Think Outside The Box

Transindex rovatok


Kategória: «Filmek»

Az élelmiszerek jövője: ki mondja meg, mit eszünk?

Mit jelent egy élő szervezetre szabadalmat kérni? Hogyan lehetséges, hogy a szabadságot legnagyobb értékként számon tartó országban elveszik a választás szabadságát az emberektől? Hogyan fordulhat szembe a kisember a nagyvállalatokkal? Ezeket a kérdéseket feszegeti a Future of Food (Az élelem jövője) című, 2004-es dokumentumfilm, a GMO-ellenes mozgalmak egyik alapműve. Ugyan Amerikára koncentrál, a kérdései általános érvényűek, hiszen az Európai Unió is lépéseket tesz a génmódosított növények termesztésének liberalizációjával kapcsolatban.

Rácz Tímea

A génmódosítás önmagában komoly etikai töltetű vitákat szokott eredményezni, de a film nem erre tér ki, hanem a mesterségesen előállított szervezetek feletti rendelkezést kritizálja. Az élőlények szabadalmaztatására Ananda Mohan Chakrabarty mikrobiológus teremtett precedenst, amikor 1980-ban a bíróság úgy döntött: „az a tény, hogy a mikroorganizmusok élnek, nem bír jogi jelentőséggel a szabadalmi törvény céljaira nézve”. Azóta számos génmódosított növényt jegyeztek be, és a film állítása szerint ezzel vissza is éltek a szabadalom tulajdonosai, különösen a Monsanto. Olvasd el a teljes sztorit

Az emberiség legsötétebb órája?

Leonardo DiCaprio dokumentumfilmje, The 11th Hour (Az utolsó óra) mindenképp a környezetvédelmi témájú filmek nagyágyúi közé tartozik. A TOTB-n eddig tárgyalt filmek közül A hülyeség korával és a Kellemetlen igazsággal együtt lehet leginkább összevetni: az elsőhöz hasonlóan érzelmekre alapoz, de kevésbé bombasztikus, a másodikhoz pedig abban hasonlít, hogy itt is ismert közszereplő tekintélyét használja fel a környezetvédelmi eszmék terjesztéséhez.

Rácz Tímea

A nem problémacentrikus, hanem a klímaváltozás egészét feldolgozó filmek hátránya az, hogy ha egyet láttunk, szinte mindet láttuk. Egy másfél órás film értelemszerűen nem tud minden apró részletre kitérni, és emiatt – ha nem az első, amit a témában látunk – sokat sem tud mutatni. Ez nem hibája a filmnek, csak természetéből adódó tulajdonsága: van benne minden az ivóvízproblémáktól az erdőirtásig, a Katrina hurrikán pusztításaitól egészen a globálisan magas átlaghőmérsékletekig. Olvasd el a teljes sztorit

Age of Stupid: nem túl okos film a hülyékről

Elképzelt tájak és hírek futnak az ősrobbanás után 13 milliárd és 2055 évvel. A világ a nyolcadik globális élelmiszerválságot éli, az Északi-sark nincs többé, az emberi kultúra maradványait futurisztikus toronyba zárva őrzik. Egy idős ember az átlátszó érintőképernyőn sakkozik korabeli – azaz korunkbeli – híradórészletekkel, és kérdez: miért nem tettünk valamit, amikor még lehetett volna?

Rácz Tímea

Az Age of Stupid (A hülyeség kora) című 2009-es dokumentumfilm kezdő képsorai alatt óhatatlanul beugrik a Holnapután vagy A majmok bolygója. A lángoló sidney-i operaház és a vízzel borított London látványa bármely harmadrangú katasztrófafilmben is megállná a helyét. Szerencsére a folytatás kevésbé bulváros, ám helyenként ismét bombasztikus megoldásokkal él a dokumentarista jelleg mellett is. Olvasd el a teljes sztorit

Akik filmen szóltak be Al Gore-nak

A Nobel-díjas Al Gore Oscar-díjas filmjét két „válaszfilmjével” együtt nézve az embernek olyan érzése támad, mintha egy óvodai veszekedésbe csöppent volna bele, ahol mindenki ujjal mutogat a másikra, de nem tudjuk meg, ki tépte szét a plüssmacit. A nagy média- és közönségsikert arató An Inconvenient Truth című 2006-os filmre két reakció is született; egyik az An Inconvenient Truth… Or a Convenient Fiction (2007), másik a Not Evil, Just Wrong (2009) címet viseli.

Rácz Tímea

A Not Evil Just Wrong alkotói a megszólaltatottakkal fognak leginkább mellé. Abból kiindulva, hogy Al Gore és a többi extrém környezetvédő antihumanitárius döntésekkel tűnnek ki, és az embert kifelejtik a természetből, átlagos amerikai embereket kérdeznek, beszéltetnek. Ezek az emberek azonban inkább visszataszítóak, mint meggyőzőek. Olvasd el a teljes sztorit

Ki ölte meg az elektromos autót?

Az EV1. Fotó: v8media/flickr.com

2005 márciusában egy maroknyi aktivista gyűlt össze a General Motors egyik parkolója előtt. Azokat az elektromos autókat szerették volna visszakapni, amelyeket megvásároltak, használtak, szerettek, de az autógyár bevonta őket forgalomból. A járműveket harmincöt napi tüntetés után vontatták el bezúzni. Az EV1 meghalt. Nem akkor, amikor bedarálták ócskavasnak, hanem már az első kocsi visszahívásakor. De ki a gyilkos?

Rácz Tímea

A Who Killed The Electric Car című, 2006-os dokumentumfilm kezdő képein egy sor elektromos autó vonul a temetőbe. Gyászleplet húznak rájuk, tulajdonosaik beszédet mondanak felettük, majd a gyilkos keresésére indulnak. Gyanúsított a fogyasztótól kezdve a legfelsőbb szintig, az Egyesült Államok kormányáig minden és mindenki, az olajvállalatok, a technológia, a cégek. Kinek vagy kiknek érdeke, hogy a környezetbarát technológia teljesen eltűnjön az amerikai utakról? Olvasd el a teljes sztorit

Mennyire etikus a vízért fizetni?

Képernyőfotó

Emlékszünk még a Látható Város projekt egyik pályamunkájára, amely kék alapon azt hirdette, hogy „még a vízért is fizetünk”? A plakát feltehetőleg nem érte el a várt hatást, hiszen az emberek teljesen normálisnak tartották, hogy fizetünk érte. Azonban vannak a világon olyan vidékek is, ahol ez a gondolat teljesen abszurdnak tűnik. Ezek között található számos olyan terület is, ahol a lakosok egyszerűen nem jutnak tiszta ivóvízhez. Dokumentumfilm, amely lényegében a kolozsvári plakát üzenetét dolgozza fel.

Rácz Tímea

A FLOW – For Love Of Water (nyersfordításban Vízfolyás – A víz iránti szeretetből) című 2008-as dokumentumfilm a vízzel és a vízhiánnyal kapcsolatban elsősorban az etikai kérdéseket és problémákat tárgyalja. Abból a premisszából indul ki, hogy a vizet nem lehet birtokolni, ezért privatizálni, árucikként kezelni sem lehet. A vízért való fizetés elsősorban azokban az országokban, területeken furcsa, ahol a természet elemeivel szorosabb összhangban élnek az emberek. Ilyen számos afrikai állam vagy India – a Gangesz folyóhoz való viszonyukat már nem is kell ismertetni. Itt a lakosság nem is keres annyit, hogy fizetni tudna az ivóvízért, emiatt ha tudják is, hogy fertőzött vagy szennyezett a víz, amihez ingyen hozzájuthatnak, nem marad más választásuk. Olvasd el a teljes sztorit

Reklámfogyasztó gyerekek vagy gyerekfogyasztó reklámok? Dokumentumfilm a gyermekkor kereskedelmi oldalairól

Rajzfilmfigura adja el a “trendi” ruhadarabot. A cikk illusztrálására képernyőfotókat használtunk a filmből.

Kevés idegesítőbb mondat van annál, hogy “bezzeg az én időmben”. Nagyszülőktől, szülőktől, idősebb tanároktól szokás ezt hallani. Mégis azon kapom magam, hogy egyre fiatalabbak mondják ezt hat-hét évvel idősebbek – sőt, mi magunk is mondhatjuk nálunk hat-hét évvel fiatalabbaknak. A következő generáció közhelyszerűen mindig “rosszabb”, de a generációk közötti korkülönbség mintha egyre kisebb lenne. Mi köze ennek a jelenségnek a marketinghez?

Rácz Tímea

A Consuming Kids című 2009-es dokumentumfilm címe két jelentéssel bír: fogyasztó gyerekek, avagy ahogyan a gyermekek felemésztődnek. A reklámok és a fogyasztói társadalom, amelynek a marketing a gyerekeket néhány hónapos koruk óta részévé neveli, valójában “elfogyasztják” a gyereket, azaz elveszik tőle mindazt a kreativitást, amely ennek a kornak természetes része kellene, hogy legyen. Kihasználja azt, hogy a gyermek nem tudja kellően felmérni és megítélni, amit lát, és az ebben rejlő vásárlói potenciált: a kicsi addig képes nyaggatni a szülőt a legújabb játékért vagy müzliért, míg az el nem unja – figyelmeztet a film. Olvasd el a teljes sztorit

Norvégia, a finom és egészséges termékek hazája. Vagy mégsem?

Fjordok között norvég zászlót lenget a szél, háttérzenének Grieg, amit biztosan mindenki felismer. A vikingek népe sem megy a szomszédba egy kis nacionalizmusért. A nemzeti romantika elemei átszivárognak az élelmiszeriparról alkotott imázsba is, és az öko-trenddel együtt a norvég termékek tisztaságát, környezetbarát, egészséges voltát hirdetik. A Smaken av hund című dokumentumfilm ezt kívánja aláásni.

Rácz Tímea

A Planet Report Environmental & Film Festival keretében vetítették tegnap az Insomniában a 2006-os norvég dokumentumfilmet, amely a skandináv ország magáról alkotott képét kezdi ki. A film angol címe Pining for the Fjords; a kifejezés a híres Monthy Python-jelenetből származik, ahol a papagáj “nem halt meg, csak epekedik a fjordok után”. Az északiakról bennünk is az a képzet él, hogy a legtutibb, legökóbb népek, viszont azt nem tudtuk, hogy ők maguk is így sulykolják ezt a gyerekekbe. Olvasd el a teljes sztorit

Bioétkezéssel a rák ellen: Jean-Paul Jaud dokumentumfilmje Kolozsváron

Gyermeksereg futkos a cévennesi-hegyek vidékén: ők már nem vádolnak. Franciaország e táján nemet mondtak a vegyszereknek, és közvetve a ráknak. A Nos enfants nous accuseront című filmet pénteken vetítették a Victoria moziban. A tények sokkolnak és meggyőznek, a film maga kevésbé.

Rácz Tímea

Jean-Paul Jaud filmje egyszerre akarta a megdöbbentő tényeket és a megoldást bemutatni. Az ENSZ-gyűlésen felszólalók és a dokumentumfilm szereplői a vegyszerek kezelte élelmiszerek fogyasztásából következő betegségeket emelték ki, a puszta statisztikai adatokon túl emberközeli helyzetekben. A gyűlésen jelentkeznek mindazok, akinek családjában előfordult nem örökletes rákbetegség, cukorbetegség vagy meddőség – szinte mindenki legalább egyszer felemeli a kezét. Olvasd el a teljes sztorit

« következő