Think Outside The Box

Transindex rovatok


Hónap: October, 2010

Hová tűntél, Aral-tó?

Normális körülmények között a katasztrófa nem múlik el észrevétlenül. Különösen, ha a Föld negyedik legnagyobb taváról van szó – viszont hozzászokhattunk a kivételekhez. Annak ellenére, hogy valaha az Aral-tó oázisként létezett Közép-Ázsia pusztaságában, és képes volt gazdag biodiverzitást, emberek túlélését és haladását fenntartani, mára ezt úgy tűnik, elfelejtették. Bár az egykori part ma több tíz kilométerre vándorolt a lakosoktól, Aralszkban az élet megy tovább. Egyesek elfelejtették, hogy a tó valaha létezett, mások azt sem tudják, mit veszítettek el. Számunkra, a bolygó többi lakosának pedig csupán egy elveszett dosszié marad a számos emberi baleset között. Vagy érdekel-e vajon?

Írta Csibi Magor, fotók: Mircea Struteanu

Csendes, meleg éjszaka volt, mielőtt elindultunk, mégsem tudtam aludni. Nem az izgatottság miatt, hanem túl sok gondolat kavargott egyszerre a fejemben. Reggel ötig, az óracsengésig nem tudtam szabadulni tőlük, de normális, hogy így történt. Végülis, mi lehetne fontosabb egy olyan ember számára, aki életmódot alapozott az ökológiára és a környezetre, mint hogy megnézze a legnagyobb, ember által okozott természeti katasztrófát? Mircea Struteanu, tanulmányai és meggyőződése alapján ökológus, különben mindig az újdonságot kereső fotós sem tűnt kipihentebbnek, amint a metrót vártuk az Északi pályaudvar irányába, ahol kalandunk kezdődik.

A célpontról mi sem tudtunk többet, mint amennyit bárki megtudhat néhány óra dokumentáció után. Az utazás ötlete hirtelen jött, nem volt idő tervezni, útvonalakat kinézni vagy térképet, könyveket vinni. Mindketten úgy tanultuk az iskolában, hogy az Aral-tó a negyedik legnagyobb a földön, viszont abból, amit indulás előtt olvastam, kitűnt, hogy a tanulmányaink mára elavultak. Igazából már a ’90-es években nem valós adatokat tanultunk. El kellett jönnie a technológiák korának ahhoz, hogy a probléma nagyságát és súlyosságát megismerjük.

Az Aral-tó valamikor Kazahsztán és Üzbegisztán határán terült el és vízen összekötötte a két országot. Területe 68 ezer négyzetkilométernyi volt, állat- és növényvilága pedig lenyűgöző. Kazah neve, az Aral Tenizi hozzávetőlegesen „szigetek tengerének” fordítható – itt valamikor víz és számos sziget is volt. A tó környékén a lakosságnak mindene megvolt. Belső-Ázsiában a klíma nem tökéletes az életre: a nyarak száraz, poros meleggel érkeznek, 40 fokos hőséggel, a telek viszont nagyon hidegek, rengeteg hóval. Így az Aral a térség oázisnak számított. A tó élelmet, a szomszédos sivatagok forrósága elleni védelmet, öntözési lehetőséget, ivóvizet nyújtott, de felüdülési lehetőséget is a világnak e barátságtalan sarkában.
Ami az utóbbi években történt a tóval, nem új, és nem is különleges történet. Az ember találkozik a természettel. Megtörtént már máshol is, ha nem is ilyen mértékben. De vegyük sorra.

Régen, a nem túlt távoli múltban a Szovjetunió vezető elvtársai úgy döntöttek, hogy országuk nem tökéletes. Bár semmiben nem szenvedtek hiányt és az ország különböző részein bőségesen találhattak erőforrásokat – erdőktő és szántóföldektől kezdve egészen a nemesfémekig és kőolajig – úgy vélték, ez nem elég. Arra gondoltak, ők jobban csiálják, mint a természet, és megpróbálták. Minden vezetőnek megvolt a maga bogara. Hruscsov például kitalálta, hogy az üzbég és kazah pusztaságokban termőföldet alakít ki, ilyen termelést még nem látott a világ. De nem búzát, kukoricát vagy egyéb élelmiszernek valót ültettek, hanem gyapotot és egy kevés rizset. Mert azoknál állt rosszul a statisztika.

A gyapot termesztéséhez minden hozzávalót meg lehetett találni ezen a vidéken. Napsütés bőven, az éghajlat megfelelt, a föld sem volt rossz. Egyvalami hiányzott, a víz. A megoldás pedig nagyon egyszerűnek mutatkozott: elterelték az Aral-tavat tápláló két folyót, az Amu-Darját és a Szir-Darját, ezáltal halálra ítélve a tavat.

Ne higgyük, hogy ezek naiv döntések lettek volna, hogy nem voltak tisztában a következményekkel vagy hiba csúszott a kivitelezésbe. Nem. A döntés nagyon egyszerűen jött létre: kiszámították, hogy a haltermelés nem olyan jövedelmező, mint a gyapoté. „Eldöntötték, hogy a tóra nincs szükség, hogy a gyapot értéke magasabb lesz a halénál” mondja Yusup Kamalov, elkötelezett környezetvédő és az Aral-térség kutatója, aki az eredeti terveket is látta.

Tehát nem fontos. Amint Verespatak hegyei megakadályoznak abban, hogy aranyláncot hordjunk, ahogyan az esőerdőket értékesebb pálmafákkal helyettesíthtenénk, mivel ezek puha és bársonyos bőrt varázsolnak nekünk. Ahogy nem volt elég egy Exxon Valdez, amikor 260-750 ezer hordó olaj ömlött a tengerbe, hanem meg kellett élnünk egy Deepwater Horizon-t is, azt az olajömlést, amely az eddigi legnagyobb ökológiai katasztrófát okozta. Ahogy sok állat a kihalás szélén áll, mert utunkba állnak, amint egy jobb világot hajszolunk. Semmi új az Aral-tó tragédiájában.

A ’60-as évek kommunistái a két folyó nagyrészét eltérítették, és néhány éven belül a tó annyira kiszáradt, hogy kettévált, Kis- és Nagy-Aralra. Az előbbi Kazahsztánban, utóbbi Üzbegisztánban található. Majd a Nagy-Aral is kettészakadt, és valószínűleg még sok részre fog oszlani, mielőtt eltűnne. Az Aral egy újabb olyan kísérlet meséje, amelyben a természet hibáit akartuk kijavítani. Az eredmény meg tessék, ott van.

E döntés előtt az Aral-tó fontos szerepet játszott a Szovjetunió gazdaságában. Innen érkezett a szovjetek által fogyasztott halmennyiség 5-7 százaléka, és a magasabb értékűnek számító halfajok (viza, ponty) 11-13%-a. Évi 30-40 ezer tonna halat fogtak itt ki, ez a mennyiség néha elérte az 58 ezer tonnát. Egyedül Muinak városa (Üzbegisztán) 21,5 millió konzervet gyártott 1958-ban, ezt az arali gyár egészítette ki, amely egy adott ponton a negyedik legnagyobb gyárnak számított a Szovjetunióban. A Wikipédia szerint a város 40 ezer munkahelyet biztosított a lakosoknak.

Aralszk város dinamikája a maga során nagyon jól mutatja, hogy mi történt ebben a régióban. Az 1870-ben alapított város 1905-től kezdve kezdett fejlődni, amikor orosz kereskedők megalapították a környék első nagy halásztársaságait. A növekedés állandónak bizonyult az új iparágaknak köszönhetően, a helyiek szerint pedig Aralszk lakossága 60-70 ezerre nőtt a ’60-as években. Azóta viszont a tó kiszáradásával egyidőben a népesség is folyamatosan csökken. Nem volt már munkahely és kilátás, így az emberek fejlettebb városok felé vették az utat. Amikor a tó legtávolabb, mintegy 90 kilométernyire távolodott a várostól, a lakosság 30 ezer fővel csökkent. Azóta stagnál vagy enyhén csökken, annak ellenére, hogy léteznek próbálkozások a vidék helyrehozására.

Közzétettük a Captain Planet-pályázatra beérkezett fotókat

Köszönjük a pályázatokat! Kiírásunkra tegnap éjfélig tizenkét fotó érkezett be, ezeket most közzétesszük, és egy hétig, azaz október 28-ig lehet rájuk szavazni. A legtöbb szavazatot kapott fotók közül a nyertest a három szerkesztő választja majd ki.

Olvasd el a teljes sztorit

A Nagy Ő mítosza

A Nagyon nagy Ő című film plakátjának részlete

A tökéletes társ képe minden kultúrában, így mondhatni minden ember fejében ott van valamilyen formában. De hogyan képzeljük el, illetve találjuk meg a nagy Ő-t (eltekintve a shift+ő jótanácstól), már ha egyáltalán létezik ilyen?

Rácz Tímea

Szeretjük azt hinni, hogy a nekünk elrendeltetett ott vár valahol a nagyvilágban, nekünk meg semmit sem kell tenni – legfeljebb kicsit nyitott szemmel járni – és egyszer úgyis megtaláljuk a boldogságot/ránk talál az igazi. Tegyük fel, hogy ez be is következik, valóban megtaláljuk azt az embert, akivel utána egész életünket képesek vagyunk leélni. Honnan tudtuk, hogy ő tényleg a nagy Ő?

A görög mitológia, illetve Platón Lakoma című dialógusa szerint az ember eredetileg androgün volt, és amióta férfira és nőre szakadt, folyton a másik felét keresi. A témát számtalan irodalmi, képzőművészeti alkotás is feldolgozta. A tantrikus világképben mindenkinek megvan a duáltársa, akivel valamelyik életében találkozik. A horoszkópok ennél engedékenyebbek: nem egy adott egyén, hanem egy (gyakran két-három) csillagjegy szülötte az, aki biztosan talál hozzád, és ha a megfelelő magazinban vagy weboldalon olvasod a horoszkópod, akkor nagy eséllyel éppen az aktuális párod lesz a megfelelő. Olvasd el a teljes sztorit

Szükség van-e az otthonszülésre?

Szülőszoba egy botosani-i kórházban.

Az otthonszülés néhány éve forró témának számít Magyarországon, Geréb Ágnes ügyével a középpontban; nálunk viszonylag friss a kérdésfelvetés, és szintén Geréb legújabb letartóztatásának kapcsán aktualizálódott. A kérdés ugyanaz: felelőtlenség vagy emberi jog az, hogy egy kismama otthon szeretne életet adni a gyermekének.

Rácz Tímea

A magyarországi otthonszülés-pártolók egy része szélsőségekbe esik, és egyetlen lehetőségként tekint az otthonszülésre a kórházban tapasztalt szörnyűségekkel szemben. Helyenként a téma miszticizálódik is, a szülést spirituális élményként megélni kívánó nők úgy vallják, erre csak otthon, megszokott környezetben képesek. A moderáltabb érvelők Nyugat-Európa, leggyakrabban Hollandia példájával élnek, ahol törvényes szabályozás létezik az otthonszülésre, és minden feltételt biztosítanak arra is, hogyha váratlan orvosi beavatkozásra, kórházba szállításra lenne szükség. Olvasd el a teljes sztorit

“Sok sebből vérzik” a biodiverzitás Romániában

Fotó: Tócsa.eu

Nagyszabású biodiverzitási ENSZ-csúcsot tartanak Japánban október 18. és 29. között. A cél új globális biodiverzitási célrendszer kidolgozása és elfogadása, miután a 2010-re kitűzöttet a nemzetközi közösségnek egyértelműen nem sikerült teljesítenie. Globális szinten már minden mindennel összefügg, úgyhogy a biodiverzitás válságát nem lehet külön kezelni az emberiség nagy problémáitól – hívja fel a figyelmet Demeter László biológus.

Olvasd el a teljes sztorit

Hogyan sportolnak a hazai tinik?

Fotó: Bakk-Dávid Tímea

A sport egészséges voltát nem kell túlságosan bizonygatni; viszont egy új kutatás a 12-14 éves amerikai gyerekek körében mérte fel, hogy a valamilyen sportot űző gyerekek elégedettebbek az életükkel általában, mint azok a társaik, akik nem igazán mozognak.

Rácz Tímea

A nyugat-virginiai egyetem kutatói azt mondják, ebben a korosztályban még nem végeztek elegendő vizsgálatot a testmozgási szokásokat illetően. A gyerekek kérdőíveket töltöttek ki sportolói tevékenységükről, élettel való elégedettségükről és egészségi állapotukról. Az eredmény azt mutatta, hogy a nem sportolók közül a fiúk ötször, a lányok harmincszor gyakrabban jeleztek alacsonyabb egészségállapoti fokot, mint akik valamilyen csapatsportban vettek részt, ez utóbbiak pedig mindig elégedettebbek voltak az életükkel. Olvasd el a teljes sztorit

Vesztes csatám a szépségápolással

Fotó: TaylorContagious/flickr.com

Hetente körülbelül tíz óra – ennyi időmet venné igénybe, ha rendesen akarnám csinálni a dolgot. Gondolj csak bele: reggel legalább negyed órádba telik a tusolás és fogmosás. Ha hajat is mosol és szárítasz (és egy valamire való frizurát naponta be kell szárítani), adj hozzá újabb 15-20 percet. A sminked legalább húsz percet vesz igénybe, ha az összes lépést végigcsinálod: krém, alapozó, szemfesték, szemceruza, szempillaspirál, rúzs. Persze, lehet fokozni szemránckrémmel, alapozóval, szempilla-bodorítással, szájkontúrral – a végtelenségig.

Fülöp Noémi

Legalább negyedórába telik, ha szépen fel akarsz öltözni, nem csak magadra dobálsz valamit. Ha rendetlen vagy, mint én, számolj hozzá még legalább 5-10 percet a ruhadarabjaid lokalizálására, ha pedig szeretsz kísérletezni, ugyanennyi időt a rosszul sikerült kísérleteid korrigálására (vagyis az átöltözésre). Olvasd el a teljes sztorit

Ürömlevelű parlagfű: az allergiások réme és… esetleg a halhatatlanság titka?

Fotó: Isfugl/flickr.com

Az allergiások – köztük a szerkesztőnk is – pár hete fellélegezhettek, félretehették a zsebkendőt, és a képernyő sem homályos már az állandó könnyezéstől: a parlagfű elvirágzott. De mi is a Ambrosia artemisiifolia? A halhatatlanságra való utalás a parlagfű tudományos nevéhez kapcsolódik, ugyanis az ambrózia – a görög mitológiában – az olümposzi istenek mézszerű eledele volt, melynek fogyasztása biztosította számukra az örök fiatalságot. Mielőtt elszaladna a kedves olvasó, hogy a „forever young” reményében elfogyasszon egy nagy adag parlagfű-turmixot, tudnia kell, hogy az etimológusok egy másik csoportja az „ambrosia” szót másképp értelmezi, és olvasatuk szerint csupán annyit jelent: „illatos”. Linné, a faj névadója nagy valószínűséggel ez utóbbi jelentésre gondolt, mikor 1753-ban elnevezte ezt a fajt: feltűnően illatos növénynek tartotta, de nem tulajdonított csodatévő erőt neki.

Fenesi Annamária Olvasd el a teljes sztorit

Hardcore sitting. Aaron, akinek a tolószék nem akadály, hanem a virtuozitás eszköze

A Nitro Circus fotója

Repül, pörög, ugrik, forog, csúszik, meginog, szaltózik. Nem tudod, hogy viszonyulj: add át magad teljesen az elképedt és boldog és felszabadító csodálkozásnak, vagy inkább rémülten, lélegzetvisszafojtva figyeld, sikerül-e. És igen. Aaron “Wheelz” Fotheringham most 18 éves. Négy évvel ezelőtt, 2006-ban a világon először hátraszaltót mutatott be egy gördeszkapályán – kerekesszékkel. 2008-ban hátraszaltójával hivatalosan bejegyzett rekordot állított fel, és bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe. Nyitott gerinccel született, a lábait nem tudja használni, de ez kisgyerekként sem akadályozta meg gyakorlatilag semmiben, amit véghez akart vinni.

Bakk-Dávid Tímea

Amikor a legtöbb kisgyerek mászni kezd, ugyanabban a korban Aaron is mászott már, s amint megkapta első „járókeretét”, felegyenesedett és járt. A mankóhasználatot is gyorsan megtanulta. Bátyjával kijárt a gördeszkapályára, tolószékéből előbb csak figyelte a többieket, aztán 8 évesen ő is kipróbálta a rámpát. Az esések nem tántorították el, és addig gyakorolt, amíg a hátrányt jelentő kerekesszékből izgalmas, lehetőségekkel teli, alternatív gördülő sporteszköz nem vált. „I’m ON a wheelchair, not IN it” – hangsúlyozza. Az általa megalapított új sportág neve: hardcore sitting. Olvasd el a teljes sztorit

A katasztrófa földrajza

Kolontár lakossága az ajkai sportcsarnokban. Fotó: h8pewou/flickr.com

Amikor áprilisban felrobbant a BP olajfúró platformja, az egész világnak, pontosabban a világsajtónak több hónapra elegendő témát szolgáltatott a szerencsétlen baleset és az olajszennyezés. A magyarországi vörösiszap-katasztrófával ezzel szemben nem az a baj, hogy nem tematizálják, sőt. A különbség a hangnemben és a hozzáállásban rejlik.

Rácz Tímea

„Roppant igazságtalanságokon nem lehet apró adományokkal segíteni, és ez fokozza a sajnálkozó egyének biztonságérzetét. A közügy mindenkinek kedvenc magánügye” – írta Rejtő egyik regényében. Az ember valóban tudja „szeretni” a katasztrófát, ha jó messze van és kellőképpen ki lehet élni a sajnálkozási igényt – legalább más nyomorultabb, mint én – és a bosszúvágyat. Olvasd el a teljes sztorit

« következőelőző »