Think Outside The Box

Transindex rovatok


Urban Heroes | 23.12.2011

Zita és Árpi, akik világkörüli nászútra indultak, és nem tudják, mikor érnek haza

Árpi és Zita igazi biciklifanatikusok. Májusban volt az esküvőjük, kerékpárokkal vonult a nászmenet, az ifjú pár pedig biciklis fejvédőben, kerékpárjaik mögé kötözött, „utánfutó” konzervdobozokkal kerekezett előttük. Szerencsére rosszakarók azóta sem találtak rájuk: világkörüli biciklis nászútjuk során sok kalandon, megpróbáltatáson estek ugyan át eddig, de főleg a pozitív élmények domináltak. Nem is akarják abbahagyni: még több mint egy évig úton lesznek. Blogjuk fejlécén a jelmondat: “Nászút a világ körül. Mert csak egyszer élünk.”

B.D.T.

Zárug Zita és Harkányi Árpád most éppen Pakisztánban, Iszlámábádban tartózkodik. A “veszélyes helyként” ismert országban fognak karácsonyozni is. Még nem tudják pontosan, hol, mert nagyon sok meghívást kaptak – mindenképp szeretnének egy kis karácsonyfát állítani, és otthoni ízeket kóstolni a szentestén.

A fiatal házaspár karácsonyra azt kéri mindenkitől, akinek alkalma van rá, hogy adományával, elsősorban alkatrésszel, régi kerékpárral, vagy akár pénzzel segítse a budapesti Műhelyklubot, ahol önkéntesek roncskerékpárokból építenek használható bringákat, amelyeket aztán hátrányos helyzetű gyerekeknek adományoznak.

A blogotokon az egyik kommentelő egyenesen azzal vádol: nincs ki a négy kereketek:) Hogyan magyaráztátok el az aggódó családtagoknak, barátoknak, hogy márpedig ti világkörüli útra indultok, fekvőbringákkal, minimális költségvetéssel, néha veszélyes és ismeretlen utakon, és ez nagyon jó lesz?

Zita: Sehogy (nevet). A szüleinknek nem volt könnyű elmondani, mert egy anya mindig aggódik. A barátok pedig szépen lassan szokták meg a gondolatot, először ők is féltettek minket, de nyilván egy barát mindig az ember mellé áll. Bátorítottak minket végig. Mondták, tökjó, amit csinálunk, és szuper, és menjünk.

Árpi: Fokozatosan történt, ez egy folyamat volt. Először nem is vettek minket komolyan, aztán látták, hogy mégis komolyan gondoljuk, akkor jött még egy ijedség, de aztán hozzászoktak. Hoztunk, felmutattunk olyan történeteket, hogy ezek az országok nem is olyan veszélyesek, csak a hírekből gondoljuk azt. Valójában az utazók, akik ott jártak, és akiket kérdeztünk, azt mondták, hogy nagyon jó lesz. És az is lett, mindenütt.

Z: Minden nap adtunk magunkról valamilyen módon életjelt. Eleinte csak az édesanyák megnyugtatására szolgáló napi rövid sms-t küldtük. Most már úgy működik, hogy kikerül a világhálóra, és mindenki követheti, hogy mi történik velünk.

Á: Napi szinten vannak kint Facebook-üzeneteink, amelyeket valamilyen formában eljuttatunk, vagy sms-ben, vagy a weben keresztül. Úgy indult, hogy akkor ez lesz a napi életjel a szülők felé. Aztán gondoltuk, miért is ne olvassa mindenki. Illetve amikor van rendes internetünk, akkor Skype-olunk, meg néha fel is hívnak, de ez ritka, mert pénzbe kerül.

Ha most indulnátok, mit csinálnátok másképp? Mit hagytatok volna ki, mit vittetek volna még pluszba magatokkal?

Z: Kábé egy hónappal hamarabb indulnánk…
Á: …igen, hamarabb, hogy több időnk legyen mindenre, lassabban haladjunk, több mindent lássunk. És több nyelvet tanulnánk előzőleg, most alapvetően az orosz lett volna jó a volt szovjet utódállamokban.
Z: Igen, nagyon éreztük a hiányát.
Á: Talán jobban felkészültünk volna, én például nem hoztam volna el a két nagy láncot, csak valami könnyebb lakatot.
Z: Jobban utánaolvastunk volna néhány országnak, volt, hogy alig tudtam valamit róluk, útközben olvastam, hogy hova is megyünk, mit is csinálunk, mit nézünk. Egy picit több átlagtudást ezekről az országokról jobb lett volna összeszedni.


Varázslatos Közép-Ázsia, kedves, vendégszerető és egyszerűen élő emberekkel

Örményország

Kína

Mi kell ahhoz, hogy egy ilyen utazást kibírjon és élvezzen valaki? Amikor pl. egy hatalmas hegy tornyosul előttetek, ahová föl kell jutni, a fizikai kondíción kívül mi visz sikerre?

Z: A gondolat, hogy majd jó lesz lefele biciklizni (nevet)
Á: Megfelelő lelkesedés és kitartás kell igazából. Megfelelő hozzáállásal minden hegy leküzdhető, és ez csak egy példa…
Z: …szimbolikus hegyekre is kell gondolni.
Á: Igazából föl lehet készülni mindenre fejben, de akkor is érnek váratlan dolgok, amelyek megnehezíthetik, de széppé is teszik ezt az egészet.
Z: Nagyon fontos még, hogy az ember nyitott legyen az új dolgokra, tudjon mindenhez alkalmazkodni. Van egy aranymondás, amit állandóan a bőrömön tapasztalok, ez a remélj mindent, de ne várj el semmit. Szépen hangzik, de ez a kőkemény valóság, mindennap megélem. Remélek dolgokat, és nem várok el semmit. Így kell hozzáállni.

Egymást hogyan tudjátok támogatni?

Á: Pl. amikor Zitának hasmenése volt, és a Pamíron keltünk át, tekertem mögötte, és toltam egy kicsit a táskájától fogva. Erre volt lehetőség, mert naponta négy autó ment el az úton. Ugyanígy ő is, amikor én voltam most beteg, mindenben támogatott, elém tette az ételt, a kedvemben járt, megértő volt… Türelmesnek és megértőnek kell lennünk egymással, van, amikor egyikünk lent van, másik fent, és tudjuk egymást segíteni.
Z: Meg abban is, hogy teret adunk a másik néha túlcsorduló negatív érzéseinek. Nagyon sok külső hatás ér minket, és sokszor nem megfelelően reagálunk. Például elkezdünk kiabálni, így levezetődik a stressz, lehet továbblépni. Tehát támogatjuk egymást, nemcsak fizikailag, mert én például nem is tudnám tolni Árpit, de segítség vagyunk egymás számára.

Utatokkal a családi értékeket, a fenntarthatóságot, a kerékpáros közlekedést akarjátok népszerűsíteni. Beszéljünk az elsőről… milyennek kellene lennie szerintetek egy családnak a 21. században? Ti milyennek tervezitek a tietek?

Z: Először is szeretnénk több gyereket, legalább hármat. Egy úgymond családbarát környezetet kialakítani otthon, egy nagy közös szobával, ahol sok a társasjáték, a könyv, ahol nincs tévé, beszélgetünk, együtt vagyunk, közösen étkezünk.
Á: Olyan munkahelyet szeretnék, amely lehetőséget biztosít arra, hogy sokat legyek együtt a családommal. Nem baj, ha nem keresek sok pénzt, és nem tudunk sok fölösleges műanyag játékot venni a gyerekeknek. Játszhatunk együtt egy bottal, egy labdával is, vagy kirándulhatunk, szerintem ez ezerszer értékesebb, mint bármilyen tárgyi játék a gyereknek.
Z: A számítógép is csak olyan eszköz lesz számunkra, amit használunk, de nem az interneten lógunk egész nap.
Á: Onnantól, hogy az embernek családja van, sokkal magasabb fokú tudatosságra van szükség. Mert már nemcsak a saját életéért felelős, hanem mindenkiért, a gyerek egy teljesen új élet, és alapjaiban határozza meg őket az, hogy hogyan nevelem őket.

Indulnátok hasonló útra gyerekkel?

Á: Európába akár 3-4 éves gyerekkel is. Ázsia után Európa annyira sterilnek tűnik! Valaki egyszer azt mondta, hogy Európa játszótér, és ez így is van. Tehát egy gyerek számára is könnyű és biztonságos egy európai kerékpártúra. Fogunk menni velük is, ha nem is több évre, mint most, és csak Európán belül.
Z: Azt üzennénk mindenkinek, hogy normális dolog gyerekkel utazni, hétvégén ki kell mozdulni, nem muszáj kerékpárral, lehet csak hátizsákkal, vagy fel kell ülni egy vonatra, egy kempingbe kimenni, és ott lenni két napot, egy éjszakát. Kimenni a természetbe, együtt lenni. Sokkal tartalmasabb az az idő, mint ha a tévé előtt ülünk vasárnap délután.
Á: Szeretnénk, ha a gyerekeink még nálunk is természetközelibb életet élnének.
Z: Úgy gondoljuk, nem szükséges luxusutakra elmenni külföldi országokba, Magyarországot is fel kell fedezni, részletenként természetesen.

Eddig rengeteg sztorit meséltetek a blogon az ázsiai országokban élő emberek hihetetlen mértékű vendégszeretetéről. Az irániak őrült kedvességét még néha nehéz is volt kezelni. Eközben ezekben az országokban többnyire diktatórikus politikai rendszer van (Üzbegisztán, Tádzsikisztán, Irán, Kína) – beszélnek-e erről az emberek, mennyire van hatással az ő mindennapi életükre, panaszkodnak-e?

Á: Abszolút nem jellemző, nem hallottunk erről panaszkodni, hogy be jó nektek ott Európában, mert demokrácia van. Nem tapasztaltuk, hogy az embereknek baja lenne a rendszerrel, vezetéssel.

Iránban sem?

Á: Iránban sokan ellenszegülnek a saríának, a vallási törvényeknek. Láttunk parabolaantennát a nappaliban, ami, mivel illegális, a rendőrség nem szabad kívül lássa. Sok családban odabent vagy a hátsó kertben már nem hordták a csadort. De azt nem mondanám, hogy nagyon erősen lázadtak a rendszer ellen.
Z: Mondjuk mi ennek is csak egy kis szeletét láttuk. Természetesen nem is úgy mentünk be egy családhoz, hogy a politikai nézeteikről kérdezzük őket. Tehát erről nem tudunk érdemben nyilatkozni, nem mérvadóak a tapasztalataink, nem tudjuk megmondani, hogy egy adott országban mennyire lázadnak a politikai rendszer ellen.

Európa Ázsiához képest játszótér, akkor ez azt jelenti, Ázsia veszélyesebb?

Z: Nem azt mondjuk, hogy veszélyes hely Ázsia, csak hogy más. Például annyira nem elérhető a higiénia, vagy egy igazi hotelszoba. Az, amit itt annak hívnak, én otthon sötét lyuknak nevezném. Tehát egy kisbabával talán nem lennék itt, vagy nem így mennék.
Á: Konkrét példa: itt a csapvíztől két hétig cifrafoshat az ember. Gáz, villany hol van, hol nincs. Meg az utak… Európában tudom, hogy ha egy óra múlva sötétedik, és jól belehúzok, még húsz kilométert könnyedén meg lehet tenni. Itt megtörténhet, hogy három kilométerre van egy település, és mégse tudok egy óra múlva odaérni, mert egyszerűen nincsen út.
Z: Meg pl. ahogyan egy étteremben főznek… itt nem mosnak kezet, mert nem szokás. A mosogatás is érdekes fogalom, gyakorlatilag hideg vízben egy kicsit meglötykölik az edényeket és ennyi.
Á: Az autók kipufogófüstje olyan büdös, hogy ahhoz képest a budapesti 7-es busz, amit kibocsát magából, friss tavaszi illat.
Z: Ha veszünk dízelt a benzines főzőnkbe, hogy majd azon főzünk, nem gyullad meg. Mert fel van vizezve, vagy nemtom, ilyen olajos állaga van, és nem tudok vele főzni. Ilyen apró gondok vannak, ami Európában nincs.
Á: Ugyanakkor az emberek annyira kedvesek, olyan szinten vendégszeretőek, hogy nekünk, úgymond hideg európaiaknak szinte zavarbaejtő.
Z: Aztán teljesen új ízeket ismerünk meg, fantasztikusan módon főznek, hihetetlen. Az, amit otthon egy dekorboltban veszek meg karácsonyfadíszítésre, azt itt fűszernek használják. Elképesztő, hogy mennyi tarka, izgalmas dolgot látunk, teljesen más a két hely, nem lehet összehasonlítani.

Zita, nőként ért-e eddig valamilyen attrocitás, számon kérték-e eddig például a „nem megfelelő” öltözködést?

Z: Atrocitás egyáltalán nem. Egyébként elsőre gyakran férfinak néznek, és “hello Mister”-rel köszönnek, egyszerűen csak azért, mert farmer és póló van rajtam. Inkább azért bámulnak meg, mert fehér vagyok, Árpit is ezért bámulják meg, ez az izgalmas.

Vissza akartok térni a pakisztáni Gulmitba. Miért, hogyan, milyen céllal?

Á: Igen, ez az a hely, ami a leginkább tetszett nekünk, gyönyörű természeti környezetben, hatalmas hegyek közt nagyon szépen és egyszerűen élnek az emberek. Ugyanakkor az oktatás és az egészségügy magas színvonalú, a 11-12 éves gyerekek már beszélnek angolul. És várják az önkénteseket, ami abból áll, hogy tanítunk valamit, akár angolt, akár rajzot, zenét az általános iskolában, és akkor cserébe egy családnál lakhatunk, kapunk élelmet is, és a délutánjaink meg a hétvégéink szabadok. Ez mondjuk egy félévre hatalmas lehetőség lenne, és akár még gyerekekkel is visszajönnénk.

India, Nepál, Tibet következik ezután a terv szerint. Mikor terveztek Észak-Amerikába érni? Látjátok már az út végét?

Á: Abszolút nem, egyelőre karácsonyra koncentrálunk, meg Pakisztánra. Vannak terveink, hogy Indiából hogy jutunk át Délkelet-Ázsiába, olvasóktól, barátoktól folyamatosan kapjuk a különféle tanácsokat, s ezek alapján alakítjuk az útiterveinket. Olyan egy év múlva jó lenne Ausztráliában lenni, és kis pénzt gyűjteni, spanyolt tanulni, hogy jobban boldoguljunk az amerikai kontinensen. De hogy ezen túlmenően mikor hova érkezünk, haza pláne, arról még fogalmunk sincs.

Á-Z: Mindenkinek áldott karácsonyt és nagyon boldog új évet kívánunk!

Zita és Árpi utazását Facebookon is követhetitek, még több fotó itt böngészhető.

Címkék: , , , , , , , , ,

5 hozzászólás

  1. A hozzászólás szerzője: tszabee
    Közzétéve: 23.12.2011, 12:46 pm

    Gratulálok! Ezért az egy dologért megfontolnám én is a házasságot 😀

  2. A hozzászólás szerzője: Hegyeli Hunor
    Közzétéve: 4.1.2012, 10:07 am

    Én két napot tekertem együtt Árpiékkal a Magyarországi szakaszon, és nagy élmény volt.
    Amikor közelednek haza, szeretnék újból velük tekerni pár napot.

  3. A hozzászólás szerzője: loui
    Közzétéve: 21.1.2012, 9:35 pm

    Miert?Mikor ernek ujbol Magyarorszagra?

  4. A hozzászólás szerzője: Hegyeli Hunor
    Közzétéve: 8.2.2012, 9:40 am

    Még legalább két évig úton lesznek :)

  5. A hozzászólás szerzője: mohapafrany
    Közzétéve: 10.2.2012, 6:03 pm

    Én is meg akarok nősülni….. sos
    aztán indulhatunk

    egyébként gratulálok az úthoz is meg a házassághoz is
    Imi

Szólj hozzá!