Think Outside The Box

Transindex rovatok


Invazív fajok | 3.2.2012

Balkáni gerle: az ismerős idegen


Forrás: Wikipedia

A köznyelvben vadgalambnak nevezett madár nevéhez hűen “vad” cselekedetet vitt végbe, amire ma már nem sokan emlékeznek. Ázsiából indulva kezdte hódítását, lassan bevette magát Törökországba, megvetette szárnyát a Balkán vidékén, majd könyörtelenül elfoglalta egész Európát. De ez nem volt elég. Neki az egész világ kellett.

Andrási Norbert

Napjainkban már közönséges fajként tartjuk nyilván a balkáni gerlét (Streptopelia decaocto), a galambalakúak (Columbiformes) rendjébe és a galambfélék (Columbidae) családjába tartozó madarat. Miért közönséges? A válasz egyszerű. Olyan sikeresen elterjedt Romániában és egész Európában, hogy ha bárkit megkérdezünk, ez milyen madár, valószínű, hogy könnyűszerrel rávágja: vadgalamb. Akármerre járunk, találkozunk vele, ezért némi túlzással azt mondhatjuk, hogy a „mi fajunk”, mindig is itt volt. Pedig ez nem így van.

Könnyen felismerhető, közepes termetű, teste nagy része világosszürke, háta szürkésbarna. Legszembetűnőbb ismertetőjegye a nyakán lévő fekete fél-nyakörv, amely vékonyan fehérrel szegett (ez a fiataloknál hiányzik). Tanyák körül, falvakban, városok parkjaiban és kertekben egyaránt költ, ezért nem meglepő, hogy reggel ablakunk párkányán búgva ébreszt.


Fürdőzés. Forrás: MME-KOKA.hu

Miért nem tud a balkáni gerle “normális” fészket rakni?

„Tudod-e, miért nem ért a vadgalamb a fészekcsináláshoz, miért rak olyan hitvány fészket, mely csak néhány szál száraz ágból van összetákolva? Elmondom én.
A vadgalamb a szarkát kérte meg, hogy tanítsa meg őt a fészekrakásra, mert ebben a szarka igen nagy mester, s olyan fészket tud csinálni, hogy ahhoz a héja ölyű hozzá nem ér. A szarka szívesen elvállalta a tanítást, s fészekrakás közben, míg egy-egy gallyat helyére illesztett, mindig mondogatta a maga módján:
– Csak így, csak úgy! Csak így, csak úgy! A vadgalamb erre mindig azt felelte:
– Túdom, túdom, túdom! A szarka elhallgatta azt egy darabig, de utoljára megharagudott.
– Ha tudod, csináld! – s otthagyta a fészket fele munkájában.
A vadgalamb aztán azóta sem tudott ebből a mesterségből többet megtanulni.”
Arany László A vadgalamb és a szarka

Olyan nyílt helyeken, ahol alkalmas facsoportokat talál, ott fészket rak, azonban kerüli a sűrű fás és magashegyvidéki területeket. Táplálékát növényi részek képezik, mezőgazdasági területeken magvakat fogyaszt, városokban pedig a hátrahagyott tápláléktörmelékeket. Nem vonuló faj. Költéskor párokban figyelhetőek meg, monogámok, költési időn kívül azonban társas életmódot folytatnak. Fészkük néhány rendszertelenül összeállított gallyból áll. Csak a fészket és közvetlen környékét védik.

A faj Indiában őshonos, azonban mára elfoglalta egész Európát, Angliát, az Ibériai félszigeten keresztül megjelent és terjedni kezdett az afrikai kontinens északi részén, ugyanakkor uralma alá kezdi vonni az orosz síkságot és az Ural hegységen keresztül Szibéria nyugati részét is. Ezenkívül ázsiai elterjedését is növelte, elérte Kínát és Dél-Koreát, Japánba pedig betelepítették.

Ezáltal a balkáni gerle méltán került fel az invazív fajok listájára, hiszen elképesztő gyorsaság jellemzi még mindig tartó terjeszkedését, mely által mindössze 40 év alatt kolonizált kb. 2,5 millió km2-nyi területet. Jelenlegi állományméretüket 20 és 50 millió közé becsülik, ebből Európában több mint 4,7 millió pár él.


Elterjedési térkép. Forrás: Discoverlife.org

Terjedését valószínűleg a 20. század előtt kezdhette, azáltal hogy megjelent Törökországban, majd a 20. század elején lassan terjeszkedni kezdett a Balkánon észak felé, azután az 1930-as évektől robbanásszerűen nyomult északnyugati irányban. Magyar elnevezését is azért kapta, mert a Balkán félsziget felől indulva hódította meg Európát, és így Romániát is, ahol a költő állomány elérte a kb. 400-800 ezer párt, kiszorítva rokonát, a vadgerlét (Streptopelia turtur) a szántóföldekre, amely addig a településéken is gyakran előforduló faj volt.

A házigalambbal (Columba livia domestica) néha nehezen veszi fel a versenyt a településeken, főleg táplálkozás tekintetében, mert a nagyobb termetű galamb elzavarja. De a két faj fészkelési szokásai eltérőek, a házigalamb épületeken, míg a gerle fákon fészkel, ezért nem számottevő ennek hatása terjedésére nézve.


Romániai elterjedés. Forrás: Adatbank, romániai madárfajok adatbázisa

Vajon mi vezethetett ehhez a nagyon sikeres elterjedéshez e gerlefaj esetében? Valószínű az, hogy mint a legtöbb invazív faj, gyors és nagyfokú alkalmazkodóképességgel rendelkezik, nem volt megfelelő kompetíciós képességgel rendelkező versenytárs, amely visszatarthatta volna, viszont ő elég jó kompetítor, ezáltal kiszorít más, rokon fajokat. Segíthette még az a – ismerjük el, merész – vállalkozás, hogy jobban kihasználja a települések és a városok adta új lehetőségeket, melyhez társul a bizalmasabb viselkedés az emberekkel szemben, ellentétben a vadgerlével.

Természetesen az sem volt előnyös lépés részünkről, hogy néhány helyen betelepítettük, mint az Amerikai Egyesült Államokban, ahonnan sajnos átjutott a közelben lévő szigetekre is. Persze az is hozzájárulhatott, hogy mikor elkezdte bevenni az új területeket, senki nem gondolt arra, hogy meg kéne fékezni, a későbbiekben pedig már késő volt, mint más fajoknál is.


Fiókák. Fotó: Erdődi Erzsébet

Az invázió egy régóta kutatott téma, és a kutatókat főleg az érdekli, hogy ezek az özönfajok miért ennyire sikeresek, milyen tulajdonságoknak köszönhetik megfékezhetetlen támadásaikat (ezt napjainkban már genetikai vizsgálatokkal is kutatják), mennyi időt igényel terjedésük, ez gyors vagy lassú, milyen mintázatot követ. Az invazív fajok terjedésének kutatása már egy kisebb történelmi időt ölel fel, hiszen ennek tárháza mindig tartogat újabb és újabb meglepetést, megoldanivalót.

Annak érdekében, hogy a legjobb terjedési modellt írják le, és esetleg valamilyen ismétlődő mintázatot találjanak, nem meglepő módon olyan hódító fajokat használnak példaként, melyek terjedési mintázata, időbelisége stb. jól ismert. Ilyen modellfaj a balkáni gerle is, melyet nem is oly rég (2008) a Bayesian-féle hierarchikus nem-lineáris tér-idő modell leírásához használtak. Ez a modell figyelembe veszi a populációk tér és időbeni változását, hogy nő vagy csökken-e a populáció, illetve, hogy ez a változás minek a hatására történik. Ezenkívül hangsúlyt fektet a populációk közti kapcsolatokra, például hogy milyen interakciók, kölcsönhatások figyelhetőek meg két populáció, illetve azok egyedei között. Remélhetőleg az ilyen és ehhez hasonló kutatások megoldást találnak az egyre nagyobb problémákat okozó özönfajok terjedésének megfékezésére.

Felhasznált irodalom

Hooten, M. B., Wikle, C. K. 2008: A hierarchical Bayesian non-linear spatio-temporal model for the spread of invasive species with application to the Eurasian Collared-Dove, Environ Ecol Stat 15:59–70
Mullarney, K., Svensson, L. és Grant, P. J. 2007: Madárhatározó. Európa és Magyarország legátfogóbb terepi határozója, Park Könyvkiadó, Budapest
Romániai madárfajok adatbázisa
The IUCN Red List of Threatened Species
Wikipédia

Címkék: , , ,

6 hozzászólás

  1. A hozzászólás szerzője: SzJ
    Közzétéve: 17.2.2012, 10:06 am

    ellentmondásos ebben a szövegkörnyezetben az Arany László idézet t.i. nem a balknáriól szól, Arany esetleg Törökországban láthatott Streptopelia decaocto-t, azonban a monográfiák nem számolnak be a költő törökországi vagy akár kis-ázsiai ornitológiai expedícióiról. Ebben a népmesében az Örvös galambról ír, mint ahogy azt a cikkben is említi a szerző a Balkáni gerle a 20. század elején jelent meg

  2. A hozzászólás szerzője: Daróczi J. Sz.
    Közzétéve: 27.10.2012, 5:34 pm

    Először is, egyetértek az előző hozzászólással, az Arany “vadgalamja” feltehetően vagy örvös galamb volt vagy a vadgerle. Ha jól tudom, a balkáni gerle első romániai adata 1927-ből való.
    Továbbá, pár pontosítás. A faj a Balkánon nem a XX. század elején kezdett el terjeszkedni, hiszen Bulgária területéről már az 1830-as évekből jelezték. Valószínüleg ekkor már itt-ott kis állományai jelen voltak. A XX. század elején kezdett el látványosan terjedni, az igaz.
    Szerintem egy természetes úton terjedő, új élőhelyeket és területeket meghódító fajt nem lehet “invazív” jelzővel helruházni, erre legfeljebb azt lehet rávarrni, hogy oportunista vagy hogy nagy az ökölógiai plaszticitása.
    Kezdetekben hasonló volt a helyzet a csicsörkével és a balkáni fakopánccsal is. Ők is dél felöl terjeszkedtek észak fele, míg el nem érték Európát és el nem foglalták annak egy részét. De ugye nem minden faj rendelkezik azonos képességekkel, így ezen fajok észak vagy nyugat irányba történő terjeszkedése nagyjából leállt, valószínűleg valami meghatározza és határt szab a további terjeszkedés lehetőségének. Erről már jelentek meg ilyen-olyan feltételezések.
    A vadgerle kiszorítása megint egy érdekes fejezet. Ugye a balkáni gerle túlnyomórészt az urbán környékek fészkelőmadara, gyakorlatilag egy üres nisét töltött fel. Mondhatni mindenkor az ember kozelségéhez kötött. A vadgerle ezzel szemben soha nem volt a lakott területek megszokott madara és most sem az. Tehat, a két faj élőhelye, táplálékigénye és teljes ökológiája más. A vadgerle egyes területeken bekövetkezett állománycsökkenése nem a balkáni gerle számlájára írható!
    A betelepítés az más téma, az esetben egy faj mutathat invazív jelleget, és legtöbbször mutat is. A természetes úton való terjeszkedés viszont megint más. A ’90-es évek közepén a pusztai hantmadár csak Dobrudzsa néhány pontjáról volt ismert, míg most a Bărăganon is megjelent mint költőfaj. Vagy a pusztai ölyv, mely ugyancsak a Balkán felöl terjedt, a ’70-es években csak néhány Duna Delta környéki részről volt ismert, első költését azonban csak a ’90-es évek elején bizonyították. Most szinte országszerte megfigyelhető, sokfele költ, már Magyarországon is, de Közép- és Észak-Európában is egyre gyakrabban jelenik meg, valószínüleg hamarosan költőfajként is. És sorolhatnám még a fajokat … Ők is mind invazívak? Pár példa invazív madárfajra, hogy lássuk miről is van szó: fácán, kanadai lúd, helyenként mandarinréce, stb…

  3. A hozzászólás szerzője: Szilágyi Mihály
    Közzétéve: 30.12.2012, 4:29 pm

    Tudja-e valaki , hogy a gerle vissza jár-e a fészékre?

    • A hozzászólás szerzője: Erdődi Erzsébet
      Közzétéve: 15.2.2013, 5:15 pm

      Néha igen, vagyis láttam már rá példát. Az enyém a fiókás fotó. Egy alkalommal az új tojást a régi fészekbe rakta a mama, csak egy maradt meg, s az előző fióka néha visszajött, s melengette a testvére tojását. Aztán amikor az kikelt, a nagyobbat elzavarták. :(

  4. A hozzászólás szerzője: Daróczi J. Sz.
    Közzétéve: 21.1.2013, 4:58 pm

    Szilágyi Mihály bejegyzésére:

    A legtöbb pár minden költéskor új fészket épít.
    Van azonban kivétel is, hiszen egy-egy nagy biztonságot nyújtó helyre – mint például balkonon található virágcserép vagy állvány – a pár visszajárhat a régi fészekhez és évi 2-3 alkalommal is költhet ott.
    Ilyenkor néhány hevenyészett ágat még ráhord a régi, ellaposodott fészekre.
    Ismerek olyan esetet, mikor egy fent említett példához hasonló helyet a madarak 3 éven át használtak költéshez.
    A fán épült fászkekben a többszöri költés nem jellemző.

    Üdv., Szilárd

  5. A hozzászólás szerzője: Haltrich Attila
    Közzétéve: 11.5.2016, 9:04 am

    én azért megemlítettem volna, hogy a fajt a tudomány számára egy magyar természettudós, Frivaldszky Imre írta le 1838-ban…..

Szólj hozzá!