Think Outside The Box

Transindex rovatok


Pró és kontra | 30.9.2011

Let’s Do It, Romania – mire jó az egynapos takarítás?

Egy héttel ezelőtt az egész ország – vagy legalább negyedmillió önkéntes – kivonult az országos takarítóakcióra, azzal a feltett szándékkal, hogy egy nap alatt megtakarítsa a mezőket, erdőket, folyómedreket stb. a szeméttől. A napot, amikor „we do it, Romania”, tavaly is megszervezték, és minden bizonnyal jövőre is meg fogják. De mi lesz az év többi 364 napjával?

Minden kétséget kizárva a Let’s Do It, Romania a legnagyobb tömegeket megmozgató projekt az országból. Lehet kritizálni vagy szeretni, de nem lehet nem észrevenni. Arról azonban érdemes beszélni, hogy mi a helye egy ilyen akciónak, megfigyelve az összes részletet a támogatóktól és résztvevőktől kezdve egészen a mindent elborító szemétig – amely a tavalyi jelzések szerint a LDIR után több héttel is ott hevert az utak mentén vagy a természetben.

Hét órányi „kukásmeló” egy évben, amelyre időben fel kell készülni, és komoly logisztikát igényel. De mi történik utána? Vajon kevesebb lesz a szemét? Vajon figyelmesebbé válnak azok az emberek, akik ezer másik után takarítanak egy napig? Megoldást kínál-e bármilyen módon a LDIR az országos szemétproblémára, vagy más módszereket kell keresnünk ahhoz, hogy tisztább helyen éljünk?

Amikor a szavak helyett a tetteket választjuk

Ioana Daia, a LDIR országos koordinátora

Több mint másfél évvel ezelőtt láttam egy videót egy barátom blogján, amely a Let’s Do It, Estonia történetét mesélte el. Amikor megtudtam, hogy néhányan nálunk is meg akarják szervezni ugyanezt, azt mondtam: ”én is részt akarok venni”. Habozás nélkül belementem, miközben nem voltam tagja semmilyen szervezetnek, nem ismertem vagy vettem részt semmilyen takarítási vagy környezetvédelmi akcióban. Miért is?

Mert a LDIR, ahogyan neveztük, egyike azoknak a szép eseményeknek, amikor úgy érzed, mindenki húz magával egy adott irányba. Amikor csak sejted, hogy az egész akció mögött ott van egyfajta társadalmi összetartás. Amikor boldog emberek vesznek körül, dologra készen. Amikor a szervezők a regisztrációs pontoknál ülnek, és szomorúak azért, mert ők nem húzhatnak kesztyűt és szedhetnek szemetet. Amikor fényképeken – vagy szerencsésebb esetben élőben – láthatja az ember, milyen volt előtte, és milyen lett utána. És hízik a mája.

A LDIR alatt tudatosan nem gondolkozunk, ki a hibás, hanem teszünk valamit egy létező – vagyis a sok közül egy – probléma megoldásáért. Sokan azt mondják: én nem szedek össze mások után, jöjjenek ők. Azt hiszem, mindenkinek joga megválasztani, hogy vár arra, valószínűleg csak utópisztikusan, hogy a többiek változtassanak a hozzáállásunkon vagy lép azért, hogy egy adott helyzetet megváltoztasson. Mert a szemét ott van, az én szememet is bántja, az én orromat is zavarja. És én világosan tudom, hogy mit választok. A cselekvést a passzivitás helyett, a közösségi tevékenységet az egyéni helyett. Tudatosan nem keresek hibásokat, hanem meghívok mindenkit, hogy tartson velem. Elfogadom, hogy csak egy homokszem leszek ahelyett, hogy egy döntő gesztusról ábrándozzak, amelyet talán sosem tudok majd megtenni.

Két LDIR után levonom a következtetéseket, és összefoglalom a véleményem. Azt hiszem, sikerült sok olyan embert idevonzani, akik általában nem szedik össze a szemetet, és szerintem ez nyereség. Olyan embereket győztünk meg arról, hogy semmi rossz nincs egy évben egyszeri szemétgyűjtésben, akik sosem voltak önkéntesek. Nem a lakásban, nem a ház előtt takarítottak, hanem a másik otthonunkban, a természetben. Gyakorlatilag több mint egymillió zsák szemetet szedtünk össze. Kitakarítottunk (igaz, nem egészen, de örvendjünk a jó felé vezető út minden lépésének) nemzeti parkokat, vízpartokat, erdőket, völgyeket, útszéleket, néha szakadékokat és hegycsúcsokat is.

Én személyesen számos olyan embert ismertem meg, akik akartak tenni valamit. Akikben benne van a lendület, akikre lehet számítani, akik megváltoztathatják ezt az országot. És elmondhatom mindenkinek, aki borúlátó az ország jövőjével kapcsolatban, hogy ha nekünk sikerült, mások is képesek lesznek jó tetteket véghezvinni.

Kritizálnak, mivel a 2010-es takarítás után az összegyűjtött zsákok túl sok ideig maradtak az út szélén, és nemcsak. Az a kockázat is fennáll, hogy idén sem kerül el minden zsák azonnal a gyűjtőközpontba vagy a szemétdombra. Annak ellenére, hogy nemtörődömségnek tűnik, valójában a szemétszállító partnereink komoly munkát végeznek. Kocsik, amelyek nem a megszokott útvonalon járnak, emberek, akik szombaton és vasárnap túlóráznak… Kritika helyett inkább segítséget kérünk. Láttak szemetet az út szélén? Értesítsenek mailben vagy telefonon. Van egy tágas autójuk, esetleg épp egy szállító? Szóljanak ugyanúgy!

Azt is sokszor halljuk, hogy úgyis megint szemét lesz. Igen, sajnos nem tudjuk olyan könnyen leszoktatni erről az embereket. De 2010-ben rengeteg „dinoszauruszt” szedtünk össze, a 90-es évekből származó üvegektől kezdve a ’70-es évekbeli bútordarabokig… Lehetetlenség, hogy egy év alatt ugyannanyi szemét gyűljön össze ismét, amennyi eddig húsz vagy még több év alatt. Az idei takarítás viszont sok esetben bebizonyította, hogy a tavaly megtisztított helyek vagy tisztán is maradtak, vagy sokkal könnyebb dolgunk volt velük, mivel kevesebb szemét volt ott.

Tudom, hogy egyesek nem szeretik a LDIR-t. Megelégelték, hogy ugyanazokkal az emberekkel, diákokkal, civil szervezetekkel menjenek takarítani. Megesett az is, hogy az eredmények láttán megváltozott a véleményük. Vannak olyanok is, akik drasztikusabb beavatkozást szeretnének. Nagyon helyes, ebben az országban sok projekt elfér még. Mások tőlünk kérik, hogy másképpen cselekedjünk, az ő világnézetükkel egyezően… Nekik azt üzenem, hogy mi kiválasztottunk egy utat. A hatóságokkal való együttműködést, ami nélkülözhetetlen egy ilyen horderejű projektben, az önkénteskedést, minden ebből származó kockázattal együtt. De mindenki szabadon szervezhet bármi mást, ami megfelel az elveinek. De ez nem kellene megállítsa abban, hogy egy évben egyszer felvegye a kesztyűt és a zsákokat, csatlakozzon a több százezer emberhez országszerte, több millió emberhez világszerte, és egy kicsit takarítson.

Várunk tehát mindenkit, aki az érdektelenség helyett a cselekvést választja a 2012-es akcióra!

Let’s Do It, Romania?

Csonta László, a Zöld SzékelyFöld Egyesület elnöke

Amikor egy zöld szervezet megalakul, talán az első és legkézenfekvőbb program a szemétszedés. Nem igényel nagy szervezést, és ami fontosabb, hogy a hatása azonnal látszik, „kézzelfogható”, és nem kell arra várni, hogy valaki majd megoldja az adott problémát, hanem mi magunk vehetjük kézbe a dolgokat.

Az első programunk annak idején 2006-ban nekünk is szemétszedés volt. Társszervezői voltunk több alkalommal a Föld Napi Olt-takarításnak, ahol akár 2000 ember is összegyűlt egy hétvégén, hogy a Csíki-medencében rendet teremtsen. Az elmúlt években közel 7000 diáknak tartottunk tudatos vásárlással és hulladékgazdálkodással kapcsolatos előadást a megye területén. Nem utolsósorban a mai napig talán legsikeresebb programunk a Nagy hulladékgyűjtés, mely hamarosan a 12-ik felvonásához érkezik, és jelenleg már 13 típusú hulladékot adhat le a lakosság a program során. Ebből kiindulva talán elmondhatom, hogy van némi rálátásunk a hulladékprobléma elméleti és gyakorlati oldalára is.

Meghúztuk a határt
Két évvel ezelőtt értünk el arra a pontra, amikor azt mondtuk, hogy elég! Meddig lehet ezt a szélmalomharcot még folytatni? Nem lenne sokkal előnyösebb, ha energiánkat olyan dolgokra fordítanánk, amelynek tartós eredménye lesz? Amit 1-2 hónap múlva nem kellene elölről kezdeni, és nem önkénteseknek kell szedni mások szemetét minduntalan.

Egy másik – számunkra fontos – szempont, hogy a környezetvédőkre egyre inkább úgy tekintenek, mint szemétszedőkre, és célunk ettől eltávolodni. Vannak szakcégek, amelyeknek feladata a hulladékösszegyűjtés, elszállítás, takarítás, ezért hadd bízzuk rájuk ezt a munkát, ne vegyük el mások kenyerét …

Let’s Do It, Romania!
Az elmúlt évben különböző szintekről próbálták meggyőzni egyesületünket, hogy legyünk részesei a programnak. Már akkor mondtuk, hogy csak akkor szállunk be, ha a cél arról (is) fog szólni, hogy az elért eredmény tartós legyen. A program elmélete tisztábbá varázsolni kis hazánkat, ugyanakkor, mivel egy nap történik mindez, nagyobb médiavisszhangot kap, jobban bekerül a köztudatba és ezáltal neveli az embereket (?).

Elég furcsa helyzetbe kerültünk. Annak kezdtünk örvendeni, hogy mennyi sok mocsok van körülöttünk, milyen sokat összeszedtünk, majd egy év múlva megint annak örvendünk, hogy megint milyen sokat összeszedtünk. Meddig lehet ezt csinálni? Mikor záródik a kör? Én annak szeretnék már örvendeni, hogy önkéntesek elindultak szemetet szedni, de nem találtak!

Megoldás márpedig létezik!
Ha valóban a célunk a jelenlegi helyzetet megváltoztatni, akkor más irányból kell nekiszaladni a történetnek. Szerintem egyszerű a megoldás: az önkormányzat időszakonként kitakarítaná a település külterületét egy szakcéggel, ez számláz az intézmény irányába. Az önkormányzat adó vagy más illeték formájában visszaosztja a lakosságra ezt az összeget. Ily módon ha valaki kap egy számlát, hogy 10 lejt kell fizessen, mert szemetes volt a falu határa, akkor minden bizonnyal más szemmel fog nézni arra, aki este a kis szekerével elindul a mezőre. Vagy ő maga is meggondolja, hogy ha már úgyis fizetek szemételszállítási díjat, akkor miért is ne hagyjam a kapum előtt a hulladékot? Így elérnénk azt, hogy hosszú távon tiszta legyen a településünk és ugyanakkor a lakosság is nevelődne. Mert mondhatunk bármit, de sok esetben az egyedüli módja a nevelésnek a büntetés.

Ez az ötletünket ismertettük egy vidék polgármestereinek találkozóján, de a csillogó szemek helyett inkább mély csendet és üres tekintetet kaptunk. Magánbeszélgetés során megismehettünk egy-két meglátást, pl. „hogyan büntessem meg Marika nénit, magamra haragítom a falut”. El kell döntsük végre, hogy miért kerültünk abba a székbe, hogy szemelgetni szeretnénk a kötelességeinkből, vagy elvégezni azokat, felkarolni az egy-egy ilyen probléma megoldását célzó kezdeményezéseket?

Személyes meglátásom, hogy az önkormányzatokat nem igazán érdekli a hulladék problémája (ez részben érthető, hiszen számos más feladatot is el kell látniuk), mindig a végére marad, mondhatni belenyugodtunk abba, hogy ennek így kell lennie, a szemét a mindennapi életünkhöz tartozik. A tiszta környezethez való jog alapja a társadalmunknak, de tenni és pénzt kiadni azért nem szabad… Mindez nem is fog változni, amíg nem került egy belevaló településvezető, akit nemcsak szavak szintjén érdekli a környezetvédelem.

Hogy mit tennék én, ha pl. a Környezetvédelmi Őrségnek a vezetője lennék? Mennék a kis számlatömbömmel, és miután kiörvendezte a település magát, hogy milyen sok szemét volt a területén, megbüntetném az illető önkormányzatot, mert nem tett eleget kötelességének, és szemetes volt a hozzá tartozó terület. Minden bizonnyal az irodámat nem kellene túlságosan berendezzem, mert miután 100-150 önkormányzat kapna egy ilyen büntetést, lehet, hogy a biztosíték tönkremenne a „szakmai feletteseimnél”, és vihetném a motyómat, de legalább történne valami azért, mert úgy helyes, és nem azért, hogy mások kedvébe járjunk, megfeleljünk az elvárásoknak.

Lehet, nagyobb sikert tudtam volna aratni azzal, ha jól bevált mondatokat hangoztatok, hogy nevelni kell, és a változás hamarosan megmutatkozik, de jelenlegi felállásban nem vagyok túl optimista. Egyszerűen túl sok energiát fordítunk arra, hogy egy adott problémát körbetapogassunk ahelyett, hogy célul annak megoldását tűznénk ki. (Kis zárójel: Szentegyháza és a falopás. Ha képtelen egy ország felszámolni egy kisvárosban a törvénytelenségeket, kérjük a NATO, Amerika segítségét:), de ne hosszú éveken keresztül csak foglalkozzunk a problémával…)

Bukarestben pedig ahelyett, hogy három váltásban törvényeket gyártunk, módosítjuk a módosított törvényeket, egyet kellene, de olyant, amelyet be is lehet tartani, tartatni!

Címkék: , , , , , ,

5 hozzászólás

  1. A hozzászólás szerzője: boszor
    Közzétéve: 30.9.2011, 5:30 pm

    Ezúttal a kontrával értek egyet, a tavalyi LDIR épp arra volt jó, hogy kiderüljön: egyetlen napos szemétszedéshez sincs infrastruktúra ebben az országban, nem hogy állandó tisztán tartáshoz.

    Persze, nagyon hősies, amikor önkéntes civilek szedik össze a két kezükkel azokat a szeméthalmokat, amikhez normális országban kotrógépet hívnának. És nagyon hősies a csomagtartódban szállítani (és szagolni) azt a szemetet, ami normális helyen a kukásautó reszortja.

    De az, hogy ebből senki nem vonta le a következtetést, miszerint civilek helyett kotrógépre és csomagtartó helyett szemétszállítóra volna szükség, hanem megszervezték ugyanazt ugyanúgy, ugyanazokkal az elégtelenségekkel (sőt, a fentiek alapján jövőre sem szándékoznak továbblépni)… számomra azt sugallja, hogy az egész LDIR a saját farkát kergeti.

  2. A hozzászólás szerzője: P.L.
    Közzétéve: 30.9.2011, 9:06 pm

    Csonta meglatasa kozelebb all a valosaghoz.

  3. A hozzászólás szerzője: tim
    Közzétéve: 1.10.2011, 4:44 pm

    ez nekem nem tűnik pró és kontrának, ott vannak egyrészt a megfáradt, deziluzionált, önérzetes zöldek, akik frusztrációjukban lassan militánssá válnak, és ott vannak a naív önkéntesek, akik összeszedik a szemetet, kitakarítják romániát. mindkét ügy kiskanállal hordja a tengert. Cristian Parvulescu mondta, hogy a zöld civilszervezeteknek egy posztindusztriális társadalomban van értelmük, és romániában annyi ereje sincs a szabad médiának és a civilszervezeteknek, hogy demokratikus választásokat biztosítsanak, ami ugye elméletileg mindenkinek az ügye, mivel románia nem egy posztindusztriális társadalom, és Marika néniék sem. Ebben a kontextusban Csonta tűnik nekem naívnak, ha meg akarja érni, hogy a saját szemével lássa az erdőket tisztitó önkormányzatokat, és Marikanéniket büntető polgármestereket, és ilyesmiről fantáziál, hogy ha ő egy napig király lehetne felülről/belülről változtatna a rendszeren… dehát már ez a sorsuk a forradalmároknak. mindenképp sok sikert mindkét félnek.

  4. A hozzászólás szerzője: Zottya
    Közzétéve: 1.10.2011, 9:14 pm

    László, teljesen egyetértek veled… Sajnos nagy a köd nálunk, átvitt értelemben is. 10 vezetőből jó ha egy ilyen. Szalagvágásokat vállaljuk, Marika néni haragját már nem.

  5. A hozzászólás szerzője: nzs
    Közzétéve: 3.10.2011, 11:20 am

    Egy konkret peldat szeretnek a figyelmetekbe ajanlani. Nyaradszeredaban az elmult negy evben evenkent egy “szemetszedeses” napot szerveztunk (tavaly es iden a let’s do it kereteben), ahol mindig 150-250 szemely szedte a szemetet. Nagyreszuk iskolas, akik igy legalabb latjak, hogy milyen ha az eldobott szemetet ossze kell szedni, es valoszinuleg nagyreszuk nem fog a kesobbiekben szemetelni. A masik pozitiv hozadeka a dolognak, hogy az iden joval kevesebb szemetet szedtunk ossze, mivel kevesebb volt mint az elozo evekben. A szemet nem fog elfogyni, de remelhetoleg egyre kevesebbet kell a mezokrol es az erdobol osszegyujteni.

Szólj hozzá!