Think Outside The Box

Transindex rovatok


Hónap: October, 2010

Lufiból lámpaernyő, hulladékból kényelmes ülőpárnák – újrahasznosított berendezés az Ecsetgyárnak

Lámpaernyő lufin formázva, toalettpapírból és ragasztóból

“Újratermelő” munka folyt az Ecsetgyárban, igaz most hippi hangulatban és az újrahasznosítás jegyében.
Az AltArt alapítvány DIY – Refabricat műhelyéhez összegyűjtött selejt- és hulladékanyagokat a közeli gyárakból – műhelyekből, ezekből készítettek a résztvevők új berendezési tárgyakat az Ecsetgyár számára.

Sebők Botond

A műhely vezetői megmutatták hogyan lehet lufira ragasztott toalettpapírból lámpaernyőt, tojástartóból világító falat vagy kartonból antik-modern csillárt varázsolni. Ezek a lehangoló egy szál villanykörte-lámpákat fogják helyettesíteni, a műbőrből és szivacsból készült egy- vagy kétszemélyes ülőpárnák pedig a Studio Terem bútorzatát gazdagítják majd. Ez a program is tökéletesen bizonyította, hogy az újrahasznosítás vidám játék, és kreatív emberek keze alatt bármilyen hulladék új rendeltetésben hasznos és művészi lehet.


Pontos tervezés…


…lelkes munka… Olvasd el a teljes sztorit

Csajok a csúcson: a nők, akik leigázták Európát

Fotó: Ujvári Krisztián-Róbert

A víz alatti világ sok érdekességet rejteget, ám nem minden aranyhal, ami fénylik, de még csak nem is ezüst. Valószínűleg ugyancsak elcsodálkoztak az európai szakemberek, amikor rájöttek, hogy egy ázsiai halfaj csak nőstény egyedekkel képviselteti magát számára idegen vizekben. Hímeket sehol se találtak. Vajon mi ennek az oka? Az ezüstkárász (Carassius gibelio) nőstény populációi mára kiirthatatlan, invazív állományt alkottak Európában.

Imecs István Olvasd el a teljes sztorit

Megvan a Captain Planet-fotópályázatunk nyertese

“Earth! Fire! Wind! Water! Heart! By your powers combined, I am Captain Planet” – megvan a szuperhős születésnapjára kiírt fotópályázatunk győztese. A közönségszavazáson a legtöbb szavazatot kapott fotókból sem volt egyszerű kiválasztani a legjobbat. Első körben a három szerkesztő háromféle fotót jelölt meg legjobbként, majd parázs vita után és egy döntőbíró bevonásával végül is a Víz című, 8. számú fotó készítőjét választottuk.

Olvasd el a teljes sztorit

Rizviék és a Little People: kicsi emberek, akik megélik az álmaikat

Katie Rizvi nem nevezhető éppen hétköznapi hősnek. Neve lassan egy évtizede ismert a rákos gyerekeket támogató Little People alapítvánnyal összefüggésben. Férjével, Shajjaddal és sok-sok önkéntessel együtt táborokat, programokat szerveznek, Beyoncét és egyéb hírességeket hívnak el, hogy a kicsikkel énekeljenek, találkozzanak. Mindazt a segítséget nyújtják, amelyet csupán pénzadománnyal nem lehetne megoldani. Ahogyan Shajjad mondja: “everybody loves a hero”, vagyis a hősöket mindenki szereti.

Rácz Tímea

Katie és Shajjad még Budapesten találkoztak, később együtt dolgoztak az ENSZ megbízásából, és már akkor kiderült az, aminek mentén ma is szervezik a Little People-t: Katie a rendszeres, struktúrákban gondolkodó, ismeri a határokat, míg Shajjad spontánabb, és feszegeti azokat. Erre a kettősségre tudták később a szervezetet is felépíteni. Önkénteseik mindenféle nemzetiségűek. “Nálunk a diverzitás tényleg megvalósul, és nem valamiféle európai, politikai süket duma. Nem, a diverzitás csak úgy lehet igaz, ha minden egyes emberre, gyerekre külön-külön, a maga lényének teljességében tekintünk és úgy is foglalkozunk velük.”

Katie és Shajjad Bóly mellett egy, a boszniai háború menekültjeivel dolgoztak együtt, mint az ENSZ alkalmazottai. Egyszer egy drámapedagógiával foglalkozó csapat került oda, akikkel nagyon szerettek együttműködni. Amikor lejárt a munkaszerződésük, eldöntötték, hogy velük közösen egy rövid projektet írnak ki Romániába – tehát mintegy véletlenül kötöttek éppen itt ki.

„Egyszer egy késő este, ahogy forró csokit kortyolgattunk egy nagyon pici szobában, elkezdtünk gondolkodni azon, hogy kik vagyunk mi, mi az identitásunk? Így született meg a Little People – mi is kicsi emberek vagyunk, akik valami nagyot akarnak csinálni” – meséli Katie. Az 1996-ban indult, eredetileg rövid távú projektet komoly elhatározás követte: a kolozsvári rákkutató intézetben töltött délutáni foglalkozások rádöbbentették, hogy amit csinál, az jó ugyan, de nem elég. A menekülttáborban élő és a rákos gyerekek között is megdöbbentő hasonlóságokat is felfedeztek: ugyanazt látták az arcukon, ugyanazokat a reakciókat mutatták.

Katie pedig úgy gondolta, ez nem igazságos, ők is ugyanolyan gyerekek, mint bárki. A rákos gyermek elsősorban gyermek – senkit sem lehet az egészségi állapota vagy egy diagnózis alapján meghatározni. Ezért ezt a munkát nem lehet és nem is szabad határozott idő után abbahagyni, annyira szembeötlő a szükségessége. Mára már az egész szervezet felfogását ez jellemzi: rendszerváltoztató programokat szeretnének működtetni. „Ádáz ellenségünk a felületes munka” – mosolyog Katie.

A Little People azon dolgozik, hogy megtanítsa a beteg gyerekeknek és fiataloknak: mennyire értékesek és fontosak egyenként. És gyakran azok, akiknek egy adott ponton jövőjük sem volt, most családos emberek, megtanulták, hogy van gyógyulás, van kiút.

„Nevezzünk meg egy különleges esetet? De hát mindegyik különleges!” – mondják mindketten. „Egy közelmúltbeli eseményt talán mégis kiemelhetünk: az idei Temerarii-tábor. Egy kergetőzős-elrablós játékba úgy belemelegedett mindenki, hogy azonnal meglátszott: a játék annyira, de annyira elemi igény… És amikor láttuk, hogy a nemrégiben gyakorlatilag halottnak kinevezett fiatal arca piros a játék hevétől, és gyorsabban szalad bármelyikünknél, hatalmas csodaként éltük meg.”

Shajjad Beyoncé látogatását is elmeséli. Amikor meghívták, a menedzsere megkérdezte: jelen lesz-e sajtó is. Arra, hogy nem szeretnék a gyerekek figyelmét elvonni, így válaszolt: ezt szerettük volna hallani, jövünk. Az énekesnő pedig egyből nagyon természetesen foglalkozott a kicsikkel, és egy, a kötelezettségei között szereplő sajtótájékoztatóra sem akart elmenni, csak hogy velük maradhasson. “Én nem vagyok rajongója egy hírességnek sem, én csak a másik emberi lényt tudom látni bennük” – mondja Katie. De nagyon örülök annak, hogy a gyerekek ilyenkor egy időre maguk is híresnek érzik magukat, és az ilyen látogatások boldoggá teszik őket.” Ugyanakkor egy rákos gyermek számára a legnagyobb hős egy másik fiatal lehet, aki legyőzte a rákot. Meg tudja mutatni nekik, hogy valóban lehetséges.

A Rizvi házaspár minden átlagos napja egyben nem átlagos. Folyton elérhetőek on-line, naponta több tucat e-mailt váltanak, szervezkednek. A család együtt legalább öt éve nem volt nyaralni, kivéve, hogy az idei tábor helyszínét egy közös kiránduláson mérték fel. A nagyobb gyerekek maguk is aktív önkéntesek, de különben is önállóságra, felelősségteljes életre nevelik őket. Folyamatosan megfordulnak náluk vacsoravendégek, az ilyesmit nem hagyják pusztán különleges alkalmakra. Hiszen folyton munkával telik az idő, minden napra kell valami apróságot, kikapcsolódást találni… „Mi csak megéljük az álmainkat” – teszi hozzá Shajjad.

XII-ik Székelyföldi Geológus Találkozó – Dénes István emlékkonferencia

2010. október 29-31-én, Baróton, az egykor virágzó erdővidéki szénbányászat központjában tartják a XII. Székelyföldi Geológus Találkozót.

A találkozó céljai: fórumot teremteni a székelyföldi és az innen elszármazott, illetve a magyarországi és más államokbeli magyar szakembereknek a találkozásra és tapasztalatcserére; lehetőséget kínálni a Székelyföld geológiájával is foglalkozó szakembereknek munkásságuk bemutatására; alkalmat adni a fiatal, kezdő szaktársaknak a bemutatkozásra, ismerkedésre; előmozdítani a kapcsolatépítést kutatócsoportok, szakterületek (pld. közép- és általános iskolákban földrajz tantárgyat oktató pedagógusok) között.

A találkozó házigazdája a baróti „Elveszett Világ” Természetvédelmi, Turista és Barlangász Egyesület. Az egyesület hivatalos felügyelője 2004-től a Vargyas-szoros Természetvédelmi Területnek, illetve több más erdővidéki természetvédelmi területre és objektumra felügyel, illetve védi az Erdővidéken létező védett növényeket és állatokat (pl. az erdőfülei Kankóskert nárciszai, kökörcsin, kockás liliom, pünkösdi rózsa, denevérek, stb.)

A rendezvénysorozat keretében emléktúrát szerveznek (Vargyas – Vargyas-szoros), megnyitnak egy kőzet- és ásványkiállítást az Erdővidék Múzeumában, előadások és tudományos dolgozatok bemutatása, illetve könyvismertető is lesz.

Az űrturizmus rosszat tenne a Földnek

Fotó: Jeff Foust/flickr.com

Az űrturizmus komoly következményekkel lehet a Föld klímájára, mutatták ki újszerű számítógépes szimulációkon. A rakéták által kibocsátott korom megnövelheti a sarkokon a hőmérsékletet, és jelentősen csökkentheti a jégtakarót.

„22 és fél km fölötti magasságban az egyetlen követlen szennyezési forrást a rakéták jelentik, ezért fontos megtudni, gázkibocsátásuk hogyan befolyásolja majd az éghajlatot ” – mondta Martin Ross, a kutatás egyik vezetője, az Aerospace Corporation munkatársa. Olvasd el a teljes sztorit

Dr G, törvényszéki orvosszakértő: megtanultam, hogy milyen értékes az ember élete

Húszéves pályafutása alatt több ezer boncolást végzett. Ezek közül egyesek rutinmunkák, mások különlegesek voltak, és fényt derítettek olyan orvosi esetekre, amelyeket azelőtt megoldhatatlannak tartottak. Dr. G, azaz Jan Garavaglia az Egyesült Államok egyik legismertebb törvényszéki orvosa és a Dr G – foglalkozása: orvosszakértő című sorozat házigazdája. Csapatával együtt azt próbálja kideríteni, miért halnak meg hirtelen egyes egészségesnek tűnő emberek, vagy milyen körülmények között történnek egyes halál- vagy sérülési esetek.

Mi késztette arra, hogy törvényszéki szakértő legyen?

Először belgyógyásznak készültem, kórházban fekvő embereket akartam kezelni, ápolni. Végül a rejtélyek megfejtése miatt tetszett meg a törvényszéki orvosszakértő munkája. Itt nem csak azzal kell foglalkoznod, amire egy boncolás során bukkansz, hanem azzal is, ami az áldozattal halála előtt történt, ahogyan a hullaházba került, és hogy mit mondanak róla az ismerősei. A toxikológiai jelentés után össze lehet rakni a puzzle-darabokat, ezért nagyon tetszett az a fajta kreativitás, amit az ilyen munka igényel. Volt még az egyetemen is egy törvényszéki orvosszakértő, aki nagy hatással volt rám. Amint rájöttem, hogy ezzel a mesterséggel a társadalom javát szolgálhatom, eldöntöttem, hogy ez talál leginkább a személyiségemhez, és szerettem volna nagyon felkészült lenni. Olvasd el a teljes sztorit

Két Földre lenne szükségünk 2030-ig

Húsz év múlva két Földet venne igénybe az emberiség, ha továbbra is ilyen ütemben használjuk a természeti erőforrásokat – állítja a WWF idei Living Planet jelentése.

A jelenlegi gazdasági fejlődés és a népességnövekedés mellett 2030-ig két Föld erőforrásaira lenne szükségünk – viszont 4 és félre, ha mindenki olyan mértékben fogyasztana, mint az Egyesült Államok és a többi gazdag ország. A kétévente kiadott WWF-jelentés négy évvel ezelőtt még 2050-re jósolta az erőforrás-szükséglet és az ökológiai lábnyom ilyen mértékű növekedését. Olvasd el a teljes sztorit

Még mindig áll a 86 éves papírház Amerikában

86 év múltán is áll a Massachusetts állambeli Rockportban az az épület, amelyet építője hétvégi háznak szánt – papírból. A jelenlegi gondnok nem aggódik: ha ezután egy vihar elvinné, akkor úgy volt rendelve.

Ellis Stenman svéd származású amerikai mérnök eredetileg csak szigetelni akarta a házat újságpapírral, de egy idő után a ház egészében használni kezdte: a favázat préselt lemezekkel borította és a bútorok nagy része is papírból készült, csirizszerű ragasztóval. A házban vízvezeték és áram is került, a mérnök egyetlen dolgot hagyott ki belőle: a fürdőszobát. A lakás 1924-től kezdve hat évig szolgált hétvégi házként, majd múzeum lett belőle, és a mai napig is nyitva áll a látogatók előtt.

A gondnokként tevékenykedő unokahúg, Edna Beaudoin szerint leggyakrabban a „miért” kérdést teszik fel a házzal kapcsolatban. Ő maga nem biztos a válaszban, úgy véli, talán a takarékosság elve vezérelhette. Egy korabeli interjú alapján azonban arra is következtetni lehet, hogy Stenman részben környezettudatossági elvek mentén cselekedett így: elmondása szerint nagyon zavarta, hogy az emberek néhány perc alatt elolvassák, majd eldobják az újságokat.


A zongora az egyetlen, ami csak kívülről papír.

Forrás: Tree Hugger/paperhouserockport.com

Egy titokzatos emlősfaj: a fogas vakony, avagy földikutya Erdélyben

Hatalmas fogak, kicsi lábak, izmos, zömök fej, hosszú, hengeres test jellemzi a földikutyát, amely nem is kutya, de nem is vakond. Rejtett életmódja miatt szinte soha nem lehet látni, mivel teljes mértékben a föld alatt él.

Sugár Szilárd

A földikutyák hazánk alig ismert emlősfajai, melyek az elmúlt századok kutatóit is gyakran meglepték. Petényi Salamon János így ír róluk: „Igen jeles a fogas vakony négy harapó, szembeszökő fogaira nézve is, melyek közt a két alsó olly tetemes, minőt a testnagysághoz aránylag más rágdálónál aligha találunk. Nagyságuk miatt nem fedetvén a keskeny ajkaktól, mindig félig kint állanak. S épen ezen szembetűnő bélyege miatt neveztem azt magyarúl fogas vakonynak”. Olvasd el a teljes sztorit

előző »