Think Outside The Box

Transindex rovatok


Aktualitás | 29.11.2011

Egyetlen hatalmas, óceáni organizmusból származik a földi élet?

Fotó: Mr. Thomas/flickr.com

Egy új elmélet szerint nem egy egysejtű lényből, hanem az egész Földet átszövő megaorganizmus minden élőlény őse. A LUCA (Last Universal Common Ancestor, utolsó univerzális közös ős) “nevű” életforma kb. négymilliárd éve létezhetett az óceánokban, és ebből alakult ki a három nagy birodalom (baktériumok, archeák és eukarióták), amelyből a többi élőlény kifejlődött.

A BMC Evolutionary Biology folyóiratban megjelent cikk szerzői azon a véleményen vannak, hogy az életforma (és nem élőlény) egy melegkedvelő szervezet lehetett, amelyben ősi sejtek kezdetben versengés helyett együttműködtek, és fontos alkotórészeket cseréltek ki egymás között. A szétválás úgy 2,9 milliárd éve következhetett be, ezelőttről azonban nem maradtak fosszilis maradványok és a gének is olyannyira megváltoztak a mutációk által, hogy már nagyon nehéz visszavezetni.

Az egyik szerző, Gustavo Caetano-Anollés, az Illinois-i Egyetem kutatója azt állítja, hogy nem lehetetlen a LUCA fehérjekészletének rekonstrukciója, ugyanis ha létezik egy olyan fehérje, amelynek minden szervezet által előállított változata ugyanazzal az általános szerkezettel rendelkezik, nagyon valószínű, hogy ez még a LUCA-ban is jelen volt. A kutató 420 ma élő élőlény fehérje-adatbázisát vizsgálva arra jutott, hogy a LUCA rendelkezett a táplálék lebontásához és az energia kinyeréséhez alkalmas enzimekkel, de nem volt képes DNS-molekulákat készíteni és leolvasni.

Ebből következően az örökítőanyaga sem lehetett DNS, a kutatók az RNS-t viszont valószínűnek tartják. A LUCA úgynevezett progenóta volt, amely képes fehérjeszintézisre, de csak sok hibát tartalmazó, primitív folyamat során. A kutatások arra utalnak, hogy a pontos fehérjeszintézis csak jóval LUCA után jelent meg.
Wolfgang Nitschke, a marseille-i Mediterrán Mikrobiológiai Intézet kutatójának eddig még nem publikált írásában arra a következtetésre jutott, hogy a LUCA nitrátot is szenet is használhatott energiaforrásként. Ami a sejtszerkezetét illeti, a megaorganizmus membránokkal és sejtszervecskékkel is rendelkezett; előbbiek rosszabb szigetelést adtak a mostaniaknál, utóbbiak pedig úgynevezett acidokalciszómák voltak, szemcseszerű sejtszervecskék, amelyek baktériumokban is megtalálhatóak.

A kutatók szerint az ősi sejteknek a túléléshez meg kellett osztaniuk a génjeiket és a fehérjéiket egymással, a fennmaradás pedig fontosabb volt, mint a versengés, így a hasznos molekulák sejtről sejtre vándoroltak. A szétváláshoz szükséges volt, hogy minden sejt képes legyen minden létfontosságú elemet előállítani, és ez úgy tűnik, hogy akkor következett be, amikor az oxigén megjelent a légkörben.

Az elméletet az origo.hu számára Szathmáry Eörs evolúcióbiológus professzor kommentálta meg. Szathmáry azon a véleményen van, hogy a “szuperorganizmus” fogalmával vigyázni kell, mivel a “harc nélküli” génvándorlás következménye a populációk genetikájára nézve nem biztos, hogy pozitív lett volna.

A professzor azonban dicsérte, hogy az elmélet kimutatta a rokonságot a LUCA és az archeák birodalma között, valamint bevette az RNS-világhoz kapcsolódó DNS nélküli fehérjeszintézist. Hasonlóan vélekedett Dr. Anthony Poole új-zélandi tudós, aki a Science Media Centre honlapnak nyilatkozva elmondta: az elmélet nem lehetetlen, de az is előfordulhat, hogy a LUCA után két nagyon hasonló struktúra fejlődött ki, és végülis nem a szétválásból jöttek létre az egyes birodalmak.

Címkék: , , , ,

Egy hozzászólás

  1. A hozzászólás szerzője: Botond
    Közzétéve: 5.3.2012, 11:46 am

    “az elmélet nem lehetetlen, de az is előfordulhat, hogy a LUCA után két nagyon hasonló struktúra fejlődött ki,”

    Ha ez előfordulhat, akkor az is előfordulhat, hogy Isten teremtette az életet, az ateista evolucionistákat pedig megítéli az Isten!

Szólj hozzá!