ha egy fa kidől, és senki sincs ott, hogy hallja, ad-e ki hangot? Az utalás egyszerre vonatkozik konkrétan a fakivágásokra (a filmben megszólaló Bill Barton, mérsékeltebb környezetvédő szerint az az extrém, hogy az Egyesült Államok erdeinek 95%-át kivágták, nem az, hogy a maradék 5%-ot meg akarják menteni), de a különböző felvetett, első látásra nem eldönthető kérdésekre is. Ezek közül a terrorizmus definíciója a legfontosabb, amelyet maga a rendező is kiemel egy interjúban. Az akciók nagy része a 90-es években történt, a letartóztatásra okot adó gyújtogatás 2001 májusában, Danielt pedig 2005-ben tartóztatták le. Eközben a terrorizmus fogalma már a 9/11-es eseményekhez kapcsolódott a köztudatban; az a csoportosulás, amelyet az FBI egykor az első számú hazai terrorszervezetnek nevezett, „elhalványult” a WTC elleni támadások és az al-Kaida mellett.

Bármi is legyen az általános benyomásunk az If a Tree Falls…-ról, de mindenképp szerezhetünk néhány értékes képi információt belőle. Ugyanakkor mindkét fél – a környezetvédők és az „ökoszkeptikusok” – számára is gondolatébresztő lehet, ami a módszereket, következményeket, de a puszta tényeket (95%-os erdőirtás) is illeti.

Címkék: , , , , , ,

Egy hozzászólás

  1. A hozzászólás szerzője: Jakabffy Csongor
    Közzétéve: 10.9.2012, 9:50 am

    Az cikkironak.
    Hozzászolásom nem tartozik szorosan a cikk tárgyához, bár elkötelezett kornyezetvedő vagyok, ezért előre elnézést kérek.
    Voltaképpen inkább nyelvi környezetvédelem.
    Mert bántja, nagyon bántja a fülemet egyes jelzők indokolatlan használata, túlburjánzása az utóbbi időben. Itt most konkrétan az “extrém”-re, amelynek semmi szerepe, létjogosultsága nincs abban a szövegkörnyezetben, “extrém környezetvédelmi akció”, “az az extrém, hogy az Egyesült Államok erdeinek 95%-át kivágták”.
    Van és lehet találni rengeteg más szót, kifejezést arra, ami pontosan szabatosan és szépen megfogalmazza ezt a két mondanivalót, és most nem kezdek el itt példákat mondani, ajánlgatni, mert utálom a szakállas tanítóbácsis kioktató stílust (remélem, ez sem sikerült olyanra), és nem átvenni divatkifejezéseket.
    Bár az utóbbi időben időnként már kezdem fanatikusnak érezni magam (mint a filmbeli környezetvédők :-) ), vagy szurkapiszkálódónak – merthogy ez az egyetlen stiláris dolog, amit kifogásohatónak érzek, és valamiért nem tudom megállni, hogy meg ne tegyem :-) – remélem nem volt bántó.
    Időnként úgy érzem, már allergiás reakcióim vannak.

Szólj hozzá!