Think Outside The Box

Transindex rovatok


The Caveman Project | 6.4.2010

Az utolsó hét

Még három bejegyzés, és vége a projektnek. Vagyis, nem egészen, csak annak a részének, amikor be is számoltam róla. Elég nehéz elhinnem, gyorsan eltelt az a három hónap, amely alatt megpróbáltam tapasztalatokat megosztani az olvasóimmal. Az első hetek talán nem teltek nagyon gyorsan, de most elmondhatom, hogy messze nem volt akkora megerőltetés, mint eleinte hittem.

Csibi Magor

Az utolsó hétvége nehéznek bizonyult. Friss hegyi levegőre vágytam, ezért elutaztam Tusnádfürdőre. Így kétszer is szerencsém volt személyvonathoz – és nem ért semmilyen meglepetés. A vonatot tíz évvel ezelőtti állapotában láttam viszont. Több évtizedes vagonok, bűz, előrehaladott romlási állapotok, blattolás, kiszakadt ajtók és kilátástalanság. Egy ilyen vonattal utazni felér egy időutazással. Itt fedezhető fel a valódi Románia, a számok, gazdasági mutatók, a látszólagos modernizáció mögötti. Néhol megállt az idő.Románia ellentétekkel teli, és ilyen az infrastruktúra is, hol hideg, hol meleg. A vonatok légköre a XIX. századra emlékeztet, némely üdülőtelepen azonban érződik a XXI. századi hatás. Így van ez Tusnádon is, ahol egyre inkább látni a haladást. A szállodák felszereltek, van minden pénztárcának megfelelő szállás, sípálya és extrém sportok lehetősége. Van, ahol változnak a dolgok.

Az otthoni hangulat mindig segít feltöltődni, kipihenni a fáradalmakat. Első napokban nem volt bajom az étkezéssel, sok friss zöldséget és tejterméket ettem. A hagyományos húsvéti reggeli azonban próbára tett. Megszoktam az évek során, hogy húsvétkor kóstoljuk meg először a füstölt sonkát. Gyerekkorom óta így volt ez, és idén először nem ettem sem sonkát, sem füstölt húst. Nem volt túl könnyű ellenállni az illatoknak, még akkor sem, ha három hónapja nem ettem húsfélét. De “hősiesen” kitartottam.

Legalább nem én egyedül éltem vegetáriánus koszton. Ishmael kutyám mellettem állt a “szenvedésben”, és citromtól, retektől elkezdve zöldhagymáig, paradicsomig mindenféle zöldséget és gyümölcsöt végigevett.
Ami az ünnepi hangulatot illeti, a projekt jó hatással volt erre. Rég nem éreztem ennyire jól magam otthon, rég nem fogott meg ennyire az ünnep. Általában alig vártam, hogy visszamehessek a hétköznapok forgatagába, de most mintha nem akartam volna, hogy vége legyen. Lehet emiatt telnek gyorsabban a napok, mint máskor.

Az utóbbi néhány évben először nem gondoltam a kihívásokra, nem éreztem szükségét annak, hogy bekapcsoljam a tévét és a gépet, vagy nem kerestem valamit a “túl nagy nyugalom” ellen. Most tényleg élveztem a család, a közeliek szeretetét, a békét és csendet. A kísérletem és nemcsak, hozta meg ezt a boldogságot, amely hiányzott, bármennyire jól ment volna eddig sorom anyagi vagy szakmai téren.

Az utolsó héten kaptam meg a projekt valódi ajándékát, de azt hiszem, megérte várni, és elmondhatom, hogy nem hoztam túl sok áldozatot az utóbbi negyedévben.

Szerdai bejegyzésemben összegezni fogom a projektet és megpróbálom teljes egészében felmérni, míg pénteken bemutatom majd a következő Cave(wo)mant.

Addig is, minden jót! :)

Fotó: I like/flickr.com

Címkék: , , , ,

2 hozzászólás

  1. A hozzászólás szerzője: Boti
    Közzétéve: 6.4.2010, 2:57 pm

    Szia Magor,

    Minden elismeresem a projektedhez. En is probalok hasonlokat pl minel tobbszor igyekszem biciklivel jarni munkaba.
    Csaknem Daniel Queen regenye miatt adtad Ishmael nevet a kutyadnak? Ha meg igen, akkor megnagyobb elismeresem.

    • A hozzászólás szerzője: Magor
      Közzétéve: 9.4.2010, 5:10 pm

      igen. daniel quinn megvaltoztatta az egesz eletszemleletemet :)

Szólj hozzá!