Think Outside The Box

Transindex rovatok


Kategória: «Aktualitás»

Mit keres a rákkeltő gyomirtó az európaiak szervezetében?

permet

Meglepő eredményei lettek nemrég lezajlott kutatásoknak: Németországban például 4-ből három ember szervezetében megtalálható egy nagy valószínűséggel rákkeltő gyomirtó. A legszomorúbb, hogy olyanok szervezetében is megtalálható, akik bio-élelmiszeren élnek. Romániából nincsenek eredmények, de nagy az esély rá, hogy például a sörből a mi szervezetünkbe is bejut, mert míg az ivóvíz szabályozva van, a sörgyártásban senki sem figyel erre.

A glifozát nevű gyomirtó ma a világon a legjobban fogyó generikus készítményekben fordul elő. A haszonnövény kelése előtti felhasználású felszívódó hatóanyag számára a növényi géntechnológia teremtette meg a lehetőséget a kelése után való felhasználás felé, de terjed az állományszárítási célra való használata is. A 2015-ös WHO (Egészségügyi Világszervezet) rákkutató ügyöksége, az IARC (International Agency for Research on Cancer, Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség) szerint, a glifozát valószínűleg rákkeltő az emberek esetében. Ennek ellenére az Európai unióban engedélyezett, és a német állampolgárok 75%-ának szervezetében megtalálható.

A Föld Barátai Európa és a Magyar Természetvédők Szövetsége 2013-as cikke szerint „Európában a glifozátot széles körben használják a gazdák azért, hogy vetés előtt, vagy a vetőmagok kicsírázása előtt megszabaduljanak a gyomoktól. Betakarítás előtt a repcét, kukoricát, illetve napraforgót is permetezik ezekkel a készítményekkel, hogy a táblán szárítsák (deszikálják) a betakarított terményt. A glifozát a legelterjedtebb gyomirtó a brit szántóföldeken, Németországban a mezőgazdasági területek 39%-án használják, de Magyarországon is elterjedt. Felhasználásának mértéke Európa-szerte nő.”

Egy 2015 májusában megjelent tanulmány szerint a hormonkárosító szerekhez kapcsolódó egészségügyi ellátásra az EU évente 150 milliárd dollárt költ. Ugyanitt olvashatjuk, hogy alacsonyabb IQ, a felnőttek körében 5%-kal nagyobb valószínűségű elhízottság és több autizmus eset köthető az endokrin diszruptorokhoz. Független kutatások szerint a glifozát valószínűleg az egyik ilyen hormonkárosító vegyszer.

A Heinrich Böll Alapítvány új tanulmánya szerint Németország lakosságának háromnegyede glifozáttal mérgezett. A tanulmány glifozát jelenlétét vizsgálta a vizeletben, és eredményei szerint a célcsoport 75%-ának vizeletében a glifozát maradvány szintje ötször magasabb volt, mint az ivóvízben engedélyezett határérték. A lakosság egynegyede esetében pedig a határérték negyvenkétszeresét mérték.

A vizsgálatok alátámasztották a Szövetségi Környezetvédelmi Hivatal eredményeit, miszerint a lakosság nagy része vizeletében glifozát maradvány mutatható ki, mondta Monika Krüger nyugdíjas állatorvos, aki a kutatást felügyelte. Ez a kutatás volt az eddigi legnagyobb kutatás a témában.

Krüger hangsúlyozta, hogy az eredmények szerint további tanulmányokat kell végezni, hogy teljesen feltárják a glifozát kapcsolatát egyes betegségekkel és más egészségi problémákkal.

Harald Ebner, a német zöld párt géntechnológiai és biogazdaságpolitikai szakértője figyelmeztetett, „most közülünk majdnem mindenkit megmérgeztek gyomirtó szerrel, számomra világos, hogy szóba sem jöhet egy 2031-ig tartó újraengedélyezés.” Ebner ezzel arra utalt, hogy az Európai Bizottság szeretné meghosszabbítani 2031-ig a glifozát használatát.

Ugyanakkor még folynak a tudományos elemzések, beleértve az Európai Vegyianyag-ügynökség (European Chemicals Agency) tanulmányait, valamint az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet (FAO) növényvédő szerekkel foglalkozó közös bizottságának felmérését. Ebner felszólította Christian Schmidt mezőgazdasági és Barbara Hendricks környezetvédelmi minisztert, hogy ne szavazzák meg az Európai Bizottság javaslatát.

A Szövetségi Környezetvédelmi Hivatal elnökét, Maria Krautzbergert nem lepték meg a tanulmány eredményei, hangsúlyozta, hogy a hivatal további tanulmányok elvégzését kéri, hogy ezt a valószínűleg rákkeltő anyagot az EU jelenlegi jogszabályai alapján ne engedélyezzék gyomirtóként.

Ugyanakkor viszont a német Szövetségi Kockázatértékelési Intézet (BfR) nem lát semmilyen egészségkárosító kockázatot a mostani felmérés eredményeiben. A hatóság elismeri, hogy kis mennyiségű vegyszer jelenlétére számítani lehet, de kitartottak véleményük mellett, hogy a hatóanyag a vizelettel hamar kiürül a szervezetből, és ily módon nem jelent kockázatot.

Nagy a probléma a sörgyártással is, a hagyományos német tisztasági törvény (Reinheitsgebot) szerint a sörbe csak komló, maláta és forrásvíz kerülhet, és ez sokáig meg is határozta a német sörgyártók sörgyártáshoz való hozzáállását. Ezt a tisztasági törvényt 1516-ban alkották meg Bajorországban, idén lesz 500 éves. Bár a törvényt 1987-ben hatályon kívül helyezték, állítólag számos sörgyártó még mindig alkalmazza. Az 500. évforduló alkalmából tesztelte egy németországi civil egyesület, a Müncheni Környezetvédelmi Intézet (Umweltinstitut München) a 14 legnépszerűbb német sört, és megdöbbentő eredményeiket február 25-én tették közzé (angolul itt). Mind a 14 vizsgált sör glifozát maradványt tartalmazott.

glifozat

A német DBV mezőgazdasági szövetség azonnal tagadta a felelősségét, kijelentették, hogy tilos glifozátot használni olyan árpa termelésénél, amiből majd maláta készül. Hozzáfűzték, hogy a vegyszert vetés előtt használhatták.

Az Anheuser-Busch sörgyártó óriás brémai irodája szerint a civil szervezet megállapításai “nem valószínűek”, majd a német BfR (német Szövetségi Kockázatértékelési Intézet) adataira hivatkoztak, miszerint a sörben talált glifozát mennyiségek nem jelentenek veszélyt a fogyasztókra. Az ipar vélekedése szerint kivédhetetlen a glifozát jelenléte, mert egy világszerte elterjedt gyomirtóról van szó, amit évtizedek óta használnak.

Az AB InBev (Anheuser-Busch InBev) három sörrel képviseli magát a civilek listáján, övék a legtöbb glifozátmaradványt tartalmazó sör, aminek glifozáttartalma 300-szor magasabb, mint Németországban az ivóvízben engedélyezett glifozát határértéke.

„Egy felnőttnek mintegy 1000 liter (264 US gallon) sört kellene naponta meginni ahhoz, hogy akkora mennyiséget fogyasszon el, ami káros lehet az egészségére” – áll a nyilatkozatukban, ez a hozzáállás pedig csak tovább bőszíti a fogyasztókat. A BfR álláspontját képviseli Christian Schmidt szövetségi mezőgazdasági miniszter is, annak ellenére, hogy Németországban egy átlagfogyasztóra évente 107 liter sör jut, tehát jelentős kereslet van a folyékony kenyérre.

Ha az ivóvíz esetében szabályozott a glifozát (C3H8NO5P) határértéke, a sör esetében nincs ilyen szabályozás.

Az Anheuser-Busch InBev cégcsoport 2015-ben a második helyen állt a német sörpiacon, ismert sörmárkái Németországban, Magyarországon és Romániában a Stella Artois, Corona Extra, Leffe, Löwenbräu, Beck’s, Hoegaarden, Diebels, Franziskaner, Haake-Beck, Hasseröder, Löwenbräu, Spaten és a Noroc. Romániában nincs üzeme a cégcsoportnak, de a ploiesti-i Bergenbier sörgyárban az AB inBev számára gyártanak Stella Artois és Beck’s söröket. Romániai glifozátmérésekről nincsenek adatok, de ezen különösen nincs miért csodálkozni.

glifozatsor

Sarah Wiener berlini sztárszakács, akit leginkább a bioélelmiszerek melletti elszánt elköteleződéséről ismernek, azt nyilatkozta a német DPA ügynökségnek, hogy a peszticidek elkerülése majdnem lehetetlen. Wiener igyekszik környezettudatosan élni, csak bio élelmiszert vásárol, és ennek ellenére glifozátot mutattak ki a vizeletében.
Pár éve a Föld Barátai civil szervezet tanulmányt végzett európai országokban, Magyarországon minden tíz embertől vett vizeletmintából háromban jelen volt a glifozát hatóanyag. Romániában nincs tagszervezete a Föld Barátainak, így Románia kimaradt a tanulmányból.

A tanulmány adatait 18 országból gyűjtötték, az önkéntesektől begyűjtött minták 44 százalékában kimutatható volt a gyomirtó. A mintaadó önkéntesek mindegyike városi lakos volt, és egyikük sem használt glifozátot, vagy érintkezett ilyen termékkel. A glifozát használata általánosan elterjedt, mindenhol használják, a vasúti sínek mellett, magánkertekben, vagy a mezőgazdaságban. Wienernek meggyőződése, hogy nem lenne kötelező glifozátot használni, ha másfajta termelési módot választanánk.

Martin Häusling, a Zöldek/ Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoport EU-képviselője szerint az Európai Bizottság tervei között szerepel, hogy március elején újabb 15 évvel meghosszabbítják a glifozát használatának engedélyét. Az engedély idén jár le.

Világszerte 96 tudós írta alá az Egészségügy és élelmiszer-biztonság EU-biztosának, Vytenis Andriukaitisnek címzett nyílt levelet, amiben azt kérik, hogy az Európai Bizottság utasítsa el az EFSA (Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal) véleményét, miszerint a glifozát valószínűleg nem okoz rákot.

A Ki a glifozáttal a sörből!-kampányt pár napja a Müncheni Környezetvédelmi Intézet indította. Levélküldésre biztatják a lakosságot. Arra biztatják a levél aláíróit, hogy kérdezzék meg a sörgyártókat, miként jutott glifozát a sörbe, a sörgyártókat pedig felszólítják, tegyenek meg mindent, hogy ilyesmi többet ne fordulhasson elő, és végül tiltsák be a glifozátot.

via bozseikakcioban/greenfo/atlatszo.hu

Új békafajt fedeztek fel Kolumbiában

fotó: AFP

fotó: AFP

Sárga szemöldökű békafajt fedeztek fel Kolumbiában, a Keleti-Andokban.

A Humboldt Intézet szakértői a Pristimantis macrummendozai nevet adták az állatnak. A Boyaca tartományban lévő Iguaque-Merchán hegyvidéki ökoszisztémában bukkantak rá, Arcabuco várostól északra.

Rejtőszíneinek köszönhetően a béka könnyen beleolvad a köves talajba, ráncos bőre megőrzi a nedvességet. A tudósok szerint a 3500 méter feletti magasságban élő faj nagyon jól alkalmazkodott a nyirkos környezethez. A Pristimantis nősténye a nedves talajba rakja le petéit.

Kolumbia a földkerekség egyik leggazdagabb élővilágú országa. A környezetvédők régóta harcolnak az ország mocsaras területeinek védelméért.

Az elmúlt hónapban a kolumbiai alkotmányos bíróság betiltotta a bányászatot a mocsárvidékeken. Döntését azzal indokolta, hogy az visszafordíthatatlan károkat okozhat a törékeny ökoszisztémában.

mti

A brazil nyugdíjas és a pingvin különös barátsága

dindim

Megható történet járja be az internet berkeit, bugyrait: egy brazil nyugdíjasról szól, aki néhány éve a Rio de Janeiró-i tengerparton egy haldokló pingvint talált. Az öregember megmentette, és azóta az állat elválaszthatatlan tőle: egy évből nyolc hónapot együtt töltenek, majd a pingvin elutazik költeni, de mindig visszatér barátjához.

A 71 éves Joao Pereira de Souza és a pingvin történetéről a Daily Mail tudósításán keresztül szerzett tudomást a világ. A brazil öreg 2011-ben talált rá a beteg állatra egy fővároshoz közeli sziget partjain. Az állat tollaiba kőolaj ragadt, és Souza egy héten át gondozta, etette, míg helyrejött. Ezután visszaengedte a tengerbe.

A történetnek normál esetben itt véget is kellene érnie, de néhány hónappal később a pingvin visszatért Souza házához és az öreg egyre jobban megkedvelte a kis szárnyast, el is nevezte Dindimnek.

Dindim szaporodni jár el, nyolc hónapot van Souza házában, innen elutazik mindig Argentína és Chile partjaihoz. Ahhoz, hogy visszatérjen, 8000 kilométert kell úsznia évente.

„Úgy szeretem ezt a pingvint, mintha a gyerekem volna, és azt hiszem, ő is szeret engem” – mondta Souza a Globo TV-nek. A nyugdíjasnak arra is volt gondja, hogy egy olyan hal alapú speciális étrendet alakítson ki a pingvinnek, amely segít neki jó erőben megtenni a hosszú utat. Júniusban érkezik, és az öreg szerint mindig egyre boldogabb, amikor megérkezik. Egyébként Souzán kívül senki másnak nem engedi meg, hogy hozzáérjen.

dailymail

Egyre kevesebbet tudunk arról, ki az a növény, akivel éppen „szembenézünk”

woodwideweb
Fotó: ipon.hu

Napjainkban éppen jelentős mértékben megváltozóban van a tudomány állása arról, amit eddig a növényekről tudtunk. Nemrég a Magyar Természettudományi Múzeum blogján jelent meg egy írás arról, hogy a fák miként tudnak kommunikálni, tápanyagot és információt cserélni akkor, ha jelentős távolságra vannak egymástól. Gyakorlatilag egy olyan kommunikáció ez, amibe nem szoktunk belegondolni, ha egy erdőben járunk.

A mikorrhizával foglalkozni igencsak szerteágazó tudományág, lényege, hogy a növények gyökerei és a velük érintkező gombák szimbiózisát vizsgálja. A jelenséget, mármint hogy a két növény kölcsönösen segíti egymás táplálkozását, már a 19. században felfedezték, és azóta is vizsgálják, és izótopos kutatások során arra jutottak, hogy a szárazföldi növények igen nagy, mintegy 95%-a vesz részt ebben a folyamatban.

Ami még érdekesebb ezzel kapcsolatban, hogy az erdőkben a gombafonalak több szomszédos növény gyökereit is összekötik. Ezzel hálózatot hoznak létre a talajban (népszerű nevén www = „wood wide web” ~ erdőközi hálózat, a world wide web elnevezés analógiájára), és ezen a növények egymással is cserélhetnek anyagokat. Így például a több napfényhez jutó, többet fotoszintetizáló egyedek tápanyagainak egy része eljut a kevesebb fényt kapó egyedekhez, valamivel kiegyenlítettebbé téve ezzel a fényért vívott harcot. A mikorrhizált gyökerek hálózatával átjárt talajt olyan egységes anyagfelvevő rendszernek tekinthetjük, ami gondoskodik arról, hogy az életközösség tagjai egyenletesen, optimálisan jussanak tápanyagokhoz. A gyökerek szövedékével egyetlen hálózatba szervezett erdőt sokan egyenesen „szuperorganizmusként” emlegetik. Mostanra nyilvánvaló, hogy a mikorrhizák az élőhely növényei, állatai és mikrobái közötti kapcsolatok fontos szabályozói, az életközösségek szerkezetének meghatározó tényezői.

A növények közötti viszonyok azonban sokkal szövevényesebbek lehetnek: öt éve kínai tudósok paradicsomon mutatták ki, hogy a növények nemcsak tápanyag továbbítására, hanem információ közlésére is képesek. Azok a paradicsomok, amelyeket fertőző gombaspórákkal szórtak be, védekező kémiai válaszokat adnak. A többi paradicsom ezeket észleli, és növeli ellenállóképességét a lehetséges kórokozóval szemben. Hasonló jelenség az is, hogy amikor a pillangósok levelét éhes sáskák kezdik rágni, a szomszédos növények (amelyeket még nem rágnak) is elkezdenek sáskariasztó anyagokat termelni. Ugyanakkor a fejlődésért folytatott versenyhelyzetben néha – hát persze emberi mértékkel nézve – aljas lépéseket tesznek egymás felé a növények. Vannak olyan paraziták, mint az amerikai madársisak (Cephalanthera austiniae), amelyek a gombafonalat használva lopják el más növények elől a tápanyagokat, más növények mérgező anyagot termelnek, hogy a többiek fejlődését gátolják, és ezt is a gombafonalak segítségével „küldik ajándékba”. Például a diófa a paradicsomnak. Sőt, egy Ted Farmer nevű kutató 2013-as kutatásában azt figyelte meg, hogy a növények elektromos jelekkel, potenciálváltozásokkal járó kommunikációt is folytatnak. Messzemenő volna innen arra következtetni, hogy az etológusok felé kellene elmenjen a tanulmányozás. Néhány kérdésben megpróbáltunk tapogatózni a fent beidézett cikk szerzője, Tyler Teadóra segítségével.

net

„Olvastam valahol arról, hogy hogyan lehet ténylegesen használni a növények különféle kémiai jelzéseit. Kenyában a kukorica 80%-át is tönkretehetik a szárfúró lárvák, ellenük fejlesztették ki a >>push-pull<< módszert. A kukorica közé olyanokat ültettek, amelyek kártevők számára taszító anyagokat termeltek (desmodium), az ültetvény köré pedig olyanokat, amelyek épp hogy vonzó anyagokat (ezért inkább rájuk mennek, mint az embereknek fontos terménynövényekre)”. A védelmet lehet fokozni, például Molasses fűvel, ami nem csak taszító anyagot termel, hanem egy másik szignálja szárfúrókat parazitáló darazsakat vonz” – mondja Tyler, utalva arra, hogy még kísérleti fázisban van, de talán hasznosítható ez a tudás az agrikultúrában, kertészkedésben is.

Szerinte az embernek előbb meg kell tanulnia a „növények nyelvét” ahhoz, hogy saját céljainkra használjuk fel ezeket. Például van olyan, hogy a sok generáción át nemesített, genetikailag így beszűkült növényeknek (például az észak-amerikai kukoricának) nagyon lecsökken az ellenállóképessége, és már nem is ismeri fel a “vad” növények kémiai jelzéseit. „A növényekben, amennyire én látom, ezek az anyagok keverék formában vannak, és ezeket kémiailag analizálni és megérteni, hogy mi mit csinál, milyen rovart vonz vagy taszít, stb., egy nehéz és hosszú kémiai munka.”

Persze jó kérdés, hogy mi minden fog még kiderülni, nemrég például a fősodrú média is szenzációként kezelte, hogy a növények észlelik, amikor valaki éppen eszi őket. Mindenesetre kíváncsian várjuk mind a tudományos kutatásokat, mind az áltudományos spekulációkat. Mert várhatóan mindkettőből lesz elég.

A világűrben fogja a napenergiát gyűjteni Kína

ur
photo by 3Dsculptor via shutterstock.com

A világűrben, a Föld és a Hold közötti térben termelnének napenergiát a kínai hadsereg kutatói.

Csang Jü-lin altábornagy, a központi katonai vezetés fegyverzetfejlesztési illetékese, egyben parlamenti képviselő a Hszinhua hírügynökségnek elmondta, a nemzeti űrprogram részeként már azon dolgoznak, hogy milyen feladatokat kapjon Kína első űrállomása, amely a tervek szerint 2020-ra készül el.

Csang elmondta, feltételezéseik szerint a napenergia előállítása sokkal hatékonyabb lesz az űrben, mint a Földön. A napelemgyártásnál használt szilícium-dioxid például “végtelen” mennyiségben található a Holdon, miközben a Hold sarki régióiban és a kisbolygókon található víz oxigénné és hidrogénné elektrolizálásával hajtóanyagot tudnának előállítani űrhajók számára.

A hajtóanyagokkal és a napelemekkel pedig “naperőművet” lehetne építeni az űrben. A jelenlegi technológiával több mint 10 ezer tonnát nyomna egy ipari méretű erőmű, amely ezért az űrbéli körülmények között nem képzelhető el. A legnagyobb ember alkotta létesítmény az űrben, a Nemzetközi Űrállomás súlya alig több mint 400 tonna.

Csang úgy vélte, a most folyamatban lévő kínai űrprogram tapasztalatai alapot szolgáltathatnak egy Mars-programhoz, illetve a világűr mélyebb, bolygóközi részeiben folytatandó kutatásokhoz.

A kínai űrprogram végső célja nem az “egyszerűnek” tekinthető Holdra szállás, vagy a jóval bonyolultabb Mars-program – jelentette ki a szakember, hanem a holdközi térség folyamatos kutatása egyre fejlettebb technológiákkal.

Kína 2020 körül szándékozik üzembe helyezni egy közepes méretű, három modulból álló 60 tonnás űrállomást.

Bukarestben is rátaláltak a Zikát terjesztő szúnyogfajtára

szunnyog

A Cantacuzino Intézet tavaly szeptemberben azonosította a Bukarest környéki erdőkben és tavakban azt a szúnyogfajt, amely felelős a a Zika-vírus terjesztéséért. Ezt Adrian Ionel, az intézet igazgatója nyilatkozta a News.ro portálnak.

Az egészségügyi minisztérium február 11-én átiratban jelezte a fővárosban, hogy az Aedes Albopictus szúnyogot beazonosították és dokumentálták a Cantacuzino Intézet munkatársai.

A Bukaresti Közegészségügyi Igazgatóság február 23-án ajánlotta a főváros polgármesteri hivatalának, hogy hozzák a lakosság tudomására a szúnyogok létezését.

A Nemzeti Közegészségügyi Intézet javasolta a fővárosi szerveknek, hogy intenzívebben irtsák a szúnyogokat ott, ahol ezek előfordulása valószínű, azaz a parkok, tavak környékén, de ott is, ahol a kórházaknak van fertőző beteg osztálya, és kezelhetnek Zika-vírussal fertőzött embereket, hogy megakadályozzák, hogy az őshonos szúnyogok esetleg vírushordozókká váljanak.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) nemzetközi vészhelyzetet hirdetett a Zika-vírus miatt, miután Brazíliában egyre több csecsemő született kisfejűséggel, és a kutatók valószínűsítették a kapcsolatot a két dolog között.

A bukaresti önkormányzat múlt héten fogadta el a szúnyogtalanítási munkálatok sürgősségi tervét, amelyet másfél év alatt terveznek elvégezni.

news.ro

És amúgy is, ki akarna ide jönni?

fotó: crossborderexperience.org

fotó: crossborderexperience.org

Interjú Simina Gugával

Az interjú január elején készült, az akkori helyzetet tükrözi. Románia 160 menedékkérőt vesz át Olaszországból, 135-öt pedig Görögországtól március folyamán, tegnap meg is érkezett az első csoport. Sokan azonban mai napig nincsenek tisztában azzal, hogy mi is a menekültstátusz, Romániában hány tábor van, milyen jogok illetik meg ezeket az embereket, ebben kívánunk segítséget nyújtani.

kérdezett: Gagyi Zsófia, fordította, szerkesztette: kulcsár árpád

Szociológiát és antropológiát tanultam, majd iszlám tanulmányokon szereztem mesteri diplomát. 2009-ig migrációkutatóként dolgoztam, de abban inkább a Nyugaton dolgozó románokkal foglalkoztam, 2008-tól érintőlegesen a Romániába érkező vendégmunkasokkal is. Amikor 2009-ben már kizárólag a menekültekkel kezdtem dolgozni, akkor egy olyan civil szervezetnél helyezkedtem el, ahol információs segítséget nyújtottunk azoknak, akik az Unión kívülről érkeznek Romániába, a mienknél szegényebb országokból. Ezután tanácsadóként dolgoztam, jelenleg pedig egy olyan projektben, amiben ugyanazt csinálom, konzulens vagyok, de csak azokkal a menekültekkel foglalkozom, akik menedéket kérnek itt.

Olvasd el a teljes sztorit

Zöld Karaván járja Hargita megyét

karavan

Zöld Karaván járja Hargita megyét, ezt pedig a Hargita Megyei Integrált Hulladékgazdálkodási Rendszer kiépítése című projekt részeként szervezte meg a megyei önkormányzat.

Az ma Gyergyócsomafalván, pénteken Gyergyóalfaluban, vasárnap Csíkszenttamáson találkozhatnak a karavánnal. A kampány során 66 községbe látogat el a karaván. A délelőtt 11 órától kezdődő bemutatók során a Hargita megyei integrált hulladékgazdálkodási rendszerről, valamint a szelektív hulladékgyűjtésről tájékoztatják az érdeklődőket. A jelenlévők egy-egy csomagot is kapnak, amelyben szelektív hulladékgyűjtésre alkalmas zsákokat is találnak.

A települések versenyen is részt vehetnek, a karaván szervezői egy héttel a bemutató után visszatérnek a településekre és megmérik, majd elszállítják az időközben szelektíven összegyűjtött hulladékot. A legnagyobb mennyiséget gyűjtő tíz települést, a projekt végeztével díjazzák. A nyertes községek egy-egy iskoláját PET-palack préssel jutalmazzák.

1000 kilométer közutat borítanak be napelemekkel a franciák

kozut

A francia kormány nemrégiben bejelentette, hogy a következő években ezer kilométernyi utat burkol le strapabíró fotovoltaikus panelekkel, amelyek összesen 5 millió ember számára szolgáltatnak majd energiát.

A Wattway nevű projektet öt éven belül szeretnék teljesíteni, és ha sikerrel jár akkor ez lesz az eddigi legnagyobb szabású hasonló vállalkozás. Napelemes burkolatokkal persze már korábban is próbálkoztak a szakértők a világ több pontján, ez lesz azonban az első alkalom, hogy ilyen hosszúságú közútra telepítenek fotovoltaikus paneleket, amelyek az ország lakosságának 8 százaléka részére kínálnak megújuló energiát.

Az utakra helyezendő panelek nem egészen olyanok, mint a kereskedelmi forgalomban kapható „mezei” napelemek. A 7 milliméter vastag, 15×15 centiméteres panelekben egy nagyon vékony réteg polikristályos szilícium gondoskodik a napenergia elektromos energiává alakításáról, ezt a vékonyfilm-réteget pedig egy átlátszó, erős védőbevonat borítja. A kész struktúra elviekben ellenáll a legnehezebb gépjárműveknek is: a tesztek szerint az elemek karcolások nélkül kibírják akár egymillió kamionkerék áthaladását is.

A paneleket elviekben egyszerűen rá lehet telepíteni a meglévő utakra, vagyis nincs szükség ezek jelentősebb átalakítására, ami jelentősen csökkenti a projekt költségeit. A becslések szerint a napelemes burkolat nagyjából 10 évet bír ki, vagyis élettartamra felveszi a versenyt a jelenleg használatos útburkolatokkal, azokon a helyeken pedig, ahol nincs kitéve nagyobb igénybevételnek, például a kevésbé forgalmas utakon és a parkolókban, akár 20 évig is sértetlen maradhat.

A panelek ugyanakkor egy kicsit rosszabbul teljesítenek, mint a hagyományos fotovoltaikus cellák, hiszen 18‒19 százalék helyett csak 15 százalékos hatásfokkal működnek. Ennek ellenére a projekt felelősei szerint a különleges útburkolat 4,5 métere elegendő energiát termelhet egy átlagos francia háztartás igényeinek kielégítésére, a fűtést leszámítva. Ez azt jelenti, hogy egy kilométernyi út megoldást jelenthet egy 5000 fős település árammal való ellátására.

A projekt költségeivel kapcsolatban egyelőre nem sok információ került nyilvánosságra, de Ségolène Royal ökológiai és energiaügyi miniszter elmondása szerint a finanszírozás nem lesz probléma. A kezdeményezéssel kapcsolatban ugyanakkor jó néhány technikai kérdés is megválaszolásra vár, hiszen arról egyelőre nem nyilatkoztak az illetékesek, hogy konkrétan hogyan akarják telepíteni a paneleket, illetve hogyan kötik össze a rendszert az országos elektromos hálózattal.

ipon.hu

Nem kell Ázsiáig menni agyondolgoztatott, alulfizetett varrónőkért

fotó: Casa jurnalistului

fotó: Casa jurnalistului

Kelet-Európa országai, köztük Románia és Bulgária (de Magyarország és Lengyelország is) Ázsia versenytársává váltak a könnyűipar terén, ami az olcsó munkaerőt illeti. Százezrek dolgoznak olyan gyárakban, amelyek a legnagyobb márkáknak (Zara, Lacoste, Hugo Boss, Kenzo, Marc O’Polo) készítenek ruhákat. Miközben a nyugati figyelem főként a távol-keleti, például kínai munkások embertelen munkakörülményeire összpontosul, a Made in EU jelzésű termékek esetében ez a kérdés nem merül föl. Laura Ștefănuț, a Casa Jurnalistului nevű tényfeltáró csoport újságírója bejárta az unió perifériáján található országok, Románia és Bulgária gyárait, több tucat munkással beszélt, sőt maga is beállt dolgozni melléjük. Felfedezései szerint a boltokban drágán árult öltözködési cikkeket a környékünkön is minimálbér alatti fizetéssel „jutalmazott”, megfélemlített és embertelen munkakörülmények között dolgoztatott emberek készítik.

Korán reggel a dél-romániai Calafat város egyik ruhagyára előtt dolgozók százai, főként nők gyülekeznek hevenyészve összeütött bódék előtt, hogy bespájzoljanak kajából és innivalóból az előttük álló munkanapra.

Az olasz tulajdonban lévő kötöttáru-üzem, a Maglierie Cristian Impex a legnagyobb munkáltató a környéken, és az egyik legnagyobb textilüzem Romániában, megközelítőleg 1000 alkalmazottal. Olyan nagy neveknek szállít, mint a Kenzo, az Escada, Marc O’Polo, Faconnable és az Inditex, a spanyolországi központú behemót, melynek márkái között a Zara és a Massimo Dutti is szerepel.

A munkások elmondása szerint azonban munkáltatójuk nem fizet rendesen, sokan csak két- vagy háromhavonta kaptak fizetést tavaly. „Munka, munka, munka – de semmi fizetés”, panaszolja az egyik varrónő, a 34 éves Cristina, aki nem szeretné felfedni valódi nevét. Tavaly január végétől július közepéig kétszer kapott fizetést, összesen 1500 lejt a gyártól, mely uniós forrásokat is kapott saját „gazdasága versenyképességének növelésére”.

Sorsa nem egyedülálló, csak Romániában és Bulgáriában kormányzati statisztikák szerint 345 ezer ember dolgozik több mint tízezer textil- és bőripari üzemben, a szektor pedig az egyik legnagyobb exportőrnek számít ezekben az országokban.

A gyártulajdonosok elmondása szerint óriási rajtuk a nyomás, mivel a nagy márkák igyekeznek minél alacsonyabban tartani a termelési költségeket.

A dolgozók túlnyomó többsége nő, gyakran a törvényes, 200 eurót sem elérő minimálbér alatti fizetéssel alkalmazzák őket, és sokszor még ennél is kevesebbet kapnak kézhez.

2014 áprilisában a Maglierie Cristian gyár több mint 300 alkalmazottja sztrájkolni kezdett a késő bérek miatt. A tiltakozók egyik vezetőjét, Cristi Deșeanut és harminc társát elbocsátották. Bár a cég, mely abban az évben 8,3 millió eurós forgalmat bonyolított, tagadja, hogy kirúgta volna őket, Deșeanu dokumentumokkal bizonyítja az ellenkezőjét. A cég saját honlapján kiváló nemzetközi hírnévvel büszkélkedik, és tagadja a dolgozók vádjait, ráadásul tavaly szeptemberben még a legnagyobb kliens, a spanyol Inditex is úgy nyilatkozott, hogy mindent rendben találtak a beszállítónál. Idén januárban azonban újabb vizsgálatot indítottak. A gyár többi kliense még válaszra sem méltatta az érdeklődő újságírót.

Az üzemre mégsem a sztrájk, hanem egy korábbi incidens hívta fel a figyelmet. 2013-ban közel 70 dolgozó nő került kórházba mérgezési tünetekkel, melyek egy rovarirtás után jelentkeztek. Mielőtt a nők sorra elájultak volna a belélegzett gázoktól, többen kérték, hogy kimehessenek a friss levegőre, mert rosszul érzik magukat, ám a felvigyázó minden esetben káromkodva utasította el kérésüket, lustasággal vádolva a dolgozókat.

Ám még amikor nem kerül sor ilyen rendkívüli esetekre, a munkakörülmények akkor is borzasztóak. A gépek és vasalók által okozott hőségben az emberek gyakran elájulnak a hosszú munkaórák alatt, melyek során alig van szünet. Amikor három nő elájult a hőség miatt, az olasz felvigyázó azzal viccelődött, hogy nemsokára temetőt kell létrehozni az üzem mögött.

illusztráció: Andrei Runcanu

illusztráció: Andrei Runcanu

A sokszor cinkos módon néma hatóságok és audit-cégek, illetve a munkahely elvesztése miatti félelem és a jogos követeléseket megfogalmazók kirúgása mind-mind fokozzák a dolgozók kiszolgáltatott helyzetét, akiknek emiatt el kell tűrniük az alacsony és nem rendszeresen fizetett béreket, a hosszú munkaórákat és rossz munkakörülményeket. Egy Bukaresttől 100 kilométerre lévő kisvárosban, Călărași-ban például 2013-2015 között a munkaügy többször megbírságolt egy, szintén a Zarának is szállító céget, amely többszörösen megsértette a bérezésre, a munkaórákra, túlórákra és kötelező szünetekre vonatkozó törvényi előírásokat. Semmi sem változott azonban a dolgozók életében, a céget az vitte csődbe, hogy tulajdonosait adócsaláson kapta az ügyészség. A tulajdonosnő elmondása szerint a problémát még így is az jelentette, hogy a varrónők lusták, nem akarnak dolgozni, inkább a Facebookon lébecolnának. Azt is bevallotta, új cégében már kínai munkások alkalmazásán gondolkodik, hiszen ők „úgy dolgoznak, mint a robotok”.

Hogy a călărași-i céget mégis ilyen sokszor megbírságolták, az azért történt, mert több ott dolgozó nő is a munkaügyi ellenőrzés nyakára járt annak ellenére is, hogy a tulajdonosok folyamatosan fenyegették őket. A dolgozók önszerveződése azonban nem egyszerű, és erről a munkáltatók mellett a kormányzat is tehet. A 2011-ben módosított munka-törvénykönyv ellehetetlenítette a dolgozók belépését a szakszervezetekbe, és megszüntette a kollektív bértárgyalás intézményét is, így a szakszervezetek tárgyalóereje is nullára csökkent.

Az újságírónő által leírt jelenségek a nemzetközi civil szervezetek jelentéseiből is kitűnnek. Egy 2014-es jelentés, amely 10 európai országban és Törökországban nézte át a textilipari dolgozók helyzetét, szintén a szegénységi küszöb környékén tengődő bérekre, veszélyes munkahelyi körülményekre, kötelező túlórákra hívta fel a figyelmet. Az iparág dolgozóiért lobbizó Clean Clothes Campaign szerint a munkások bérei több európai országban is alacsonyabbak, mint Kínában vagy Indonéziában.

Mivel a kliensek minél alacsonyabb termelési költségeket követelnek a beszállítóktól, a cégek pedig nem tudnak spórolni sem az anyagon, sem pedig a rezsin, saját profitjukat pedig nem csökkentenék, egyedül a dolgozók kapcsán jutnak manőverezési lehetőséghez – az ostor pedig épp ezért minden alkalommal az utóbbiak hátán csattan.

Amikor egy márkás ruhadarabot veszel, kb. 1,5 lejjel kellene többet fizetned ahhoz, hogy az azt előállító munkásoknak emberhez méltó fizetése lehessen. Egy thaiföldi tanulmány szerint ahhoz, hogy minden ruhagyártással foglalkozó dolgozó bére 90,53 euróval növekedjen havonta, minden egyes ruházati cikk termelési költségének 0,29 euróval kellene növekednie.

Ehhez persze a vásárlók jóakaratára van szükség, és arra, hogy nyomást gyakoroljanak a nagy márkákra, tegyék érdekeltté őket a munkavállalók helyzetének javításában. Ám még ha ez meg is történik, a globális egyenlőtlenségek csökkentése nélkül a periféria államai mindig is kiszolgáltatva maradnak, az ott dolgozóknak pedig saját egészségüket, vagy akár túlélésüket is fel kell áldozniuk a „befektetők” érdekeinek szolgálatában.

(a szöveg eredetije elolvasható a Casa Jurnalistului oldalán, mi a Kettős Mércén megjelent, Pap Szilárd István által szemlézett anyagot közöljük.)

« következőelőző »