Think Outside The Box

Transindex rovatok


Kategória: «Védett fajok»

Védett éjjeli lepke tűnhetett el a kolozsvári Bükkből és Malomvölgyből

eriogaster_catax_rl
Fotó: Rákosy László

Nem akadtak nyomára a kolozsvári Bükk és a Malomvölgy Natura 2000-es területen a sárga gyapjasszövőnek (Eriogaster catax) – derült ki a védett terület fajainak és élőhelyeinek tavaly lezárult, az Apáthy István Egyesület uniós projektjének keretében készült felméréséből.

Ez a védett éjjeli lepke több más ritka, nappali lepkefajjal együtt a védett terület egyik jelölő faja. A Natura 2000-es területeket elsősorban a jelölő fajok populációinak és élőhelyeinek védelmében jelölik ki európai irányelvek alapján.

Az éjjeli lepkék nyári estéken eléggé egyformának tűnnek, legföljebb méretük alapján különbözteti meg őket a laikus szem. Nem szeretjük általában, ha a verandán a lámpa körül megjelennek, vagy ha a nyitva hagyott ablakon keresztül bejönnek és “burungoznak”. Mégis, egy egészséges ökoszisztéma fontos részei ők is, például táplálékul szolgálnak a denevéreknek.. Egy igazi állatbarát nem lecsapja, hanem óvatosan – hogy a szárnyát meg ne sértse – egy üres befőttesüvegbe vagy pohárba fogja az eltévedt lepkét, és kint a szabadban elengedi.

A lepkék legfontosabb mozgásszerve a szárnyuk. Míg a nappali lepkék másodpercenként tízszer-tizenötször verdesnek, az éjszakai lepkék negyvenszer-kilencvenszer csapdosnak szárnyukkal, ezért repülnek “surrogva”.

A sárga gyapjasszövő egy nagyon különleges éjjeli lepke, amely európai szinten veszélyeztetett. Ahol a biológusok észlelték jelenlétét, ott is csupán szigetszerűen fordul elő, ezért az állomány becslése mindig gondot okoz. Európában Dél-Spanyolországtól Közép-Európáig, sőt Oroszország déli részéig terjed az élőhelye; Romániában elvileg az egész országban előfordul, de csak ritkán lehet találkozni a fajjal. Biztosan nem ő az, aki egyszer csak berepül a verandánkra; ám abban, hogy fennmaradjon, a mi segítségünkre is szüksége van. A legismertebb és egyelőre a legnagyobbnak tartott romániai állománya a Kelet-Kolozsvári-dombság Natura 2000 területen él, Zsukiménes közelében, ahol az elmúlt években a gyepégetés és a cserjeirtás következtében a populáció mérete jelentősen megcsappant.

Hogy ismerjük fel a sárga gyapjasszövőt? A lepke szárnyfesztávolsága 14-17 mm-től 30-35 mm-ig változhat. A test és a szárnyak téglavörösek, szürkésen árnyaltak, a szárny alsó egyharmada lilás. Az elülső szárnyakon egy-egy fehér pötty van, a hímek esetében kicsit nagyobb, mint a nőstényeknél. A hímek testmérete viszont kisebb. A has végén egy fehéres szürkés szőrcsomó (bojt) található. Rokona, amellyel össze is lehet téveszteni, a vörhenyes gyapjasszövő (Eriogaster rimicola). A sárga gyapjasszövő felső szárnyán a fehér pöttyöt egy sötét szegély veszi körül, a vörhenyes gyapjasszövő szárnyfoltját nem határolja semmi. Azon kívül a vörhenyes gyapjasszövő csak tölgylevelekkel táplálkozik, és inkább délen fordul elő. Egy másik hozzá közelálló faj a barna gyapjasszövő (Eriogaster lanestris), ez a faj sokkal sötétebb színezetű, a fehér pöttynek nála sincs kontűrje, ráadásul nem is szabályos pötty, hanem inkább kicsi fehér folt. A sárga gyapjasszövő petéi körülbelül 50 mm hosszúak, feketék, világos szürke bojttal.

A faj főképp bozótosokban fordul elő, melegkedvelő növényzetben, lejtők, domboldalak déli oldalán, a gyepeken, erdőszéleken található kökényes-galagonyás bokorcsoportokat kedveli. Magyarországi kutatások azt mutatják, a 2 méternél magasabb bokrokat csak elvétve használja peterakásra. Változatos élőhelyeket népesít be: réteket, cserjés legelőket, lombhullató erdők szélét. Ritkán fordul elő zárt bozótosban, azokat kedveli, ahova elér a napsugár, és felmelegedhet.

A nőstény a petéket vékony, de erős ágakra rakja, és egy nyálkás anyaggal vonja be, így telelnek át. Március végén vagy áprilisban kelnek ki a lárvák. A kikelés időpontja gyakran megegyezik az egybibés galagonya (Crataegus monogyna) virágzásával. A lárvák gyorsan fejlődnek, egy hónap alatt utolsó fejlődési stádiumukba érnek. A fiatal lárvák eleinte közös szövedékben – hernyófészekben – élnek. A későbbi lárvastádiumokban hosszabb “szőrök” borítják a lárvák testét, és szétszélednek, ezt követően már csak egyesével találhatunk egyedeket. A kifejlett lepkék szeptemberben, októberben repülnek.

A felmérés során sajnos sem hernyót, sem pedig kifejlett egyedeket nem találtak a szakemberek, így a kolozsvári Bükk és a Malomvölgy Natura 2000-es területen nem bizonyított a faj jelenléte. A tápnövény főleg a védett terület északnyugati, nyugati részén volt jelen. A sárga gyapjasszövőt veszélyeztető tényezők között a felmérők a következő tényezőket azonosították: túllegeltetés, égetés, az élőhely degradálódása, feldarabolódása. A védett terület kezelési tervébe belefoglalták, hogy a faj védelmében szükséges a tápnövény élőhelyének védelme (elsősorban a galagonyáé és a szilvaféléké), illetve a túlzott legeltetés és az égetéssel történő területtisztítás betiltása.

Miért kellene bármit is tenni egy olyan faj érdekében, amely már lehet, hogy el is tűnt a védett területről? Egyrészt ezt nem tudhatjuk biztosan, hogy eltűnt, ahhoz további, ismételt felmérések szükségesek; másrészt ezek az intézkedések nemcsak a sárga gyapjasszövő, hanem más védett fajok fennmaradását is szolgálják (köztük a korábban bemutatott tarkalepkékét vagy boglárkafélékét). Ezért is nagyon fontos az érintett lakosság – vagyis Kolozsvár, Szászfenes, Erdőfelek és Tordatúr község lakóinak – tájékoztatása a fajról és annak veszélyeztetett helyzetéről.

Sorozatunk három védett terület fajainak és élőhelyeinek megismertetéséhez járul hozzá. A bemutatott felmérések a védett fajok állományainak felbecslését és potenciális élőhelyeinek feltérképezését célozták, ami a területek kezelési tervének elkészítéséhez volt szükséges.

A Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Biológiai és Ökológiai Intézetének háttérintézményeként működő Apáthy István Egyesület egy uniós pályázat keretében összesen három Kolozs megyei Natura 2000-es terület kezelési tervét készíttette el, amelyeket február folyamán közvita keretében vitattak meg az érintettek. A projekt címe: A kolozsvári Bükk-Malomvölgy (ROSCI0074), Szentiváni rét (ROSCI0356) és a Kis-Szamos (ROSCI0394) közösségi jelentőségű területek integrált kezelési terveinek kidolgozása. A kezelési tervek elérhetők honlapunkon, hozzászólásokat, javaslatokat a natura2000clujkolozsvar@gmail.com címre várunk.

Az Apáthy István Egyesület sajtóanyaga

Lokálisan kihalhattak a tarkalepkék a Bükkből

Euphydryas aurinia
Lápi tarkalepke

Eltűnés határán van vagy lokálisan kihalt a kolozsvári Bükk és a Malomvölgy Natura 2000-es területen a díszes tarkalepke (Euphydryas maturna) és a lápi tarkalepke (Euphydryas aurinia) – derült ki a védett terület fajainak és élőhelyeinek friss, az Apáthy István Egyesület uniós projektjének keretében készült felméréséből.

Olvasd el a teljes sztorit

A védett terület kiterjesztése menthetné meg a kolozsvári Bükk és a Malomvölgy eltűnőben lévő lepkéit

Lycaena_foto__UrakIstvan
Fotók: Urák István

A lepkéket szépségük miatt általában szeretik az emberek: többnyire ártalmatlanok, nem okoznak vélt vagy valós károkat, külsőleg úgy tűnik, vidáman röpködnek a mezőn virágról virágra. Régebb a természetbúvárok előszeretettel fogdosták össze a legkülönbözőbb fajtájú lepkéket, s míg más a bélyeggyűjteményével, ők esetenként gombostűre szúrt lepkékkel menőztek. Ma már csak szigorúan tudományos céllal szabad lepkét gyűjteni, hiszen sok faj populációi drasztikusan lecsökkentek, egyes fajok pedig a kihalás szélén állnak. Amatőr lepkegyűjtők számára az új kihívás nem a lepke megfogása, hanem a jó minőségű, lehetőleg minél nagyobb felbontású makrófotó készítése ezekről a látványos élőlényekről.

Olvasd el a teljes sztorit

Zefír boglárkalepke, a sztyepplejtők lakója

K.sephirus_Szénafüvek_2009.05.13_foto Vizauer Csaba
Fotó: Vizauer Tibor-Csaba

Ennek a ritka lepkefajnak annyira bonyolult a családfája, mintha legalább egy kasztíliai arisztokrata fattyáról lenne szó: sokféle rokonság szóba jöhet, mellék- és oldalági, távolabbi és közelebbi. Bár taxonómiai besorolása nem tisztázott, annyi bizonyos: veszélyeztetett fajról van szó.

Olvasd el a teljes sztorit

Elvarázsolt királyfik a Bükk-Malomvölgyben: a sárgahasú unkák

unka1
Fotó: Sos Tibor

Ha esik egy kis eső, és meleg az idő, hirtelen mindenhonnan előugrálnak a békák. Sokan undorodnak ezektől a kis, igazán nem sok vizet zavaró, sőt hasznosnak nevezhető kétéltűektől, és nem igazán értik, miért kellene védeni őket. Pedig valójában nagyon sérülékenyek a békapopulációk, ezért az összes fajuk védett Romániában.

“De olyan csúnyák!” – mondják egyesek a békákról. Bele sem gondolnak, hogy ez a értékítélet teljességgel megalapozatlan. Hogy milyen állatokat tekintünk “szépnek”, esztétikusnak, az teljes mértékben szocializációnktól függ, és az adott kulturális háttértől, hagyományoktól, amelyek befolyásolhattak. Ha gyerekkorunkban azt tapasztaltuk, hogy bizonyos élőlényeket a környezetünkben megvetés és irtózat övez, észrevétlenül is nem tudatosan, de eltanultuk ezeket a viszonyulási módokat. A denevérekhez és kígyófélékhez hasonlóan a békákkal kapcsolatban is sok a népi hiedelem, a gonoszság megtestesítőjeként, balszerencse-hordozóként tekintettek rájuk a babonás emberek, elpusztított tetemeiket esetenként rontásmegelőző praktikákban használták föl (pl. madarak ellen szárított békaport szórtak szét a szántóföldön). Pedig élve sokkal nagyobb szolgálatot tesznek: főként gerinctelenekkel, rovarokkal táplálkoznak, ezek túlszaporodását korlátozzák, ugyanakkor táplálékot jelentenek halaknak, hüllőknek, madaraknak. Olvasd el a teljes sztorit

A Kis-Szamosban még él, a Bükk-Malomvölgyből eltűnt a mocsári teknős

foto_Benkő_Zoltán
Fotó: Benkő Zoltán

A teknősökről elsőként talán a több száz évet élő óriásteknősök, a szomszédunknál akváriumban látott ékszerteknős vagy a Tini Nindzsa Teknőcök juthatnak eszünkbe. A ma élő hüllők legősibb csoportjának mintegy 270 faja ismert. Sokan nem tudják, hogy Romániában él egy őshonos édesvízi teknősfaj – ráadásul nemcsak a Duna-deltában található meg, hanem többek között Kolozs megyében is előfordul.

A mocsári teknős (Emys orbicularis) a folyók holtágai mentén lévő, gazdag és sűrű növényzettel rendelkező vizes területeket kedveli. Erdőkben, az időszakos vizek mentén is megjelenhet. Idén a természetvédelemmel foglalkozó szakértők egy uniós pályázat keretében Kolozs megye két Natura 2000-es területén kutattak a mocsári teknős korábban jelzett populációi után. A jó hír az, hogy a Kis-Szamos területén, főképp a holtágakban még előfordul a faj, ám sajnos a Bükk-Malomvölgyben már nem akadtak nyomára.

A kutatás a védett faj állományainak felmérését célozta, ami a területek kezelési tervének elkészítéséhez szükséges. Olvasd el a teljes sztorit

Vidrák is élnek Kolozs megye legnagyobb folyójának védett szakaszán

vidra_foto_de_Papp_Tamas
Vidra. Fotó: Papp Tamás

Játékosak, roppant intelligensek és nagyon rejtőzködőek. Csúszdát építenek agyagos folyópartokon, fűből dinnye nagyságú labdát ügyeskednek össze, így játszanak. Ellenség közeledtével elrejtőznek. Az ellenség mi vagyunk, akik beszennyeztük a vizet, amiben úszkálnak és élnek, és vadásszuk őket, mert sajnáljuk azt a néhány halat, amit “előlünk” kifognak. Nem szükségszerű, hogy így legyen!

Bár a Szamos mentén lakók többsége nem hallott róla, és soha nem látott egyetlen példányt sem, friss kutatás bizonyítja: 3-7 eurázsiai vidra (tudományos nevén: Lutra lutra) él a Kis-Szamos védett, mintegy tíz kilométer hosszú szakaszán, vagyis a Kolozs megyei Kis-Szamos Natura 2000-es területen.

akutato_sike_tamas
A képen Sike Tamás, a vidrás felmérés készítője

A kutatás a védett faj állományának felmérését célozta, ami a terület kezelési tervének elkészítéséhez szükséges. Olvasd el a teljes sztorit

Tényleg „farkas-nagyhatalom” Románia?

Romániának papíron jelentős farkasállománya van. De mi történik akkor, ha valaki eljön az országba felmérni? A The Ecologist újságírója, Luke Dale-Harris megtette, és kiderült, a számok, amelyek a hivatalos statisztikákban találhatóak, tulajdonképpen különféle vadásztársaságoktól származnak, akiknek, valamilyen abszurd módon, a hatáskörükbe tartozik a farkasok védelme. A valóság tehát az, hogy a hazai farkasállomány komoly és növekvő veszélyben van. Dale-Harris szövegét szinte teljes egészében, fordításban közöljük.

k.á.

A cikk egy bizonyos Kilyén Sándor esetének ismertetésével kezdődik, aki megfigyelőkamerát helyezett el a karámban, mivel úgy vélte, tolvajok leselkednek az állataira. Mivel a karám több kilométerre helyezkedett el a legközelebbi erdőtől, sosem gondolta volna, hogy valaha is farkastámadással kell szembesülnie. Olvasd el a teljes sztorit

Veszélyeztetett tavaszi növényeink: mindent a szemnek, semmit a kéznek

plakat HU

Egyes fajokat az élőhelyvesztés, másokat a klímaváltozás fenyeget. Vannak azonban fajok, melyek azért veszélyeztetettek és kerülnek egyre közelebb a kihaláshoz, mert az emberek tömegesen gyűjtik őket kereskedelmi célból vagy kedvtelésből. Nem rossz szándékból cselekednek. Azt gondolják, hogy egy csokrocska leszedése vagy néhány tő kiásása még biztos nem okoz komoly gondot a fajnak. Ezt gondolják egyre többen és már évtizedek óta, és még leszednek egy csokrocskával, és még egy csokrocskával…

Sok szép tavaszi növényfajunk törvényes védettséget élvez, mert kritikus szint alá csökkent állományaik mérete. A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Ökológia és természetvédelem szakának I. éves hallgatói, Györfy Borbála, Ioó Emese, Jakab Melinda, Józsa Andrea, Kassay Bernadett, Papp Elke Edith, Péter Emőke, Rés Katalin és Szabó Csilla összeállításukban arra figyelmeztetnek, ideje elkezdenünk megvédeni kedvenceinket – ne szedjük, csak csodáljuk őket. Olvasd el a teljes sztorit

Az arany láprózsa: végveszélyben a felégetett alcsíki Borsáros-láp kincse

Lukács 12:27
„Nézzétek a mezei virágokat, miként növekednek: nem fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül bármelyik.”

Él a Csíki-medencében és a Hargita-hegységben egy csudálatos, apró vadvirág, a mocsári kőtörőfű vagy szebbik nevén arany láprózsa. Ritkább, mint a fehér turulmadár, mindössze egy maréknyi van belőle, akárcsak a székelyekből, akik közt él, ezért azt gondolná az ember, hogy nagy a becsülete, óvják és babusgatják. De nem, inkább elevenen elégetik.

Mátis Attila Olvasd el a teljes sztorit

« következőelőző »